Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czakó Gábor: Struccok és újpogányok

2008.11.13
Struccok és újpogányok

 

Tudjuk, hogy Gazdaságkor két főellensége az Isten és az emberi személy. Támadja tehát tűzzel-vassal: fegyverrel az iszlámot, az utolsó vallási társadalmat, a hitét vesztegető Európát pénzzel, szórakoztatóiparral, bűnre vezető alkalmak teremtésével, hazugsággal, álhitekkel; nyúédzssel, újpogánysággal. A cél az, hogy vessük el az Egyetlen Valóságot, s mi magunk is valótlanok legyünk, hisz amennyire nem találjuk helyünket az égben, úgy a földön sem.
Korunk hazugságtengerében vígan lubickolnak a varázslók, a távgyógyítók, és elképesztően sikeresek a lélektanilag, nyelvileg, egyszóval minden tekintetben hiteltelen történetek. De nem az olvasmánnyal van a baj, hanem azzal, hogy világszerte milliók költöztek át, s keresnek otthont folyamatosan a Csillagok háborúja, a Gyűrűk Ura, a Da Vinci-kód és hasonlók álomvilágában. És aki a leváltott valóság lakója, az könnyű préda lesz - Hamvas Béla szavával - plankton, akit a hatalmasok érdekének árja kedve szerint sodor erre-arra.

*

Nálunk Arvisurának, magyarán - állítólag - igazszólásnak hívják "a hun-magyar törzsek több mint 6000 évre visszatekintő írott, igaz történelmét". Szövegéből számos szemelvény az interneten is olvasható: www.freeweb.hu/arvisura. Az alábbi idézetek innen valók.

A könyv szerint Szalaváré Turát, a manysi fősámán unokáját, a Vörös Hadsereg ejtőernyősét a II. Világháború végén diverzánsként - ma terroristának mondanák - ledobták valahol a Fölvidéken. " Az ősi sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (kétezer évenként), az egyes rokoni népek át kell, hogy adják egymásnak a szellemi- és hitélet központját, illetve azt a feladatot, hogy gondoskodjanak ezen hitvilág fennmaradásáról és a múltban felhalmozott szellemi örökség megőrzéséről." Tura tehát behívója mellé bepakolta a hátizsákjába az özönvíz óta folyamatosan keletkezett följegyzéseket, és átmentette őket a világháború poklán. Paál Zoltán ózdi vasmunkásban fölismerte a sámánnak születettet. "Baraca néven rovósámánná avatta és átadta neki az őseink felbecsülhetetlen értékű hagyatékát." A két hatalmas nyomtatott kötet - Püski kiadó - szövege rovásírással - a benne szereplő mutatványoldalt mértéknek tekintve - több tízezer oldal lehetett, tehát többszáz tömb írógéppapír lapult Szalaváré Tura kenyérzsákjában. Ha viszont tényleg falapokra rótták, ahogy állíttatik, akkor vonatnyi tábla. A Vörös Hadsereg légierejének biz' meg kellett izzadnia, mire a manysi legény csomagját ide szállította.

A könyvben szereplő mutatványoldal "eredeti rovása" újmódi ún. hun-székely betűtípussal készült. Úz nyelvű, de magyarul is kapásból olvasható. A Mormon Könyvéhez hasonlóan aranyba vésve, titkos helyen őriztetik.

A mű sajátos érdekessége, hogy az előző világhónapban, tehát a Halakban ugyan a manysik rótták a szöveget, ám történetükről egy vak hangot sem tudunk meg azon túl, ami a róluk szóló néprajzi munkákban olvasható. A Kárpát-medence magyarjairól viszont napra pontos beszámolókat készítettek az Urál túlfelén élő rovósámánok. Különösen kedves az itteni fejlett vasiparról szóló számos leírás. Kristóf Attilával szólva én nem tudom, hogy ez Paál Zoltán Baraca tanult mesterségének köszönhető-e.

