Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A 2001 Űrodüsszeia című film és a gnózis

2009.01.01

A 2001 Űrodüsszeia című film egyedülálló a sci-fi történetében, és sok kérdést felvet a számomra. Az egyik az, hogy miben más ez a film, mint a többi tömegesen gyártott szórakoztató jellegű sci-fi alkotás. Nem a szórakoztató sci-fi kategóriájába tartozik, ez tény. Sokkal inkább elgondolkodtató. Azon kevés amerikai film egyike, amelynek tényleg van valamiféle mondanivalója, és lenyűgöző képi világával rabul ejti a nézőt. A film az emberiség egy elképzelt jövőjéről szól. Egy elképzelt űrkorszakról. Olyan kérdéseket vet fel, hogy kik vagyunk, hová tartunk. Csodálatos képekben mutatja be a világűr mélységeit és tágasságát. A technika dicséretében is szinte vallásos mélységekig jut el, amikor a gigantikus űrhajókat látatja velünk.

 

 


A film lenyűgöző képi világának titka szerintem abban rejlik, hogy sikerrel tudta ötvözni azoknak a civilizációknak a művészetét, amelyeket én az égi rend civilizációnak nevezek, hiszen életüket az égi rendhez igazították, és építményeik egyfajta kozmikus monumentalitással rendelkeztek, azoknak a civilizációknak a művészetével, amelyek a dionüszoszi mámor, és az emberfeletti emberség heroizmusának jegyében álltak. Az egyik kultúrkörhöz tartoznak azok a nyugati, őskori megalitikus kultúrák, amelyek Stonehenge köveit is építették. A másikhoz pedig a déli árja civilizációk tartoznak, vagyis a görög-római kultúrkör.

 

 


A filmben látható nagy monolit, mintha Stonehenge köveire emlékeztetne minket. A gigantikus űrhajók monumentalitását látva is, mintha a régi őskori építmények kozmikus fensége jut eszünkbe. Az űrhajók belső terei viszont az ókori görög-római arisztokrácia lakásaival mutatnak hasonlóságot. A film végén látható szürreális szoba, ahol Bowman csillaggyermekké változik, pedig egészen finom francia barokk képet mutat, amely mintha átmenet lenne a görög-római panteon, és a francia barokk királyi lakosztály között.

 

 


A görög-római és barokk művészetbe ojtott megalitikus művészet valóban valamiféle átszellemített modernitás képét mutatja. A modern felhőkarcolók deszakralizált és jellegtelen monumentalitását talán valóban csak az ősi megalitikus kultúrák szakrális és kozmikus monumentalitása szellemíthetné át. Talán valóban csak ez adhatná vissza modern és silány világunk tradicionális képét. Persze csak az ókori görög-római, vagy a barokk művészetbe ojtva.

 

 


Azonban, ha valóban meg akarjuk érteni, hogy miben különbözik ez a film a többi tömeggyártású sci-fi filmtől, mint például a csillagok háborújától, vagy a modern UFO kultúrától, akkor szemügyre kell vennünk azokat is. Mind a többi tömeggyártású sci-fi, mind pedig a modern UFO kultúra esetében jól látható, hogy azok nem görög-római művészet, vagy az ősi megalitikus művészet tiszta formáira építenek, hanem főképp távol-keleti formákat vesznek át. Ez látható például a filmekben, vagy az újságok címlapjain látható ufónauták kínaiakra emlékeztető mandulaszemein, vagy látható azon is, hogy sokszor a repülő csészealjakat körülvevő fény erősen emlékeztet az Édesvíz kiadó könyveinek címlapjain látható meditáló indiai jógikat körülvevő fényre.

 

 


Tehát ezek a filmek, illetve művészi szubkultúrák a New Age elemeit vették át, a 2001 Űrudüsszeia pedig szakított ezzel a gyakorlattal. Ebben látható meg a film csodálatos képi világának titka. Ez az egyik, amiben ez a film szemben áll a gnózissal. A másik kérdés, ami bennem a film kapcsán felmerült, hogy a fejlődés, illetve az idő előrehaladása szükségszerűen együtt jár e azzal a szellemi hanyatlással, és válsággal, ami korunkat valóban jellemzi. Ugyanis meg kell jegyezni, hogy a különféle gnosztikus mozgalmak, nemcsak a guenoni és evolai tradicionalisták, hanem a New Age mozgalmai is a fordított evolúció szemléletét, vagyis az involúciót vallják.

