Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vasgárda szellemisége

2009.06.23

 

A keleti kereszténységről szóló írásaim utolsó részében a román vasgárdáról szeretnék írni. A vasgárda volt az a mozgalom, amit Mircea Eliade egyfajta görögkeleti lovagrendként, ortodox lovagrendként definiált. A görögkeleti lovagi eszmény megtestesítőjeként, ami azért érdekes, mert a keleti ortodox kereszténységre a középkorban annyira nem voltak jellemző a lovagrendek jelenléte, ellentétben a nyugati kereszténységgel. Azonban az is tény, hogy a mozgalom megalapítója Corneliu Zelea Codreanu halála után a mozgalom jórészt elvesztette lovagias karakterét, és megszaporodtak a túlkapások, a bűnök, amelyektől egyesek szerint már Codreanu alatt sem volt teljesen mentes a mozgalom. Tehát akkor mi is a vasgárda, és mi is a legionarizmus? Ehhez először is olvassuk el a Metapédia egyik szócikkét:

 

 

 


„A román légionarizmus mozgalma, a Mihály Arkangyal Légiója (Legiunea Arhanghelul Mihail), majd a belõle kinõtt Vasgárda (Garda de Fier), késõbb Légionárius Mozgalom (Miscarea Legionara), illetve ezek politikai képviselete, a Mindent A Hazáért (Totul pentru Tara) nevû párt a nemzeti és szociális kérdésekre nagy hangsúlyt fektetõ, egymáshoz sokban hasonlító korabeli mozgalmak közül a legkidolgozottabb és legmagasabb erkölcsiségû mozgalom volt. Alapítója, Corneliu Zelea Codreanu szerint a fasizmus a formára, a nemzetiszocializmus az erõre, míg a légionarizmus a szellemre összpontosít. A légionarizmusban meghatározó szerepe volt a mély vallásosságnak, mégpedig - román mozgalomról lévén szó - az ortodoxiának.

 

 

 


A mozgalom nevében szereplõ Mihály arkangyal is erre utal. A légionarizmus szerint a történelemben a hatalom és a szabadság egymással szembenálltak. Codreanu szerint a hatalom és a szabadság közti ellentétek kiegyenlítésére a szeretet képes. A légionárius mozgalomban részt vevõknek tehát szeretniük kell egymást, a parancsokat szeretettel kell adni, és azokat szeretettel kell teljesíteni. A légionarizmusra jellemzõ volt a halottkultusz: a mozgalom életében az õsök, illetve a mozgalom halottai mint jelen lévõ, segítõ, bátorító erõk voltak jelen. A mozgalom lapjának címe - Õsök Földje - is erre utalt. A testvéries szeretet erõsítésében nagy szerepe volt a közös énekléseknek.

 

 

 


A légionarizmus alapvetõen szellemi mozgalom; a légionáriusok nem foglalkoztak azzal, hogy harcuk gyõzelmet vagy bukást hoz. A hangsúly a helytálláson, az állhatatosságon, a mindennapi, anyagi világon való felülemelkedésen volt. A légionáriusok minden pillanatban készek voltak meghalni eszméikért. Egy idõben ez volt a jelszavuk: halálra készen! „Egy lelki környezetet teremtünk meg, egy erkölcsi közeget, amelybõl megszületik, táplálkozik és amelyben felnõ a heroikus ember.” - írja Codreanu. A légionárius mozgalom elindulásakor pedig az alábbiakat írta:

 

 

 


A légionárius mozgalom erkölcsi újjászületést hirdetett, amelynek során a szellemi értékek elsõrendûvé válnak, függetlenül a mindennapok világától. A légionáriusok a korrupció, az erkölcstelenség, a liberalizmus, a demokratizmus ellen küzdöttek. Fel akarták emelni népüket (mert természetesen román nacionalisták voltak). Ez a gyakorlatban úgy nyilvánult meg, hogy egy-egy légionárius csoport bevonult egy-egy faluba, ahol szó nélkül segítettek fát vágni, építeni, stb., majd ahogy jöttek, úgy el is tûntek. Ez a miszticizmus jellemzõ volt rájuk. A légionáriusok nacionalizmusával kapcsolatban ki kell emelni, hogy Codreanu írásaiban, tanaiban nem találkozni a "magyar kérdéssel", ez egyszerûen nem téma nála - õ a zsidókat tartotta komoly veszélynek.

 

 

 


A légionárius mozgalmat olyan Európa-szerte ismert és tisztelt gondolkodók is támogatták, mint Mircea Eliade, Nae Ionescu, Constantin Noica, Vasile Lovinescu, Emile Cioran vagy az olasz Julius Evola báró, aki a tradicionális jobboldaliság legnagyobb XX. századi alakjának tekinthetõ és tekintendõ.

