Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csonka Emil a Habsburghű hungarista

2009.08.12

„Csonka Emil (Szombathely, 1923. júl. 5. – München, 1982. okt. 16.) újságíró, történész. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte és 1945 tavaszán Nyugatra történt kitelepedése után a bolognai egyetemen magyar irodalomból szerzett doktorátussal fejezte be. Először Ausztriában élt, majd áttelepedett Münchenbe. 1951 szeptemberétől haláláig (Vasvári Gergely néven) a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Az 1962 májusában megindított Új Európa című külpolitikai és kulturális szemlét röviddel utána átvette és haláláig mint felelős szerkesztő és kiadó jegyezte. Történettudományi kutatásaiban és publikációiban az újabbkori magyar történelem, főleg a Habsburg-ház huszadik századi magyarországi története foglalkoztatta. Írásai jelentek meg saját folyóiratán kívül a Katolikus Szemlében, az Új Hungáriában, a Kanadai Magyarságban, valamint német és osztrák lapokban. Németül Emilio Vasari néven publikált.”


A Habsburg házról szóló írásai:


Habsburg Ottó. Egy különös sors története (München 1972); (E.V.)


Dr. Otto Habsburg oder die Leidenschaft für Politik (Wien–München 1972);


Zita története. Az utolsó magyar királyné (München 1975, Budapest 1989); (E.V.)


Zita. Kaiserin und Königin (München 1975);


Hungarista írásai:


Szálasi Ferenc országjárása


Szálasi küzdelmeibõl - Hogyan történt a hatalom átvétele?


Különös hatással volt rám, amikor megtudtam, hogy a hungaristák között is voltak Habsburghű emberek. Pezenhoffer Antal a magyarországi monarchisták vezéralakja a hungarizmust egyértelműen Habsburgellenes, és ebből kifolyólag katolicizmusellenes, protestáns ideológiának tekintette. A hungarista ideológiának valóban vannak olyan elemei, amelyek a protestantizmus szellemiségét hordozzák magukban, de éppúgy kapcsolatba hozható a keleti kereszténységgel, mint Nikolaj Berdjajev új középkorával is. Talán ennek a sokrétűségnek is köszönhető, hogy közöttük is voltak Habsburghű emberek.


Erről írtam a „Sopron és a középkor” http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=74553 a „Kommunizmus és új középkor” http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=74516 és a „Szálasi Ferenc és a görög katolicizmus” http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=72156 című cikkeimben.


A Habsburg ház Magyarországi története során valóban a katolicizmust, de ezen kívül mégis csak az újkort, Nikolaj Berdjajev szavaival élve a nappalt, azon belül is főképp a barokk kort fémjelzi. A barokkot, amelyben már nincs meg a középkor keménysége sötétsége, és önmegtagadása, de pompájában mégis visszatükrözi a menny hierarchiáját, és ezzel jó alapot ad az újkori királyság fényének.


A hungarizmus viszont, amely a szocializmust akarja szakrálissá tenni, a keresztény erkölcsiség által, valóban az új középkort, a szocializmus alapjain létrejövő középkort fémjelzi, amely sötétebb a régi nyugati középkornál is, mert nincsenek benne pogány elemek. Az új középkor Bedjajev szavaival az igazi éjszaka, amely mindig fényesebb a nappalnál. Csonka Emil Habsburghűsége olyan, mint a sötétség és a fény találkozása. Az éjszakáé, amely erkölcsi tartásában felnéz, és hűséget fogad a fénynek.


Felhasznált Irodalom:


http://hu.metapedia.org/wiki/Csonka_Emil

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szaszpeter@mail.datanet.hu

(Parsifal, 2009.08.16 08:54)

Egy kis distinkciót tennék. Csonka Emil az emigrációban lett legitimista, és szakított a hungarista eszmerendszerrel.

Pezenhoffernek abban igaza van, hogy a hazai szélsőjobboldaliság (nem csak a kifejezett Szálasi-féle hungarizmus, hanem az azt megelőző turanizmus, Gömbös-féle fajvédő vonal) alapvetően a függetlenségi hagyományokon alapult (mind történeti mind politikai értelemben), s ha protestáns és emancipatorikus színezete halványabb is volt néha, maximum a magyar katolikus középkor igenléséig jutott el történeti előképkeresései során.

Ezt nevezte Szekfű "kismagyar" elméletnek. Ebben a tekintetben Szálasi túllépett ezen hungarizmusával, mely szerint a megvalósítandó magyar hungarista nemzet (natio) több népet (ethnos) tömörít, aminek az ő értelmezésében előképe a régi nemesi "hungarus"-tudat.

Szálasira - tisztán a naplói, és a bennük dokumentált olvasmányjegyzék alapján - inkább neohegelianus eszmék hatottak. A kereszténység-fölfogásának is volt egy, a hagyományos katolkus tanítás szerint inkompatibilisan fölfogott "ökumenizmus"-jellege. Bár kritikával illette a faji vallást és az ún. pozitív "kereszténységet", hatással mégis volt reá.

A keleti kereszténység hatásvizsgálata érdekes fölvetés a részéről. Bár tudni kell, hogy korabeli görög katolikusság erősen latinizálódott, így a specifikusan keleti jelleg inkább csak "héjában", külsőségeiben jelentkezett a korabeli görög katolikusságban.