 

 


Ez a szemlélet azt a nézetet vallja, hogy a történelem egy fokozatos és szükségszerű hanyatlás folyamata, amelyet az aranykorból való kihullás fémjelez, és amit általában fokozatos materializálódásként szoknak leírni. Meg kell jegyezni, hogy a 2001 Űrodüsszeia szellemisége nagyban kötődik az evolúció szemléletéhez, a fejlődésbe vetett hithez, és ebből kifolyólag sokan a marxizmussal is összefüggésbe szokták hozni, éppen a fejlődésbe vetett hit miatt, ami a filmből sugárzik.

 

 


Ami azonban a film szellemisége, és a gnosztikus involúcióelmélet közötti viszonyt igazán érdekessé teszi, az nem más, mint az, hogy a film víziója nem valósult meg. A modern tudomány részterületei közül éppen az űrkutatás nem fejlődött arra a szintre, amire például az informatika, vagy a biotechnológia. Az űrkutatás fejlődése az állítólagos Holdra szállás óta megállt, a NASA költségvetése pedig fele az Iraki háborúénak.

 

 


Hamvas Béla a gnosztikusok tradicionalista ágához köthető gondolkodó az involúció egyik megnyilvánulási formájának tarja szcientizmust. Ez alatt tudományvallást értett, vagyis olyan vallást, ami nem a szellemi létezőt, a lét nagy kérdéseit akarja megismerni, hanem csak az anyagi világ törvényszerűségeit. Ahogy ő mondta: „a valamikori igazságszenvedély szcientizmussá lett, élettelen és érdektelen tételek rendjévé.”

 

 


Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy a tudományvallás miért éppen az univerzumot nem akarja megismerni, hiszen az univerzum is az anyagi világ része. Egyesek azt mondják, hogy gazdasági érdekből ellenzik az űrkutatás fejlesztését, mert nem sikerült olyan ágazatot találni, amit az űrben lehetne végezni, ez azonban nem igaz, mert én olvastam olyan könyvet, amelyben több olyan ágazatot is leírtak, amelyet az űrben lehetne végezni, mint például olyan fémötvözetek előállítása, amelyeket csak az űrben lehet előállítani, hogy csak egyet mondjak.

 

 


Megjegyzendő a szcientizmus nem azonos a tudománnyal, mert tudomány az ókorban is volt, az ókort azonban mégsem szokás a modern világhoz hasonlítani, mert akkoriban a tudomány, vagyis az anyagi világ megismerése, csak eszköz volt a természetfeletti megismeréséhez, az anyagi világ által a természetfelettit akarták megismerni, ahogy René Guenon is mondja, tehát a tudomány nemcsak az anyagi világ élettelen és érdektelen tételeinek megismerésére törekedett.

 

 


De visszatérve az előző kérdéshez, vagyis, hogy miért éppen az űrkutatás ilyen mostoha a szcientizmus számára, ahhoz meg kell vizsgálnunk a gnoszticizmus természetét. A gnoszticizmus dualista szemlélete az anyagi és a szellemi világ ellentétére épül. A világban két princípium küzd egymással az anyag, ami a gonoszt testesíti meg, és a szellem, ami a jót. Az emberi lélek pedig sajnálatos bukás eredményeképpen került az anyagi világba ahol élete egyetlen célja csak az lehet, hogy onnan kiszabaduljon, és a szellem világába kerüljön.

 

 


Tradicionalizmus keresztény szemmel című írásomban már leírtam, hogy szinte minden modern jelenségben az ókori gnosztikusok dualista szemléletének mintái fedezhetők fel. A pénzvilágtól, az információs társadalmon át az egzisztencializmus filozófiai rendszeréig. Én most csak az információs társadalom, pontosabban az internet esetét említem meg. Itt a mi valóságunk áll szemben az internet, vagyis az információs szupersztráda virtuális valóságával, ami egyértelműen analógiában áll az anyagi és a szellemi világ ellentétével, ami a gnosztikusok dualista gondolkodásában fedezhető fel.

