Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ákos: Gépszabadság

2009.05.08

Szomorú hang csendül fel a fekete-fehér égbe. Füstfelhő száll fel a magasba, és lelkem halkan száll a betonházak közötti tág térben, a betonszabadságban. Mintha szomorú angyalok hívnának a régi fájdalomba, hogy fájdalmukban önmagamra találjak.


Morajló, robogó hang, mely csikorgatva maga közé morzsol engem, akár a járó fogaskerekek keménysége. Morajlik, akár a hűtőgép robosztus hangja, és ebben a robosztusságban megjelennek a géptörténelem képei.


A géptörténelem fekete-fehér kezdete, az ősök kora, mintha a hűtőgép robosztus morajlásába fagyna, és a morajlásból tudom, hogy ez az igazi kezdet, előtte semmi sem létezett, és ez sem fog sokáig tartani, gyorsan vége lesz, mert gyors a történelem.


A fogaskerék testében talpalok végig szónoki tribünök, óriás gyárak, traktorok, betonházak, gépies, sápadt arcok és menetelő acélsisakos katonák világán, melyben a fekete-fehér anyag robaja a végtelen térbe tágul ki, és a világ gépei benne egyesülnek, és lelkem mindenhol száll, mert tudom, hogy ez a szabadság. Igen:


„GÉPSZABADSÁG!
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyugatig.
S a szabadság velök megütközik.”


Testem megfeszül, és üvöltöm az egekbe: GÉPSZABADSÁG, hogy szálljon az égen át, kelettől nyugatig, a lapos síkság felett, óriás szobrok felett. Szálljon, ahogy a menetelő munkásőrök szuronyai az ég felé néznek, és a szuronyok irányai egy pontban egyesülnek. Szálljon a történelem végéig, amíg el nem jön a gyors halál.


Az írás a következő videóklip hatására készült:


http://www.youtube.com/watch?v=adN5FyJ0QA4

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.