Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az új középkor szociológiája

2009.11.28

A nyugat-európai középkor fogalma általánosan ismert jelenség az európai történelemben. Az új középkor fogalmát pedig Nikolaj Berdjajev alkotta meg az európai filozófiatörténetben. Berdjajev szerint az oroszországi forradalom beköszönte az újkor végét jelzi, mert az félrelökte az újkor humanizmusát és individualizmusát, és a világot a megkérdőjelezhetetlen és megfellebezhetetlen igazság alá rendelte.

 


Azonban ez a fajta szakralitás antikrisztusi értelemben vett szakralitás is egyben, mert az emberi élet céljául, ami csak az üdvözülés lehet olyan eszményeket állított, amelyek annak csak eszközei lehetnek, és nem céljai. Mint például az emberi társadalom egységes anyagi jóléte.

 


Ennek következtében a nyugatnak a kommunista forradalom beköszöntével, vagyis az újkor végével választania kell az antikrisztusi értelemben vett szakralitás, vagyis a kommunizmus, és a tényleges szakralitás, vagyis az új középkor között.

 


Nemrégiben olvastam egy írást az interneten, amit most nem találok, valószínűleg eltűnt az internetről, ezért sajnos hivatkozni sem tudok rá. Ez azt fejtegeti, hogy mai korunk nyugati társadalma nagyban hasonlít az egykori középkorra. Ha jól emlékszem Európa egységesülését nevezte az egyik hasonlóságnak, és az iszlám elleni harc újbóli fellángólását, amely a középkorban is jelen volt.

 


Továbbá, még jó néhány egyéb mai kultúrális jelenséget is párhuzamba vont az egykori nyugati középkorral, amelyeket most pontosan idézni nem tudok. Tehát kétfajta társadalmi rendszer is létrejött már a középkor óta, amelyre egyes emberek azt mondják, hogy az az új középkor.

 


Véleményem szerint ezek között a társadalmi rendszerek között, vagyis a középkor, a kommunizmus és a mai modern nyugati társadalom között kell lennie egy olyan közös vonásnak, amire a többi közös vonás visszavezethető. Tehát egy olyan hasonlóságnak, ami előidézi a többi hasonlóságot a három társadalmi rendszer között. Ez azért nyilvánvaló, mert ezeknek a társadalmaknak a felépítése, és eszméi amúgy egymással homlokegyenest ellekezőek.

 


Ez pedig nem más, mint az egyöntetűség. Vegyük sorra. Az eredeti nyugati középkorban az egyöntetűséget egyrészt természetesen az fémjelezte, hogy Európának egy vallása volt. Másrészt pedig az, hogy a kereszténység Európa pogány kultúráját és hagyományait mintegy magába asszimilálta, és ezáltal egy majdnem egységes kultúrális összképet teremtett Európának.

 


A kommunizmus a XIX. században még megmaradt tradiciók, mint például: feudális társadalom, monarchizmus, egyház lerombolása által teremtett egy egyöntetű társadalmi valóságot, az általa meghódított területeken, amelyet Berdjajev antikrisztusi értelemben vett szakralitásnak nevezett.

 


A mai nyugati társadalom egyöntetűsége pedig lényegében a modern társadalom eszményeinek, és kultúrális áramlatainak egymásban való feloldódásából, és az ebből fakadó fejlódésképtelenségból fakad. Fransis Fukuyama írta le, hogy a modern liberális kapitalista társadalom nemmás, mint a történelem vége, mert az emberiségnek már nincs ötlete arra nézve, hogy milyen új társadalmi rend léphetne ennek helyébe.

 


Korunkat szokás a művészet végének is nevezni, hiszen a XX. század elején még mindenféle avantgard művészeti irányzatok virágoztak, de ezek egymásban feloldódtak, és korunkban már nem születnek új művészeti irányzatok. John Lukacs amerikai történész korunkat, vagyis a kelet-európai kommunista diktatúrák bukása után következő kort, vagyis korunkat egyik legújabb könyvében, amit még nem volt időm elolvasni, az újkor, vagyis a reneszánsztól napjainkig terjedő kor végének nevezte.

 


Ugyanis szerinte napjainkban már nem működnek az újkorban életre hívott eszmék, és elgondolások, amelyek Európa fejlődését mintegy fél évszázadon keresztül meghatározták. Ez érdekes gondolat, azonban én pontosítanám, szerintem nemcsak azért korunk az újkor vége, mert nem működnek az újkor eszméi és elgondolásai, hanem mert befejeződött az új világrend kiépülése, vagyis az a világrend, amely felé az újkor forradalmai, háborúi és társadalmi változásai terelték a világot.

 


Az újkor eszméi, kultúrális irányzatai egymásban feloldódtak, és létrejött egy egyöntetű társadalmi valóság, amelyben sokak szerint nincs további fejlődés. Érdekes, hogy Lukacshoz hasonlóan Berdjajev is az újkor végének nevezte a kommunista forradalom beköszöntét, amelyet ő az új középkor előfutáraként is elgondolt, és korunk Európájára is, amire Lukacs azt mondja, hogy az az újkor vége, egyesek azt mondják, hogy az az új középkor.

