Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyugati és a keleti pogányság különbözőségéről

2009.05.04

Fontosnak tartom tisztázni, hogy szerintem miben nyilvánul meg a nyugati, és a keleti pogány kultúra különbözősége. A nyugati és a keleti pogányság közti különbség véleményem szerint a gnózishoz való viszonyban mutatkozik meg. Mi a különbség a kétfajta viszony között? A görög filozófusok közül Platontól Plótinoszig élt az az axióma, hogy az emberi lélek sajnálatos bukás útján került a gonosz anyagi világba, és egyetlen feladata van, hogy onnan kiszabaduljon. Tehát a keletihez hasonlóan a gnózis a nyugati szellemiségben is mélyen benne gyökeredzik.

 

 

 

Azonban Platont annak ellenére, hogy ezt vallotta, ez nem akadályozta meg abban, hogy hirdesse a világban, főként az államügyekben való részvételt. Az államban, amely a politika lényegével foglalkozik, a filozófus nem magányos bölcs.

 

 

 

A keleti misztikusok szélsőséges radikalizmusa, ami a világtól való menekülésben nyilvánul meg, távol áll a nyugati pogány bölcsek világtól való elkülönülésétől. Az utóbbiak bármennyire magasan álljanak, mindig a külvilágból merítenek: tudást, műveltséget, megfigyeléseket, a sokarcú kozmosz alakjait és színeit.

 

 

 

Még Epikurosz is, akit a jelenségvilág hangsúlyozása a brahman és buddhista világszemlélethez kapcsol, még ő sem hajlandó csupán elmenekülni a dolgok áradatától, ahogy a keleti bölcs teszi. Túllép a tiszta jelenségközpontúságon, s rálel a klinamenek elméletére, amely szerint a világ rendje az atomok véletlenszerű elrendeződésének és újrarendeződésének köszönhető; amely ily módon találunk és készítünk, az nem csak racionális tudomány, egyszersmind gyönyörködtető művészi összetétel is.

 

 

 

Tehát az igaz, hogy a gnosztikus szemlélet a nyugati pogány szemléletben is benne gyökeredzett mindig, de a nyugati szellemiségnek a keletivel szemben mindig volt egy racionális oldala is, ami keleten nem volt meg. A nyugati szellem mindig racionálisabb, józanabb, és etikaközpontúbb volt, mint a keleti. Ez mutatkozik meg a nyugati és a keleti művészet különbségében is.

 

 

 

Lásd például a különbséget a görög és egyiptomi művészet józansága, ésszerű arányai és illeszkedései s a hindu művészet – és mitológia – pompája között, amelyben a fantáziának mintha semmi nem szabna határt, az anyagok, színek és az elbeszélés pedig nem hajlandók alávetni magukat az ésszerűségnek és mértéktartásnak. Csontváry Kosztka Tivadar, akinek festészetét sokan a gnózissal hozzák kapcsolatba szinte minden vallás szent helyeit lefestette, a zsidót, és iszlámot is beleértve, csak távol-keleti templomokat nem festett soha. Elgondolkodott már valaki, hogy miért van ez így?

 

 

 

A nyugati pogányság racionális oldala az oka annak, hogy a kereszténység nyugaton terjedt el, és nem keleten. Keleten a kereszténység igazi, tradicionális formája sohasem tudna meggyökeresedni.

 

 

 

Felhasznált irodalom:

 

 

 

Molnár Tamás: Pogány kísértés

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

natura.naturans@yahoo.com

(Edeneye, 2009.05.18 11:45)

"Platontól Plótinoszig élt az az axióma, hogy az emberi lélek sajnálatos bukás útján került a gonosz anyagi világba, és egyetlen feladata van, hogy onnan kiszabaduljon. Tehát a keletihez hasonlóan a gnózis a nyugati szellemiségben is mélyen benne gyökeredzik." -
Plótinosz az egyik leginkább gnózis ellenes gondolkodó. Főként azért támadja a gnosztikusokat, mert "gonosznak mondják az anyagi világot." Hogyan is lehetne az gonosz, ha egyszer Istennek, az Egy-nek a kiáradása? A gnosztikusokkal ellentétben Platón azt mondja, a Timaioszban, hogy a világot egy jó démiurgosz teremtette. A világ nem tökéletes, mert a démiurgosz nem tudta tökéletesen lemásolni az ideákat, de egyáltalán nem gonosz.

