Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A zsidó nép választottsága a katolikus teológiában

2009.10.30

A Virtuson mostanában sok olyan cikket olvastam, amely Jézust nemzsidóként akarja beállítani, hanem Pártus hercegként stb. Továbbá amikor utána olvasok az interneten az ezekre a nézetekre való reakcióknak, az tűnik ki, hogy sok esetben erre egyfajta elvtelen filoszemitizmus a válasz, amely a zsidó népet nem csak választott népként akarja megjeleníteni. Sok esetben egyfajta faji felsőbbrendűséggel próbálja felruházni, és szentimentális zsidóimádatra próbál felszólítani, olyan felhanggal, mintha maga a kereszténység is csak ezt jelentené: zsidóimádatot.

 

 

 


Ennek a kérdésnek a helyretételéhez szeretném most ismertetni a katolikus egyház tradicionális álláspontját a kérdésben. Azért írom azt, hogy tradicionális álláspontját, mert a katolikus egyházban is zavar uralkodik ebben a kérdésben, hiszen az egyházban ma van egy tradicionalista, és egy modernista oldal, de hát a katolikus egyház autentikus álláspontját csakis a tradicionalisták képviselhetik, hiszen ők az őrzői az eredeti katolikus hagyományoknak.

 

 

 


Szögezzünk le két dolgot: Jézus zsidó volt, és a zsidóság a választott nép. Ez tény, azonban a kérdés az, hogy hogyan kell ezt érteni. Mit jelent az, hogy a zsidóság a választott nép?

 

 

 


„Egyrészt ezt emócionális alapú "filoszemitizmussal" nem lehet megakadályozni, mert általában, akik erre vevők, azok a sovinizmus felől közelítik meg a vallást, és nem az Abszolútum felől a nemzetet, igaz nemzetszeretettel, a nemzetimádat helyett.

 

 

 


Mert ugye az lenne a válasz, hogy a zsidóság "választott nép", ami igaz, de milyen értelemben?

 

 

 


Ezt a modernisták homályosítják, ennek az eredménye rengeteg szinkretista jelenség az Egyházban.

 

 

 


Erre sokan (mivel nem igaz, ám ez az Ördög csapdája!) egy szélsőséges elutasítással válaszolnak.

 

 

 


Egyrészt Isten teljesen szabadon kiválasztotta, hogy a Messiás első eljöveteléig a zsidóságban tartja fönn a tiszta egyistenhitet, illetve a kinyilatkoztatást, mivel az egy Isten létének fölismeréséig számos pogány bölcselő eljutott, sőt bizonyos primer vallások tisztán, bálványozás nélkül az ősmonotheizmust fönntartották, ám Isten néma maradt már nekik a természetfeletti kinyilatkoztatás értelmében!

 

 

 


Ábrahám után az elsőszülött Izmael helyett Izsák vitte tovább az ígéretet, utána szintén a másodszülött Jákob Ézsau helyett. Jákob megkapta az „Izrael” nevet, amely Szent Ágoston szerint a Katolikus Egyházat illeti már. 12 fiától származik Izrael 12 törzse, ill. az egyik törzs ketté vált, így tkp. tizenhárom törzsről beszélhetünk.

 

 

 


Isten előképileg közölte magát úgy az Ószövetségben, ahogy az beteljesedett az Újszövetségben. Isten népe egy és egységes, csak az Ószövetségben mintegy emberionális formában létezett. Ezt fejezi ki a vajúdó és a megszült Asszony képe is az Apokalipszisben. A mi gyökerünk így Ábrahám, Izsák, jákob is, sőt ők mellettünk tanúskodnak, és ahogy Jézus mondta az őt megátalkodottan elítélőknek, hogy Mózesben bíztok, de ő fog ellenetek tanúskodni!

 

 

 


Izrael igazai az első keresztények voltak, akire ráoltatott minden keresztény.

 

 

 


Ezt szokták félreértelmezni. A választottság a Messiás Húsvétjában az Egyházra szállt át, az természetfeletti módon transzformálódott a Kereszten, az Eucharisztiában testileg és vérségileg mi vagyunk az igaz Izrael. "Népemnek hívom, amely nem volt, az, és amely az volt, többé nem az."

 

 

 


Szent Pál mint zsidó népiségű ember nagyon fájlalja a zsidóság többségének megátalkodottságát (írja, inkább ő lenne átok alatt az egész népért), ám ez nem gyűlöletre indítja (a zsidóság már végleg elveszett, nincs mit tenni, sőt utálni kell őket), de nem is ködösítésre (nincs is büntetés a zsidóságon, ez antiszemitizmus!), hanem figyelembe veszi ezt mint tényt. Ez az elbukást Isten fölhasználta arra, hogy a keresztények mint "szétrúgott parázs" elterjedjenek az egész világon, lángragyújtva azt, hogy Jézus mondotta.

 

 

 


A rabbinikus judaizmus tkp. tömegében a farizeuspárt szellemi utódja, így szellemileg, tárgyában téves, ám alanyilag, csak annyiban "átok" Jézus vére, amennyiben tudatosan, egyénileg szembehelyezkedik valaki Jézussal. Különben is a keresztségben Jézus vére nem átok, hanem áldás, ami az idők végén rendkívüli módon fog megnyilvánulni.

 

 

 


Az idők végén mint nép fog megtérni egész Izrael, és mondja, "áldott, aki az Úr nevében jön!", amikor a pogányok mind betérnek.

 

 

 


Ez előtt még eljő az Antikrisztus, majd utána a második Adventje jő el Izrael dicsőségének a Népek Világosságának!”

 

 

 


A zsidó nép tehát annyiban választott, hogy Isten a kinyilatkoztatást a messiás eljöveteléig embrinonális szinten bennük tartotta fenn, a zsidó népben, és előképileg az ószövetségben, de a messiás eljövetelével Isten szövetséget bontott velük, és ezután a keresztények jelentik az új Izraelt, Isten választott népét, függetlenül etnikai hovatartozásuktól. A választottság tehát nem azt jelenti, hogy a zsidó népet feltétel nélkül imádni kell.

 

 

A katolicizmus elutasítja a tiszta faji alapú antiszemitizmust, minden embert erkölcsi jellemzői alapján igyekszik megítélni, ezért nem emel kifogást Jézus zsidó származása ellen sem. Viszont ugyanígy elutasítja a tiszta faji alapú filoszemitizmust is, semmilyen közösséget nem szabad csupán etnikai jellege miatt felmagasztalni.

 

 


Felhasznált Irodalom:

 

 

 


http://forum.katolikus-traditio.hu/viewtopic.php?f=5&t=46&sid=a86990e11aa7775fe9066804183633a7 Szerző: Parsifal

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.