Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Németh László féle „minőségszocializmus” bírálata

2009.03.09

Németh László a Minőség Forradalma című könyvében http://www.nlvk.hu/nemethl/minoseg.htm fejti ki a minőségszocializmus utópiáját, mely mind a modern kapitalizmus, mind pedig a modern szocializmus bírálatát magában foglalja.

 

 

 


Németh László szerint a két modern gazdálkodási rendszer a szocializmus is, és a kapitalizmus is megöli az egyént. Tömegtermelést, tömegtársadalmat és tömegkultúrát teremt, ahol a munka puszta robottá vált, amelyben senki nem talál örömet, mert nem tudja benne kibontakoztatni szellemi és fizikai képességeit, kreativitását, egyéniségét, vagyis megöli az egyént.

 

 

 


Ezt pedig nem lehet orvosolni az elosztás forradalmával, ahogy a szocialisták gondolják, mert ha a sok nélkülözőnek, szegénynek be is tömjük az éhes száját, megoldjuk, hogy legyen nekik miből enni, inni, lakni, fűteni ez ideig-óráig kielégítheti az emberek igazságérzetét. Viszont, ha marad a tömegtermelés, és az ember nem tudja munkájában kibontakoztatni az egyéniségét, kreativitását, és nem talál benne örömöt, akkor az emberiség még boldogtalanabb lesz, mint eddig.

 

 

 


A megoldás csak az lehet, hogy az egyéneknek ki kell vonulniuk a munkamegosztás, a tömegtermelés robotjából, ami erkölcsi újjászületést is kell, hogy jelentsen egyben, és meg kell teremteni az egyénekre szabott gazdálkodási rendszert. A robosztus szocialista és kapitalista gyárak helyett kisebb gazdasági egységeket, szellemi műhelyeket kell létrehozni, ahol az ember nem csak robotol, és ezért bért kap, hanem mindenki egyénileg kiteljesítheti munkájában önmagát, kreativitását, egyéniségét. Magyarul nem az ember van a munkahelyért, hanem a munkahely az emberért.

 

 

 


Ezt hívta Németh László Kertmagyarországnak, és ez a minőségszocializmus utópiája. Ehhez nagyon hasonló gondolatokat fogalmazott meg nemrég Tamás Gáspár Miklós azon cikkének a végén, amelyben most alapított pártjának a programját fejti ki http://munkaspart-2006.hu/tamas-gaspar-miklos-tanulmanya.html szinte azt mondhatnám, hogy lekoppintotta Németh László gondolatait. Idézem:

 

 

 


„A tőkés munkamegosztáson belül végzett munka zömében lélektelen, monoton az eddigieknél is kevésbé igényli a dolgozó intelligenciáját és kreativitását, ráadásul a munkaviszonyban még megmaradtak munkaideje hosszabbodik, kizsákmányoltsága fokozódik…az életcélok a puszta megélhetésre, lakhatásra korlátozódnak…Ez az a világ, amelybe be kellene illeszkedniük mindazoknak, akiket túl szabadnak vagy szabálytalannak vél a konzervatív közszellem, ez az álom, amelyet a munkanélkülieknek, segélyezetteknek, rokkantaknak, egyedülálló anyáknak sodródóknak és csellengőknek álmodniuk kellene.”

 

 

 


Érdekességképp megemlíthető, hogy míg Németh László a nemzeti oldalhoz tartozott, és eszméit mind a mai napig magáénak vallja a nemzeti érzelmű magyar jobboldal, addig Tamás Gáspár Miklóst mindig is elutasították a nemzeti érzelmű Magyarok. Továbbá amíg Németh László mindig is elutasította a marxizmust, addig Tamás Gáspár Miklós ma is marxista gondolkodónak vallja magát, és az általa itt felvázolt problémára adott megoldást sem úgy hívja, hogy minőségszocializmus, csak egyszerűen úgy, hogy szocializmus.

 

 

 


Mi a hátulütője ennek az utópiának, miért megvalósíthatatlan? Véleményem szerint azért, mert a minőséget egy olyan társadalmi rend keretei között akarja megvalósítani, amely alapjaiban minőségellenes, mégpedig a szocializmus keretei között. A szocializmus pedig mint tudjuk mindig is elutasította azt a két principiumot, amely a minőségnek szerintem egyik alapfeltétele. Mégpedig a vallást és a hierarchikus, vagy ha úgy tetszik feudális társadalmat. Maga Németh László is azt írja, hogy, hogy az eltömegesedés, a tömegtársadalom, a tömegtermelés és a tömegkultúra létrejötte a XIX. századra tehető, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy előtte minőségi kultúra volt.

 

 

 


Ami pedig tagadhatatlanul azt jelenti, hogy a vallásos, és feudális társadalom minőségi kultúrát eredményez, és ha vallásos és feudális társadalom van érvényben, akkor felesleges a minőségszocializmus utópiája. Kérdezhetnénk, hogy miért minőségi a vallásos és feudális társadalom által létrehozott kultúra? Ugyanígy kérdezhetnénk, hogy miért nem minőségi a szocialista és kapitalista tömegtermelés által létrehozott kultúra.