 

 


Érdemes megjegyezni azt is, hogy Peter Koslowski a Tudományosság és Romantika című írásában egyértelmű párhuzamot vont a szcientizmus és a gnoszticizmus közé is, amiket Hamvas Béla szembeállított egymással, sőt azt mondta, hogy a szcientizmus éppen azért alakult ki, mert a kereszténység kivetette magából a gnózist, amiben lehet igazság, de ezt most nem fejtem ki részletesen, ezzel kapcsolatban tessék elolvasni a Tradicionalizmus Keresztény Szemmel című írásomat.

 

 


Továbbá meg kell említenünk azt is, hogy Plotinos ókori görög filozófus a neoplatonizmus atya azt kifogásolta a gnosztikusokban, hogy mivel gonosznak tartják az anyagi világot, gonosznak tartják a kozmoszt is, vagyis a csillagokat, a napot, az égboltot, mint az anyagi világ részeit. A csillagos ég pedig, a görögök számára Püthagorasztól kezdve az ész legtisztább megtestesülése a mindenségben, és egyszersmind a mindenség harmóniájának garanciája.

 

 


Meg kell jegyezni, hogy a Plotinos által kifejlesztett neoplatonikus szemlélet nagyban hasonlít a gnosztikus szemléletre, míg a gnosztikusok dualista szemléletét mellérendelő dualizmusnak, addig a neoplatonizmust alárendelő dualizusnak tekinthetjük. A neoplatonizmus nem tartotta ugyan gonosznak az anyagi világot, csak tökéletlennek, a szellemi világ tökéletlen megfelelőjének. Továbbá a neoplatonizmus a gnosztikusokkal ugyanúgy vitába szállt, mint a keresztényekkel.

 

 


Tehát akkor feltehetjük a kérdést, hogy a modern tudománynak, vagy szcientizmusnak a csillagos égtől való idegenkedése, nem e véletlenül a szcientizmus gnosztikus eredetére vezethető e vissza. Tehát hogy a modern gnoszticizmus éppúgy idegenkedik az égbolttól, mint az ókori gnoszticizmus. A modern szcientizmus legfőbb édes gyermeke az információtechnológia. Azt fejleszti a leginkább, és mint már mondtam az internet világa jól észrevehető analógiában áll az ókori gnosztikusok dualista szemléletével.

 

 


A modern szcientizmus inkább a számítógépből áradó materiálisan fehér neonfénybe fullasztja az emberiséget, mint ahogy a gnosztikusok fullasztották az embereket azzal az anyagi világgal ellentétes fehér szellemi világba, minthogy az űrkutatás fejlesztése által kijutassa őket a kozmoszba, és ezzel szabadságot adjon nekik. A gnosztikusok a szcientizmust az involúció, vagyis a világ folyamatos materializálódásának, szellemiből materiálisba való átmenetének, következményeként tartják számon. Holott ez éppen annak a szemléletnek a következménye, ami az anyagot és a szellemet szembe állítja egymással.

 

 


Érdekes, hogy ma éppen Kína kezdett egy gigantikus űrkutatási projektbe, vagyis egy távol-keleti ország, a távol-kelet pedig éppen az a terület, ahol azok a vallások élnek, amelyeket a gnosztikusok annyira előnyben részesítenek. Azonban ők sem a csillagos égbolt iránti szeretetből teszik ezt sokkal inkább azért, hogy fitogtassák hatalmukat, és gazdasági erejüket, vagyis ugyanazért, amiért régen Amerika is belekezdett az űrkutatásba, és feltételezem, hogy nemsokára az ő ezirányú lelkesedésük is alább fog hagyni.

