Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A valóság filozófiai megközelítése két filozófus nézeteinek összehasonlítása alapján

2009.12.12

José Ortega Y Gasset: Korunk Feladata című könyvében sokféle témát tárgyal, amelyek szerintem a könyv fő mondanivalójával csak halvány kapcsolatban állnak, és az ezekben a fejezetekben leírtakkal nem is minden esetben tudok egyet érteni, de a könyv fő mondanivalója az valóban érdekes és megfontolandó. A szerző két ellentétes filozófiai rendszert állít egymással szembe: a relativizmust, és a racionalizmust. A relativizmus azt mondja, hogy nincs abszolút igazság, csak relatív igazságok vannak, a szubjektum feltételeinek megfelelők. Ez lényegében az igazságról való lemondást jelent, ami a szerző szerint nem éppen helyes vélemény, mert egyrészt igazság nélkül nem élhet az ember, továbbá mert ha igazság nem létezik, akkor a relativizmus saját magát sem veheti komolyan.

A másik filozófiai rendszer a racionalizmus, amely azt mondja, hogy az igazság abszolút és változatlan. Ez a filozófiai rendszer a szerző szerint azért nem lehet helyes vélemény, mert megmerevíti, és lehetetlenné teszi a kultúra fejlődését, hiszen az egy és abszolút igazsággal nem lehet vitatkozni. A két egymással ellentétes filozófiai rendszert a könyv utolsó fejezetében békíti össze a szerző. Eszerint a történelemben élt összes nemzedék nézetei lehetnek igazak, hiszen ezek mind külön nézőpontból közelítik meg az valóságot, és ezek a külön nézőpontból megközelített valóságértelmezések nem ellentétesek egymással, csak az valóság más-más aspektusai. Korunk feladata, pedig nem más, mint hogy ezeket az igazságokat egybegyűjtse, és összebékítse. Tehát a relativizmus: nem létezik abszolút igazság tételét, a racionalizmus: egyetlen abszolút igazság van tételével úgy hozta szintézisbe, hogy minden nézetrendszer abszolút igazságnak tekinthető, csak a valóság más-más aspektusában.

John Lukacs: Egy Korszak Végén című könyvében azt állítja, hogy az objektumot, és az emberi szubjektumot nem lehet egymástól szétválasztani, tehát az emberi megismerés tárgyát nem lehet elválasztani magától a megismeréstől, vagyis attól, hogy mit gondolunk róla. Ebben a gondolatmenetében Werner Heisenberg határozatlansági elvét vetíti át a társadalomra. Heisenberg bebizonyította, hogy a szubatomi szinten lejátszódó fizikai jelenségek milyensége nem választható el az azokat megfigyelő embertől. Lukacs ennek az elvnek a társadalomban való meglétét többek között az infláció jelenségében látja bizonyítottnak, ahol napjainkban egyre több közgazdász állítja azt, hogy a pénz értéke, vagy inflációja nem választható el attól, amit mi emberek gondolunk róla. Említi továbbá a közvéleménykutatások hatását is a demokratikus választások eredményére, ahol a közvéleménykutató cégek mindig igyekeznek a hozzájuk közelebb álló pártokat népszerűnek beállítani, mert ha egy pártot az emberek népszerűnek gondolnak, az népszerű is lesz.

De említi ezenkívül Hitler harmadik birodalmának gazdasági teljesítményét, amely előtt szerinte a mai napig értetlenül állnak a közgazdászok, és amit szerinte nem is lehet szimplán közgazdasági fogalmakkal leírni, csak mint az emberi akarat, vagyis a szellem hatalmát az anyag felett. Csak ez lehetett a harmadik birodalom gazdasági csodájának megvalósítója. Ezenkívül még sok más érvet is felhoz. Ortega tétele egyszerű logikai úton is bizonyítható. Méghozzá Lukács egy másik tétele alapján. Lukacs magát reakciósnak tekinti ami azt jelenti, hogy védelmébe veszi a tradiciókat, de nem tekinti magát nacionalistának, mert a nacionalizmus szerinte a modern kor terméke, és a történelem folyamán mindig is a tradicionális formák ellen dolgozott. A nacionalizmusnak köszönhető többek között a nemzetek feletti, és tradicionális Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, és sok tekintetben a nemzetek feletti, keresztény Európai civilizáció szétesése is. Továbbá ehhez hozzátartozik az is, hogy a nacionalizmusban önmagábban semmiféle szakralitás nincs.