 

 

 


Németh László a minőség forradalma című írásában azt írja, hogy a szocialista, és kapitalista tömegtermelésben a dolgozó nem tudja kiteljesíteni kreativitását. Szerintem a szocialista és kapitalista tömegtermelésben a dolgozó azért nem tudja kiteljesíteni kreativitását, mert az így létrehozott produktum: termék vagy munkadarab nem művészi, ugyanis az igazi minőségi munka, amelyben a dolgozó kiteljesítheti kreativitását, az mindig művészi.

 

 

 


Továbbmegyek, az igazi minőségi munka, az mindig olyan művészi munka, amely a valláshoz kötődik. Hiszen a szakrális művészet az igazi művészet, ezt sokan mondják. Van aki nem ért ezzel egyet, de szerintem ez így van, tehát a múltban a munka azért lehetett minőségi, mert a munka mindig művészet is volt egyben, és a szakralitáshoz, a valláshoz kötődött.

 

 

 


Miért fontos a hierarchikus, feudális társadalom megléte a minőség szempontjából. Tudjuk, hogy régen a feudális társadalomban. Mind az ókorban, mind a középkorban, vagy a barokk korban a művészek megrendelői vagy az egyház, vagy az arisztokrácia, illetve a királyok voltak. Az arisztokrácia régen nemcsak egy gazdasági osztálynak volt tekinthető, mint manapság a kapitalizmusban a tőkés osztály, hanem az egyfajta emberfeletti emberi nívót jelentett.

 

 

 


Ezt az is jelzi, hogy nemesi címet csak azok kaphattak, akik valamilyen nemes és nagyszerű dolgot cselekedtek, mint például hősiesen harcoltak egy háborúban. Az emberfeletti emberi nívó ugyanis éppen azt jelentette, hogy meg kellett haladniuk önmagukat, hogy többnek kellett lenniük az átlagnál, főként erkölcsileg, és mint ilyennek a művészeteket, a kultúrát is pártolniuk kellett. Ez rangjukból fakadó kötelességük volt.

 

 

 


Nemcsak azért csinálták, hogy fényűzően éljenek, hanem ez kötelességük volt, hiszen a művészetben mindig valamiféle magasabbrendű princípium kel életre, és mint emberfeletti embereknek, saját példájukon keresztül növelniük kellett alattvalóik erkölcsi színvonalát is többek között azzal, hogy művészi munkára késztetik őket, és az emberfeletti emberi nívóhoz magától értetődően hozzátartozott a kultúra, vagyis hogy minőségi művészeti alkotásokkal vették magukat körül.

 

 

 


A barokk kor zeneszerzőinek megrendelői is főképp királyok voltak, és vajon ugyanolyan szép zeneműveket szereztek volna e, ha nem hatott volna rájuk a királyi udvar nagyszerű pompája, ha nem érezték volna, azt a hódolatot, és tiszteletet a nagy király iránt, ami zeneműveik megírására sarkalta őket. Egy állam által fenntartott műhelyben, egymagamban is tudok alkotni a minőségszocializmus elvei szerint, de az így elkészült mű sohasem lesz olyan szép, mintha egy királyi udvarban, a nagy királynak alkotnák, ugyanis mit ér a mű, ha nincs kinek csinálni, így az igazi minőségnek a hierarchikus, feudális társadalom is alapvető feltétele.

 

 


Tehát a minőségszocializmus azért megvalósíthatatlan, mert olyan princípiumot akar megvalósítani a szocializmus keretein belül, amely azon belül megvalósíthatatlan, mert egyszerűen természetéből fakadóan idegen tőle. Érdekes, hogy Németh László minőségszocialista gondolatához nagyon hasonló a Prohászka Ottokár féle keresztényszocializmus, és az abból kinövő Szálasi Ferenc féle hungarista eszmerendszer, amely három pillérre alapszik: a nemzeti, a keresztény és a szocialista eszmeiségre. Itt pedig a kereszténység princípiumát akarják összehozni a szocializmussal.

 

 

 


Lehet, hogy ez valami miatt magyar sajátosság, hogy olyan elveket principiumokat akarunk a szocializmussal összemosni, amelyek attól teljesen idegenek. Én a jelenségben is azt vélem felfedezni, hogy a mi heroizmusunkban nincs önmeghaladás, hogy próbáljuk összehozni a szakrálisat a profánnal. Úgy próbálunk nemesek, heroikusak, nagyok lenni, hogy igazából nem tudunk az ég felé törni.

 

 

 


Felhasznált irodalom:

 

 

 


http://munkaspart-2006.hu/tamas-gaspar-miklos-tanulmanya.html

 

 

 


http://www.nlvk.hu/nemethl/minoseg.htm


 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.