 

 


A kereszténység a 2001 Űrodüsszeia című film által sugallt evolúciós szemléletet éppúgy elveti, mint a gnosztikusok. Azonban a kereszténység elveti az anyagi és a szellemi világ szembeállítását is, amit a gnosztikusok sugallnak. Kérdés, hogy melyik veszélyesebb a kereszténység számára. Az evolúciós szemlélet, vagy ez a gnosztikus involúció szemlélet, amely szembeállítja egymással az anyagot és a szellemet?

Én evolúciós szemlélet alatt a fejlődésbe vetett hitet értem. Ha ez alatt azt a tudományos, technikai fejlődést értjük, ami nem szcientista, vagyis nem a gnoszticizmus által ihletett, hanem valódi transzcendens megismerés a célja, mint ahogy a görögöknél a kozmosz kutatásának valamiféle valódi transzcendens megismerés volt a célja, az szerintem nem akkora ellensége a kereszténységnek, mint a gnoszticizmus által ihletett scientista tudomány, ami az anyag és a szellem egymással való szembeállításának szemléletéből ered, és amely szemlélet egy alapvetően involutív szemléletbe van ágyazva. Ezt akartam ezzel kifejezni. Tehát itt nem a Darvinizmusra utaltam, amit a film eleje suggall, ahol majmok vannak, hanem egyszerűen a fejlődésbe vetett hitre. Bár megmondom őszintén ettől függetlenül azt a gondolatot, hogy az ember az állatvilágból származik én alapvetően keresztényellenes gondolatnak tartom, még akkor is, ha a film azt suggalja, hogy az ember külső behatásra vált az állatból emberré.

A 2001 Űrödüsszeia képi világa valóban nagyon szép. Én szorgalmaznám is ezt a fajta művészi világot Amerika silány modern világának átszellemítésére, és ezáltal való újratradicionalizálására.

 

 


De csak Amerikában javasolnám ezt, tehát egy olyan világban, amely lényegében teljesen elszakadt az európai tradíciótól, és emiatt a középkori szellemiség ott nem restaurálható, már csak a földrész szelleme miatt sem. Európában nem. Azonban gondok is vannak a 2001 Űrodüsszeia képi világával, mégpedig az, hogy a keresztény transzcendenciához képest mégiscsak egy alapvetően naturalista képi világot közvetít a kozmoszról, hiszen csak az ókori illetve az őskori nyugati művészet formáira épít. Az egyetlen modern művészi alkotás, amely egyesítette a kozmikus monumentalitást, és a keresztény transzcendenciát az Mozart – Requiem – Lacrimosa című műve volt. Az a mű valóban egyszerre szent és monumentális, valóban egyfajta utazás a szent kozmoszban. Erről már írtam.

 

 


A gnosztikus tradicionalisták az anyagi világtól való szabadulásban olyan erőt és hatalmat látnak, amit az emberi lélek ezáltal megkap, amely a teljes feltétel nélküliségben, és végtelenségben jelenik meg. Én kifogásolóm, hogy ezt az anyagi világtól való teljes szabadulásban látják, mert az ember anyagi lény is egyben, nem csak szellemi, továbbá az anyag és a szellem szembeállítása lényegében materializmushoz vezet, arről már írtam a Tradicionalizmus Keresztény Szemmel című írásomban. Éppen ezért ez helytelen, de elismerem, hogy az emberi léleknek szüksége van a feltétel nélküliség és végtelenség állapotára is, amit a keresztény transzcendencia nem mindig tud megadni.

 

 


Éppen ezért a világnak a gnózistól való megszabadításában, a sötétség teológiájának kidolgozásán kívül, véleményem szerint, a kozmosznak a nyugati vallásosságban, a régi helyébe való visszaállításának is meg kell jelennie. Továbbá a kozmikus monumentalitásnak a keresztény transzcendeciával való egyesítésének is. Ezzel kielégítjük az emberi lélek mindkét szükségletét, az erkölcsi önmeghaladásból eredő keresztény transzcendencia iránti szükségletét, és a végtelenség, a feltétel nélküliség iránti szükségletet is. A sötétség teológiájának kidolgozásán kívül ez jelentheti a világ megszabadítását a gnózistól.