 


Érdemes megjegyezni azt is, hogy míg a kommunizmus és az eredeti nyugati középkor esetében külső hatás idézte elő az egyöntetűséget, mégpedig a keresztény vallás, illetve a marxizmus terjedése, addig a mai modern nyugati társadalomban inkább a társadalom belső fejlődésének holtpontra jutása. Ezért talán leginkább a mai társadalom felépítésén lehetne tanulmányozni a három történelmi kor hasonlóságainak gyökerét, ezért is sajnálom, hogy nem találom azt a cikket az interneten.

 


Tehát miért éppen az egyöntetűség az, ami szerintem a többi közös vonás gyökere? Itt nézzük meg az iszlám elleni harc újbóli fellángolásának kérdését. A középkori keresztes hadjáratok, és korunk iszlám ellen folytatott nyugati háborúinak okai egészen mások. Míg a középkori keresztes hadjáratoknak vallási oka volt: Jézus szülőhelyének visszafoglalása. Addig a mai, már nem keresztény nyugat a liberális kapitalizmus, és a fogyasztói társadalom terjesztése céljából indít háborúkat az iszlám ellen.

 


Tehát a háborúk okai egészen mások akkor és most, viszont mind a két esetben előfeltétele volt a háborúknak a nyugat egyöntetűvé válása. Hiszen ahogy a középkorban egyöntetűen kereszténynek kellett lennie a nyugatnak a háborúk meginditásához, úgy korunkban is egyöntetűvé kellett válnia az iszlám elleni harcok újbóli megkezdéséhez, mint a liberális kapitalista társadalmi berendezkedés letéteményese, hiszen egy belső harcokkal, ellentétekkel, forradalmakkal, háborúkkal küzdő társadalom nem tud fellépni egy másik társadalom ellen.

 


Ugyanígy a kommunizmus esetében csak egy olyan eszme, vagy igazság, rendelheti, a középkorhoz hasonló szigorral, maga alá a társadalmat, amely azt egyöntetűvé teszi. Tehát véleményem szerint a középkorban az egyöntetűvé válás az, amiből a középkorok közötti többi közös vonása ered, ami azokat maga után vonja, vagyis az Európai társadalom akkor válik a középkorihoz hasonlóvá, ha egyöntetűvé válik.

 

Vagy szemlélhetjük ezt az egyöntetűséget a tudomány, közelebbről a fizika fejlődésének szempontjából is. John Lukacs: "Egy Nagy Korszak Végén" című könyvében leírja, hogy a mai fizika, a XX. század közepe óta, a világegyetem végső elméletét keresi. Eközben új részecskéset keres és talál. Megalkotta a szuperhúr elméletet. az általa vizsgált szubatomi jelenségek már csak a matematika nyelvén írhatók le. Ennek következtében a fizikusok olyan érthetetlen, sokszor ezoterikus nyelvezetet használnak, ami csak a beavatottak számára érthető.

Tehát a mai fizikában a régi elméletek, eszmék: a relativitáselmélet, a kvantumechanika, a Newtoni mechanika stb., feloldódott, és létrejött egy olyan egyöntetű, már-már ezoterikus tudományos konglomerátum, amely ahogy Lukacs leírja visszatérést jelent a középkori nominalizmushoz, mert azt hisszük, hogy ha nevet adunk egy jelenségnek, akkor azzal azt már "el is kaptuk". Ezt Lukacs arra érti, hogy a tudósok az általuk felfedezett részecskéknek egyre furcsább neveket adnak, mint például szelektron, vagy gluinó, miközben a mibenlétük meghatározhatatlan. Tahát itt is az engyöntetűvé válás volt a feltétele a középkor egyes jelenségeihez való visszatérésnek.

Illetve Lukacs azt is leírja, hogy a televízió terjedésével, és az olvasás mennyiségének csökkenésével az emberek gondolkodásmódja a fogalmi gondolkodásról kezd visszatérni a középkorihoz hasonló képi gondolkodáshoz.

Itt is figyelembe kell vennünk, hogy a televízió ilyen méretű elterjedéséhez elengedhetetlenül szükség volt egyfajta egyöntetű tömegkultúra elterjedéséhez, vagyis a kultúra egyöntetűvé válásához, tehát ebben az esetben is az egyöntetűség az alapfeltétele a középkorihoz hasonló jellegzetességek újbóli megjelenésének. 

Érdekes, hogy ma, vagyis az új középkorban, mintha reneszánszát élné a régi középkorhoz való visszatalálás igénye. Reneszánszát éli a monarchizmus. A könnyűzene egyes ágai egyre inkább kezdenek hasonlítani a klasszikus, vagy a középkori zenére stb.

 


Felhasznált Irodalom:

 


http://mult-kor.hu/cikk.php?id=9922

 


Nikolaj Berdjajev: Az új középkor Bp. 1935. Pro Christo diákszöv

 


http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?f=1&t=525

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.