 

 

 


A légionarizmus alapítója: Corneliu Zelea Codreanu (1899. szeptember 13., Iasi - 1938. november 30., Bukarest). A légionarizmus (a Vasgárda nevébõl eredõ) szimbóluma: három-három, vasrácsot jelképezõ, négyzet alapra helyezhetõ vízszintes és függõleges zöld sáv, melynek közepén három-három, körbe foglalt, négyzet alapra helyezhetõ vízszintes és függõleges fekete sáv található. A légionáriusok zöld inget viseltek. Érdemes tudni velük kapcsolatban, hogy a spanyol polgárháborúban a Franco tábornok vezette nemzetiek oldalán román légionáriusok is harcoltak, és közülük a mozgalom két alapító tagja, Vasile Marin és Ioan Mota lelkész hõsi halált is haltak. Az 1944. augusztusi román árulás után a helyes oldalon román erõk is továbbharcoltak, s köztük légionáriusok is, akik Budapest védõi között is megtalálhatók voltak.”

 

 

 


„Codreanu halála után a mozgalom elitisztikus volta jelentősen megkopott; a mozgalom ünnepélyes zöld inge egyre gyakrabban tűnt fel egészen közönséges helyzetekben is, és eluralkodott a legközönségesebb sovinizmus, amely Észak-Erdély fölszabadulása után Dél-Erdélyben már magyarellenes támadásokat is eredményezett. Az 1941 januárjában történt sikertelen hatalomátvételi kísérlet után Mihai Antonescu marsall Hitler személyes beleegyezésével és helyeslésével vérbe fojtotta a mozgalmat, amely azután spanyolországi emigrációban működött tovább Horia Sima vezetésével.”

 

 

 


A vasgárdást tehát a szélsőjobboldali mozgalmak szerint a legmagasabb erkölcsiségű szervezet volt a szélsőjobboldali mozgalmak között, a végén részben mégis elvesztette magas erkölcsiségét. Mi állhat ennek a hátterében? A vasgárdára azt is szokták mondani, hogy az egyik legszellemibb mozgalom talán azért, mert lényegében nem is volt politikai programja, azon kívül, hogy szembeszállt a demokráciával, a kommunizmussal, és a zsidókkal. Egyszerűen csak a harcos, heroikus ember kinevelésére helyezte a hangsúlyt. Az eszméiket nézve sok esetben szerintem már úgy tűnik, hogy erőltetett módon. „ A hangsúly a helytálláson, az állhatatosságon, a mindennapi, anyagi világon való felülemelkedésen volt. A légionáriusok minden pillanatban készek voltak meghalni eszméikért. Egy idõben ez volt a jelszavuk: halálra készen!”… "Kezdõdõ életünket négy irányvonal barázdálta: az Istenben való hit, a küldetésünkben való hit, a köztünk lévõ szeretet és az ének."

 

 

 


A vasgárda mély erkölcsiségét talán nem is lehet tagadni. Bár én nem éltem akkor, ezt mindig hangsúlyozom, úgyhogy biztosan ezt nem tudhatom, de vajon nem éppen ez az erőltetett önmagukon való felülemelkedés vezetett a vasgárda erkölcseinek elvesztéséhez? Az állandó helytállásra, és heroizmusra való törekvés, a halálra való állandó készenlét, továbbá az állandó ének, amit szintén hangsúlyoz a vasgárda ideológiája? Bár ebben sem lehetek biztos, mert én nem ismerem részleteiben a vasgárda történetét részletesebb történeti elemzés kellene, de gyanítom.

 

 

 


A vasgárda elfajulásával kapcsolatban talán sokan azt is mondhatnák, hogy a román nép egy alapjában véve soviniszta beállítottságú nép, és Codreanu halála után, aki ezt a sovinizmust kordában tartotta, ez felszínre tört. Nyilván a román népléleknek is szerepe volt ebben valamennyire. Azonban én inkább azt mondanám, hogy ebben nagy szerepe volt ennek az erőltetett, és állandó felfelé törekvésnek is, ami a görögkeleti szellemiségből vezethető le. Ez az állandó felfelé törekvés véleményem szerint sok esetben irracionalitásra, és anarchizmusra hajlamosította a vasgárdistákat, amely abban nyilvánult meg, hogy olyan indulatokba csapott át, amely túlkapásokat eredményezett.

 

 

 


Ezt amellett mondom, hogy nem vonom kétségbe a vasgárdisták magas erkölcsiségét. Hasonlítsuk össze a vasgárdát, mint görögkeleti lovagrend szellemiségét a nyugati katolikus lovagrendek szellemiségével. A római katolikus, és a görögkeleti Isten felé irányulás között az a különbség, hogy a katolikusok úgy törnek Isten felé, hogy valójában mégsem törnek Isten felé. A katolikusok Isten felé irányulása valójában mindig inkább leborulás a magasabbrendű Isten nagysága előtt, Isten szeretete, Istenre hagyatkozás, és a katolikus ember számára ez jelenti az Istennel való kapcsolatot. Hasonló ez Dante Beatrice iránt érzett szerelméhez, amely a nyugati irodalom egyik gyöngyszemét hívta életre. Ahol úgy teljesedett ki Dante Beatrice iránt érzett szerelme, hogy Dante soha sem került fizikai kapcsolatba Beatricevel, és éppen ettől volt ez a szerelem végtelenül szép, tiszta szellemi és szent.