*

Az Arvisura szerint őseink természetesen űrhajón, "Kaltes asszony szekerén" röppentek ide a Szíriuszról. A huszadik század szektái, lásd például a szcientológusokat, mind beveszik mitológiájukba a csillagos eget, de véletlenül sem szellemi térként, ilyesmit nem ismernek, hiszen a szellem tagadásából keletkeztek! Az ég számukra, miként Gazdaságkor számára általában: nyersanyag.

A szíriuszi ősmagyarok hoztak magukkal delfineket és pulikat, és velük együtt tökéletesen illettek a földi genetika rendbe. Ez aranyos, meg az is, hogy " Az első szíriusziak az utolsó eljegesedés előtt 1136 évvel és 320 nappal érkeztek a Földünkre" . A földkutatók ebből napra pontosan kiszámíthatják az utolsó jégkorszak kezdetét. Megoldódik a műben többek között történetírásunk nagy rejtélye: Anonymust Pósa Andrásnak hívták , "és a Gömör-megyei Radnót községben született 1210-ben. Nagybátyja, az országbíró Pósa Pál (másnéven Tomaj fősámán, II. Endre legbizalmasabb embere, aki az Arany­bulla megszerkesztésében is részt vett.)" A főúri gyám az elárvult Andrást a rimaszombati cserepesekhez adta mesterséget tanulni. A fiú "1230 és 1235 között részt vett a bugáti sámán­képzésen (Bajdar sámán néven), ahol előkelő helyezést ért el. (.) 1236. január 25-én feleségül vette Radnóti Piroskát. A székely - a valóságban: máramarosi - Radnai havasok alatti kastélyban éltek, s 3 fiuk született. Piroska 1240-ben meghalt. Anonymus Pósa Andrást Kublaj kán végeztette ki 1271-ben Boszniában. Meg is érdemelte, mert az Arvisurát kihagyta Gesztájából.
De vissza az ősökhöz!

Első földi hazájuk a Csendes óceáni Ataisz őskontinens. Erről a mű részletes térképet közöl. Innen hajóztak el Mezopotámiába és Kínába a hunok, és Mexikóba az indijók. Az indijók nevükkel nyilván enyhíteni akarták Kolombusz évezredek múlva esedékes tévedését.

 

*

Akkoriban - igen helyesen - mindenki magyar vala, bár néha sumérnak, hikszosznak, úznak, manysinak stb. nevezék népünket. " Az Aranybulla 31 pontja (.) az egykori Kövezsd (a hun törzsszövetségből származó kínai császár) 30 törzsének és a kasszuk, etruszkok és hikszosziak összes törvényei figyelembe vételével jött létre." Ámde nem csak gondolatilag és időben, térben sem volt semmi II. Endre országa! Ő hadakozgatott, hódítgatott Halicsban, azaz Galíciában, s nem tudta, hogy az az ország rég az övé! "Az 1222-es népszámlálás adatai alapján Magyarország külső vármegyéivel együtt 72 vármegyét számlált és egészen az ujgur területekig (Magyarka fővárossal együtt), valamint az Aranybulla pontjaiban szereplő üzbég tartományokig terjedt". Az Aranybullában II. András Jeruzsáleminek címezteti magát, noha nem tette lábát ebbe a városba, de az üzbég tartományokat meghagyta a Horezmi sahoknak.

*

A magyari törzsszövetség nem egyszerűen hatalmas volt és dicsőséges, jó, tudós és nemes, hanem évezredeket és millió négyzetmérföldeket átfogó központosított szervezettségben működött, akár az óramű. Nézzünk egy idevágó példát: " Az Arvisura kincseknek az országból való kivitele a Budavári beavatott központ rendelkezésére és a király tudtával történt. (.) Maga Csaba nádor kísérte a szállítmányokat a Kárpátok szorosáig. Innen Szár László, Vladimir veje vállalta a kíséretet az Árpádházi hercegekkel: Endrével, Bélával, Leventével. Segítségükre voltak a görög keresztények, az uruki- mani hívők, majd a sámánhitű besenyők is. A gerové besenyők útközben a kincseket el akarták rabolni, de a rénszarvasszánon idejében érkező manysik a kun és fekete-úz harcosok segítségével a gerovéket megsemmisítették."