Szakralitás csak a nemzetekfeletti eszményben lehet lehet, amikor a nemzetek egy magasabbrendű eszme alatt egyesülnek, amikor létük valami magasabbrendűnek (kereszténység, Isten) van alárendelve, és ez ad értelmet létüknek, úgy hogy nem vesztik el nemzeti sajátosságukat sem. A középkori Európa mellett az újkori kommunizmus ilyen értelemben szakrális társadalom volt, mert az újkor humanizmusát, és individualizmusát félrelökve egy megfellebezhetetlen, és megkérdőjelezhetetlen igazság alá rendelte a világot, csak Berdjajev szavaival élve antikrisztusi értelemben szakrális, mert olyan igazság alá rendelte a világot, amely nem volt magasabbrendű, vagyis amely a világot nem üdvözíti, hanem pokolra küldi. Nos Lukacsnak ebben kétségkívül igaza van, a nacionalizmusban tényleg nincs semmiféle szakralitás, és a történelemben játszott eddigi szerepe inkább káros volt, mint hasznos. Sajnos azt kell, hogy mondjam, különösképp a Magyarság esetében igaz ez, mármint, hogy a nacionalizmusban semmiféle szakralitás nincsen. Erről már írtam több ezelőtti cikkemben.

A probléma csak az, hogy korunkban, amikor a régi tradiciók felbomlottak, a nemzeteknek, és benne Magyarországnak semmi más eszköze nincs arra, hogy megvédje magát csak a nacionalizmus. A régi tradicionális társadalom újjáépítésére kevés esély van, a mai nem tradicionális társadalomban pedig egyik nemzet a másiknak farkasa, és nincs jogunk elvitatni egyik nemzettől sem a jogot az önvédelemhez, még a régi tradicionális társadalom iránti (egyébként jogos) nosztalgiánk miatt sem. Csak akkor, ha a régi tradicionális társadalom újjáépül, és megszűnik a nacionalizmus, minden egyes nemzet lelkületében. Ez különösképp magyarországra igaz, amely gazdaságilag nagyon gyenge, és sok más egyéb viszonylatban is kiszolgáltatott. A magyar nacionalizmus egyes irányzataiban ma is jelen van az erőteljes tradicióellenesség, mint például az újpogányságban, de más irányzatai tényleg csak szmplán a Magyarság gazdasági és politikai önvédelmére koncentrálnak. Erre viszont jelen körülmények között szükség van, amellett, hogy ki kell jelentenünk, a nacionalizmusnál az antikrisztusi értelemben vett szakralitás, vagyis a baloldal szellemisége sem szakrálisabb.

Bár itt is fel kell tenni a kérdést, hogy mi is tulajdonképpen a nacionalizmus. Lukacs megkülönbözteti egymástól a nacionalizmust és a hazafiságot. A nacionalizmus forradalmi és modern, a hazafiság pedig inkább a tradiciókhoz kötődik, az ő szóhasználatában. Nos korunkban a magyarországi jobboldali mozgalmak közül a Fidesz szellemisége nem nevezhető forradalminak, de ők is elfogadják az 1948-as eszméket, és a feudális monarchizmus helyett kereszténydemokrata és polgári eszméket vallanak, sok helyütt a tradícióra emlékeztető jelszavakkal megspékelve, mint például család, vallás stb., a nemzetekfelettiség hirdetése nélkül, tehát tulajdonképpen egyfajta modern protestáns népi tradiciót próbálnak kiépíteni. Már ha ezt tradíciónak lehet nevezni, mert nem az, hiszen az individumra épít nem Istenre. Most nem találok rá jobb szót. Tehát nem forradalmi, de modern, és a modernitás talaján próbál valami tradícióféleséget kiépíteni. Tehát kérdés, hogy akkor a Fidesz ilyen értelemben nacionalista e vagy sem? De ez egy másik cikk témája lehetne.