natura.naturans@yahoo.com

(Edeneye, 2009.05.18 11:29)

A mahayana buddhizmus különböző irányzatai, de különösen a tantrikus buddhizmus azt vallja, hogy nirvána és a szamszára egy. Ahogy a keresztény misztikus, Angelus Silesius mondja: „Mennyet s poklot is magadban hordozod, Bármelyiket kívánod, mindenhol azt kapod” (Kerúbi vándor)
A Bódhiszattva ideálnak éppen a lényege az, hogy nem távozik el a világból. Visszatér a világba és azon dolgozik, hogy ne lépjen át a nirvánába addig, még minden egyes lény meg nem szabadult. Szerintem a keresztény és a keleti misztika között nem különbözőség van, hanem egyezés, amely különböző hagyományformákban ugyan azt a lényeget közelíti meg.

natura.naturans@yahoo.com

(Edeneye, 2009.05.18 11:28)

Sankara, egy másik, hagyomány, az advaita védanta képviselője mondja: „A világ, melyet látunk, melyről szólunk, amely felől gondolkodunk, nem más mint Brahman.” (A megkülönböztetés bölcsessége) Hogyan lehetne ez a világtól való menekülés? Ezeknek éppen az a lényege, hogy miután kijelentettük azt, hogy a megnyilvánult világ nem létezik, azt is kijelenti, hogy létezik, és az maga a Brahman. Ez azt jelenti, hogy elkülöníti a jelenségeket (phenomenai) a lényegtől (noumenon) majd kijelenti, hogy a jelenségek magának a lényegnek a megnyilvánulásai. Isten mindenütt jelenvaló – ahogy ezt egyébként a kereszténység is feltételezi. Ha az anyagi világban Isten nem lenne jelen, az azt jelentené, hogy van olyan dolog, amely Istent korlátozhatja – azaz Isten nem lehet abszolút, tehát nem Isten. Ez óriási teológiai hiba lenne.

natura.naturans@yahoo.com

(Edeneye, 2009.05.18 11:25)

Az indiaiak 85%-a által követett különböző vaisnava-irányzatok alapvetően teisták. (Ide tartozik a ISKCON Krisna-tudat mozgalom is)
Ezek azt mondják, hogy Isten és a lélek két külön álló entitás amelyeknek ontológiai státusza soha nem lehet ekvivalens egymással. Az anyagi világ objektíve és tudattól függetlenül is létezik Isten teremtette a lelkek számára. Nem az a feladat, hogy az anyagi világot reabszorbeáljuk az én-be, sem az, hogy ;elmeneküljünk előle. A vaisnava teológia alapvetően a keresztényhez hasonlít, amelyben az anyagi világtól való elmenekülés éppen annyira esik latba, mint egy keresztény szent esetében hiszen az anyagi világ a kereszténységben sem egyértelműen pozitív, - még Szent Pál is e világ fejedelmének; mondja a Sátánt. A kereszténységben is szembe kell szegülni az anyagi világ kísértéseinek, hiszen az eltávolít minket Istentől. Ilyen értelemben minden vallás menekül; az anyagi világ elől.

natura.naturans@yahoo.com

(Edeneye, 2009.05.18 11:23)

"Annyit tudok róla, hogy ez valamiféle szélsőséges menekülést jelent az anyagi világ elől, amely az én kioltásában csúcsosodik ki, és amelynek végcélja az egyesülés a nirvánával, az abszolútummal." - írod.
Ezt a gondolatot nem lehet ráhúzni a keleti vallásokra. Először azt kéne tisztázni mit értünk &keleti vallások& alatt. Hogyha az iszlámot nem számítjuk (mivel annak zsidó-keresztény gyökerei vannak), akkor ezek alapvetően a következők lehetnek: Hinduizmus, Szikhizmus, Buddhizmus, Taoizmus, Konfucionizmus, Shinto. Ezek mind különböző ontológiával teológiával és metafizikával rendelkeznek, habár természetesen találhatunk köztük egyezéseket, amelyek azonban semmi esetre sem az anyagi világtól való szélsőséges menekülés-ben nyilvánulnak meg. Ez az attitűd természetesen jelen lehet bennük de semmi esetre sem képezi a lényegüket ahogy a katolicizmusban is benne lehet, és sok esetben valóban benne is van hiszen a szerzetesi aszkézis, nőtlenség, világtól való elvonulás, - gondoljunk itt akár a sivatagi atyákra – is értelmezhető így.