Szár László meghitten kalandozik unokáival, vagy tán dédunokaöccseivel. A rablótámadás pillanatában hajszálpontosan érkeznek az uruki sumérok az Eufrátesz mellől, valamint az Urál vidékről rénszarvas szánon száguldó manysik. Még a jó száz év múlva esedékes kunok sem késnek egy percet sem. Ha ilyen olajozottan működött a törzsszövetség, akkor hogyan következhetett be Muhi, Mohács, Világos, Trianon? Hogyan ülhetett a nyakunkba tatár, török, német, orosz, most meg a sok multi?

*

Múltkor kaptam villámpostán egy Arvisura összefoglalást. Megkérdeztem a küldőt, hogy mit jelent benne ez a mondat: "egy esztendő az egyik medvetortól a másik medvetorig tartott."

Ha mintegy disznótortól disznótorig - akkor az egyik év tizennégy hónapig terjedt, a másik esetleg kilencig? Az Igazszólás naptárában január a medvetor hava. Tehát csontsoványan ölték őket, a nőstényt éppen elléskor? Mi történt a szegény, elárvult bocsokkal?

Központilag medvetoroztak, vagy falvanként, családonként? Hogyan mérték az időt a Kárpátoktól Ujgúriáig a végtelen medvétlen síkságon?

Nem kaptam választ.

*

Hogy különb-e az Arvisura a multikultinál, a dáko-román, vagy a Nagy-Morávia elméletnél, izgalmasabb-e mesevilágában kalandozni, mint a ma divatos szerepjátékok álkelta homályában? Nem tudom, csak annyit jegyzek meg szerényen, hogy a valóságból kiesett ember rendszerint nekivadul. Egy újpogány férfiú költeményében olvashatjuk: "Ősmagyar testünkből ha röppen az élet,/ Géjza fia István, nem alkuszunk véled./ Nem alkuszunk véled, idegen úr-szolga,/ Ki a magyarságát oly rútul eldobta."

A szerző másik irányzathoz tartozik, de szintén keresztény- és valósággyűlölő. Mind egyek abban, hogy leginkább a tehetségtelen, országherdáló, II. Andrást becsülik, aki érsekséget, egész vármegyét adományozott felesége meráni pereputtyának, ellenben a legnagyobb királyt, aki ötszáz évre megalapozta a magyar nagyhatalmat, gyűlölik. Szerintük százezerszám (!) irtotta ki a nem latin keresztény hiten lévő magyarokat, kivégeztette papságukat, tűzre vettette hatalmas rovásírásos könyvtárukat, és megsemmisítette a régi hitvilágot, hogy az országot a németek és Róma alá rendelje. Ezért kíméletlenül üldözte a "bizánci hiten" lévő magyarokat is. Nyilván megfeledkezett arról, hogy a keleti egyházszakadás majd csak halála után tizenhat évvel, 1054-ben fog bekövetkezni. Aljas céljait álcázandó verte el Konrád császárt 1030-ban, s kergette Bécsig. Utódai álnokságból páholták el több alkalommal a Henrikeket, s utánozták az ő életszentségét -, a világtörténelemben páratlan családot teremtve. Egyáltalán: a Szent királyok nemzetsége csak azért tartotta fönn az országot István után is évszázadokig, hogy addigra a Habsburgok fölemelkedhessenek a semmiből, s legyen mit a kezükre játszani.

Csacska véletlen, hogy a dinasztia bukását a Szent István-i örökséget megtagadó, pogánysággal kacérkodó Kun (IV.) László idézte elő?