Tehát kinek van igaza? John Lukacsnak, vagy a magyar nacionalistáknak? Lényegében mindkettőjüknek csak más szemszögből nézve. Tehát igaza van Ortegának abban, hogy minden véleményben van igazság, csak más más nézőpontból vizsgálva. Azonban Ortega-nak ezen véleményét ki kell egészítenünk azzal, hogy igaz ugyan, hogy minden véleményben van igazság, de azt minden esetben tudni kell, hogy az adott körülmények között, illetve hosszú távon, melyik az az igazság, amely a legpozitívabb megvalósulása a dolgoknak. Mivel a jelenlegi körülmények között a régi tradicionális rend újjáélesztésére nem sok esély van ezért a legpozitívabb megvalósulási lehetősége a dolgoknak egy olyan nacionalista politikai mozgalom hatalomra jutása, amelyben kevésbé vannak jelen az antitradicionális elemek, és csak a Magyarság gazdasági és politikai önvédelmére koncentrál. Hosszú távon pedig egy nemzetekfeletti, tradicionális Európa létrejötte, még hosszabb távon (ez már az én véleményem) az új középkor megvalósulása, amely túlmutat az európai újkor tradicionális birodalmain.

Tehát mindig tudni kell elvonatkoztatni az egymással látszólag ellentétes igazságok igazság mivoltától, és tudni kell, hogy jelen esetben, és hosszú távon, melyik igazság jelenti a legpozitívabb megvalósulási lehetőséget. Visszatérve Lukácsnak az objektumról, és szubjektumról leírt gondolataira, kérdés, hogy hova jutunk, ha ezt a gondolatmenetet, vagyis hogy az objektumot és a szubjektumot nem lehet szétválasztani egymástól megpróbáljuk összeegyeztetni Ortegának a nézeteivel. Látnunk kell, hogy Ortega gondolatmenetében a valóság egységes egész marad, csak ezt a valóságot különféle nézőpontból szemlélve látszólag egymással ellentétes igazságokra lelünk. Ha viszont azt mondjuk, hogy az objektum, vagyis a valóság nem választható el a megismerő szubjektumtól, és hogy Ortega gondolataival élve minden egymástól különböző emberi megismerés valódi igazságnak, vagyis valóságnak tekinthető, akkor ez azt jelenti, hogy a valóság immár nem marad egységes, hanem részekre, vagyis külön valóságokra bomlik, és ezek a valóságok külön életet kezdenek el élni, hiszen a szubjektumnak, azaz az embernek, illetve embercsoportoknak csakis a saját nézőpontja képviseli az igazságot.

Tehát, amikor a világban elvek, eszmék küzdenek egymással, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy itt nemcsak szimplán vélemények egymással való küzdelméről van szó, hanem konkrét valóságok egymással való küzdelméről, és ezt szó szerint kell érteni. Ez konkrétan tetten érhető mai magyar valóságunkban is. A példánál maradva az antinacionalizmus igazsága, vagyis hogy a nacionalizmusmusban semmiféle szakralitás nincs igaz, és ha Lukacs nézeteit követjük, amely azt mondja, hogy ha az emberek, vagy azoknak egyes csoportjai ezt gondolják akkor ez még inkább igaz lesz. Valóban a magyar nacionalisták egyes csoportjainak erkölcsi színvonala egyre jobban süllyed az idő előrehaladtával, gondolok itt például a hírhedt bloggerre, vagyis Tomcatre, vagy a Sodi blog színvonalára, de említhetnék itt egyéb más dolgokat is.

A nacionalizmus igazsága pedig, hogy a magyarságnak önvédelemre van szüksége, mert egyre kiszolgáltatottabb helyzetben van, gazdaságilag és egyéb más téren is, szintúgy igaz, és egyre inkább igaznak bizonyul az idő előre haladtával, a magyarság egyre rosszabb helyzetben van gazdaságilag, és egyéb más téren is. Tehát itt nem vélemények hanem a szubjektumtól el nem választható valóságok küzdenek egymással, amelyek önálló életet élnek.

Felhasznált Irodalom:

John Lukacs: A XX. század és az újkor vége.

John Lukacs: Egy korszak végén.

Nikolaj Berdjajev: Az új középkor.

José Ortega Y Gasset: Korunk Feladata

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.