Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hit az értelem és a lélek síkján

2009.12.03

Már több ezelőtti cikkemben leírtam, hogy a hit Molnár Tamás szavaival élve az Isteni jóakaratban való bizalmat, közelebbről az Isteni kegyelemnek való önátadást, közelebbről Isten szeretetét jelenti. Tehát nemcsak valaminek a tapasztalati tudás nélküli elfogadását, vagyis vakhitet jelent, hanem valós erkölcsi alapjai vannak Isten irányában, és ebből kifolyólag a lélek szemei, amelyek Istent megláthatják.

 


Azonban vannak olyan jellemzői is a keresztény vallásnak, amelyek inkább az értelem oldaláról látszanak megközelíteni a hitet, és ebből következően Isten megismerését. "A keresztény teológia és természettudomány" http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=81026 című írásomban leírtam, hogy a keresztény vallásban Isten és a mennyei világ a keleti vallások túlvilágképével ellentétben nem értelmezhető az anyagi világ síkján, mert csak az emberi erkölcs viszonylatában létezik.

 


Az Isteni természetet mind a keleti, mind a nyugati kereszténység végtelennek, és az emberi értelem számára felfoghatatlannak tekintette. Végeredményben mind Szent Ágostonnál, mind pedig Aranyszájú Szent Jánosnál a nyugati és a keleti kereszténység alapító atyáinál az alázat volt az Isteni természet megismerésének, vagy legalább is részleges megismerésének egyetlen kulcsa, más szóval az erkölcs.

 


Ha viszont az értelem síkjáról próbáljuk megközelíteni a hit fogalmát, akkor felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mi is az? Ha az isteni természetet végtelennek, és felfoghatatlannak tekintjük, akkor a hit csakis az értelem szeme lehet, amely mintegy érzékeli, felfogja végtelen Istent, éppen a teremtő nagysága iránti tisztelet által. A hit ilyen értelemben nem jelent mást mint a végtelenbe tekinteni, amelyet most Isten testesít meg, a teremtő nagysága iránti mély tisztelet, és hódolat által, mert a teremtőt az értelem maga nem ismerheti meg.

 


Az ilyen értelemben vett megismerés soha nem lehet teljes, éppen az Isten végtelensége miatt. Mint ahogy a végtelen hosszú úton soha nem haladhatunk végig, úgy a végtelen Istent sem ismerhetjük meg soha teljes valójában, viszont minden erőfeszítésünkkel, amely a hitben nyilvánul meg, mélyebb ismeretet szerezhetünk Istenről, mint ahogy a végtelen úton gyalogoló ember is mindig tovább halad az úton, ha a végére nem is érhet soha.

 


Az értelem szemeiként működő hit általi látáshoz természetesen a kinyilatkoztatás ismerete szükséges, enélkül semmilyen fogalmat nem alkothatunk Istenről. Hol jelent meg a kereszténység történetében az értelem szemeiként működő hit? Többek között Aquinói Szent Tamás istenérvei, vagy az Isteni tudás magasabbrendűségéről szóló nézetei, is inkább az értelem szemeiként működő hitből eredő megismerés megnyilvánulását mutatják az én szememben.

 


Kopernikusz a híres csillagász is a kozmosz, pontosabban a világűr összerendezettségében, harmóniájában az teremtő nagyságának megnyilvánulását vélte felfedezni. A világűr végtelenje pedig, mint az Isteni végtelenség tükörképe szintén az értelem szemeiként megnyilvánuló hitre utal Kopernikusznál, hiszen az az Isteni nagyság, végtelenség iránti tiszteletben nyilvánul meg.

 


Továbbá sok mai természettudósnál is fellehető ez, akik másrészről Istenhívőnek vallják magukat, mint például Pardi Anna Bach és az Antianyag című könyvében is, http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=77801 amiről már írtam egyik cikkemben, és valóban, ha Kopernikusz módjára a világűr szépségét szemléljük, akkor sok esetben mintha látnánk magunk előtt azt a hatalmas Istent, aki azt megteremtette. Tehát ez azt mutatja, hogy isten kétféle képpen is megismerhető.

 


A lélek szemeiként működő hit által, és az értelem szemeiként működő hit által. Ez pedig paradoxon, mert mint ahogy azt már "A keresztény teológia és természettudomány" http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=81026 című cikkemben leírtam a keresztény vallásban Isten és a mennyei világ csak az erkölcs viszonylatában létezik, és ezért nem értelmezhető az anyagi világ síkján, és éppen azért válhatott az evilági természet szépsége a teremtő nagyságának szimbólumává, mert nem értelmezhető az anyagi világ síkján.

 


Meg kell jegyezni, hogy az evilági természet esetében a földi természet szépsége inkább a lélek szemeiként működő hit által megismerhető túlvilággal áll kapcsolatban, míg a világűr szépsége inkább az értelem szemeiként működő hit által megismerhető túlvilággal áll kapcsolatban. Ez szinte magától értetődő, hiszen a földi természet inkább szép, a világűr pedig inkább végtelen és monumentális.

 


A kérdés az, hogy hogyan egyeztethető össze a kétfajta megismerés, egyáltalán hogyan értelmezhető az értelem szemeiként működő hit általi megismerés? Hiszen a kinyilatkoztatás tanúsága szerint is az Istent megismerni, üdvözülni, csak csak az alázat, az erkölcs által lehetséges. Lehet, hogy az akinél a hit az értelem szemeiként nyilvánul meg, az más Istent ismer meg?

 


A görög kultúrában az Isten személyes volt, hiszen saját akaratából teremtette a földi világot, viszont értelmezhető az anyagi világ síkján, hiszen emberszerű volt, de a görögöknek soha nem jutott eszükbe, hogy a földi világ szépségét emberszerű Isteneik nagyságának jelképeként láttassák. Ott Inkább az Istenek, mintegy részévé váltak a földi világnak, mint ahogy azt a csillagképek, vagy a tenger habjaiból kiemelkedő Aphrodité is mutatja.

 


A földi természet szépsége csak ott válhat a teremtő nagyságának a szimbólumává, ahol Isten és a mennyei világ léte nem értelmezhető az anyagi világ síkján, és ez csak ott valósulhat meg, ahol Isten és a mennyei világ csak az erkölcs viszonylatában létezik. Ez tehát paradoxon, és a kétféle hit által megismert túlvilágnak, és a kétféle megismerésnek mégis csak közös metafizikai gyökerei kell, hogy legyenek, vagy a kétféleképpen megismert túlvilágnak egynek kell lennie. Hogy lehet ez? Minden építő hozzászólást szívesen várok ebben a kérdésben.

 


Felhasznált Irodalom:

 


http://sagv.gyakg.u-szeged.hu/tanar/farkzolt/FILTETEL/SCHOLA.HTM

 


Perczel István: Isten felfoghatatlansága és leereszkedése, Atlantisz Könyvkiadó, 1999.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.