 

 

 


Vagyis Dante úgy tört szerelmének kiteljesedése (Beatrice) felé a magasabbrendű létező felé, hogy valójában soha nem tört feléje. Számára szerelmének kiteljesedése nem a fizikai kapcsolatban valósult meg, hanem magában a hódolatban, amit szerelme iránt érzett. Ez a hódolat, ez az érintetlen szerelem volt az, ami az ég felé emelte. A nyugati keresztény misztikusoknál is inkább az isten iránti szeretet, hódolat az, ami Istenhez közelebb visz, mint az Isten felé való törekvés. Ez az oka annak, hogy a nyugati lovagiasságra mindig egyfajta nyugalomba hajló, szertartásszerű rend és fegyelmezettség jellemző. A nyugati lovag a harc előtt először mindig imádkozik, kardját szertatás szerűen homlokához érinti, mintegy felkészülve a harcra, hogy a harcban magát Krisztusnak adja, a magasabbrendű létezőnek. A nyugati lovagrendek háborúinak mindig van valamilyen konkrét célja, mint például Jeruzsálem visszafoglalása, és egy ésszerű, racionális menete, amely által a lovag a harcban megvalósítja önmagát. Egyes történészek szerint a nyugati keresztes hadjáratokban is voltak túlkapások, de ezek sohasem valamiféle túlzott felfelé törekvésből eredő irracionalizmusból, és anarchizmusra való hajlamosságból eredtek, hanem a magasabbrendű (Krisztus, Isten) iránti mérhetetlen szeretetből, hűségből és önodaadásból.

 

 

 


Ez a rend és racionalitás a nyugati keresztény területen, közelebbről Magyarországon még Szálasi harciasságában is inkább jelen volt, amely ahogy már leírtam a Szálasi Ferenc és a görög katolicizmus című cikkemben, http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=72156 valamennyire szintén a keleti kereszténységhez köthető, mint a vasgárda esetében, gondolok itt Horthy kiugrási kísérletének megakadályozására. Annak is volt azért egy konkrét célja, a nyugat védelme, a Magyarság becsületének megmentése. Szálasi anarchikus ég felé törekvése annyiban nyilvánult meg, hogy egy olyan háborúba ment bele, amelyben győzelemre semmi esély nem volt, csak az önfeláldozásra, ő is a hősi halálra törekedett, ahogy le is írta: „inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át”, és ezért mindent megtett. Szálasi harciassága inkább átmenet volt a görögkeleti és a katolikus harciasság között, ami talán abból is fakad, hogy az ő édesanyja görög katolikus volt, és nem keleti ortodox. A vasgárdának viszont, ahogy már leírtam politikai programja, tehát célja, is alig volt. Ott a fő cél a heroikus ember kinevelése, az önmagukon való túllépés volt.

 

 

 


Nikolaj Bergyjev szerint a görögkeleti vallásnak ez a tulajdonsága vezetett az orosz forradalom anarchiájához is, továbbá nagy valószínűséggel a kínai vallásosságnak a keleti ortodoxiához való hasonlatossága is nagy szerepet játszott a kínai kulturális forradalom irracionális anarchiájában. Bár meg kell jegyezni, hogy a keleti ortodoxiában, az Isten felé való erősebb, vagy inkább erőltetettebb törekvés ellenére nincs meg az Istenségbe való bekebeleződés doktrínája, mint ahogy például a buddhizmusban, a végcél a nirvánával való egyesülés. Így az ember és az Isten külön létező marad, és az Isten személyessége is megmarad. Tehát a kettő nem ugyanaz. Azonban valószínűleg ez az oka a görögkeleti népek modern korban tapasztalható harciasságának, amely a középkorban nem volt tapasztalható, vadságának és fékezhetetlenségének, ami ugyanúgy tapasztalható manapság a szerbeknél, és az ortodoxoknál, hogy a keleti ortodox ember nem teljesen független Istentől.

 

 

 


Az anarchizmusra, a közösségtől, és annak konvencióitól való függetlenedésre, ami nagyban a keleti kereszténység sajátja, vagy inkább mellékterméke, ezen lehet vitatkozni, szükség van az igazi szakrális társadalom kiépítéséhez, és pártolom is ennek megvalósítását, ahogy azt már leírtam a Szálasi Ferenc és a görög katolicizmus című cikkemben. http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=72156 Ezt azonban úgy kell megvalósítani, hogy eközben az isten felé való közeledés egészben, vagy legalább részben a nyugati misztikus hagyományt kövesse, mint ahogy létezik is átmenet a katolikus, és a görögkeleti harciasság között, ahogy azt Szálasi Ferenc esetében is láttuk.

 

 

 


Érdekes, hogy a keleti kereszténység évszázados nyugalma, és passzivitása, ami a középkorban volt tapasztalható, és a nyugattal ellentétben állt, ugyanabból a tőből fakad, mint a görögkeleti harciasság manapság tapasztalható fékezhetetlensége és harciassága.

 

 

 


Felhasznált Irodalom:

 

 

 


http://hu.metapedia.org/wiki/Legionarizmus

 

 

 


http://national-anarchism.blogspot.com/2008_05_01_archive.html

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.