*

Az Arvisura irodalomként messze elmarad Jókai tüneményes hun-magyar regéinek költészete mögött. De nem akar megmaradni mesének: áltudomány és álvallás rákosodik elő belőle. Költői álom helyett gőz, a Lélek forró tüze helyett babona. Mitológiája egyetlen ponton sem találkozik a magyar népmesékben, mondákban, népballadákban és magában az anyanyelvünkben megőrződött hagyománnyal. Az Arvisura számára az Égigérő fa, a Fehérlófia, a Júlia szép leány népe idegen. Nyilván a szerző teljesen járatlan vala ősi kultúránkban, viszont olvasott valamit az uráli népek túlvilág-képzeteiről: ennek alakjai kavarognak irományában: Kaltes anyó, Numi-Tórem, medvekultusz, stb. és keveregnek különféle ázsiai népek napistenével, Babba Máriával, házilagosan metafizikátlanított Jézussal.

Az Arvisura és más rokon tanok szerint például eleink már Jézus előtt keresztények voltak, egyistenhívők, a föltétel nélküli szeretet hívei. E kereszténységről szellemi értelemben hitetlenül és sokféleképpen nyilatkoznak. Némelyek szerint Zarathustrától veszi kezdetét, Jézus Zarathustra papjaitól tanult, tőle vette át pl. a Hegyi Beszédet. Amikor megkérdeztem az illető újpogány tudóst, hogy mutassa meg Zarathustra fönnmaradt irataiban az azonosítható mondatokat, befejeződött a párbeszédünk. Mások azt állítják, hogy őseink gnosztikus keresztények voltak, de ők sem tudták elmondani, hogy miben állt a magyari gnózis, s kiderült, hogy halvány fogalmuk sincsen erről a tanról, ami egyébként fénykorában sem lett népi vallás: megmaradt értelmiségi spekulációnak. Ismét mások manicheusoknak tartják eleinket, de részletekbe nem bocsátkoznak. Számos híve van az ősmagyarok bizánci kereszténységének is, ami persze lehet igaz. Régészeti, nyelvi adatok is támogatják, hogy őseink nem a Kárpát medencében ismerkedtek meg Jézus tanításáival. Csak hát akkor a skizma előtt voltunk, s nem létezett külön bizánci kereszténység.

*

Jézus komoly gondot okoz a Gazdaságkor materialistáinak, köztük az újpogányoknak, akik mind anyagban, és leváltott valóságban gondolkodnak: politikában, gyűlöletben, egész pontosan kereszténygyűlöletben. Az arvisúrások mellett számos fajtájuk van. Némelyek úgy tesznek, mintha a zsidókat sem állhatnák, ezért elutasítják, hogy a Názáreti közülük való volna. Szerintük édesanyja pártus hercegnő vala, egyébként is Galilea annyit tesz, mint Gojok-földje, tehet idegenek, nem zsidók lakta terület, ami - szerintük - a pártus birodalomhoz tartozott. Az újpogányságnak ez az irányzata tudományoskodó, könyveiben irodalomjegyzéket ad, amiből azonban emberfia nem tudja cáfolni, hogy Galilea ne tartozott volna a kérdéses időben Rómához, azon belül a zsidó Hasmoneus dinasztia alá. Az nem számít, hogy az evangéliumok tele vannak adatokkal a helybéliek zsidó vallásosságáról, a falvaknak zsinagógái vannak, Názáretnek is. A kafarnaumit azóta a régészek föl is tárták. Jairus, akinek lányát Jézus föltámasztotta "zsinagógai elöljáró" volt (Mk. 5,22.) A kitűzött cél persze ennél fantasztikusabb: a Goj-Galiela elmélet veleje az, hogy ezen a vidéken egyetlen izraelita család sem élt. Mert ha igen, akkor Jézus mégiscsak eredhetett a választott népből.

A különféle újpogány közlemények mulatságos ellentmondása dühödt antijudaizmusuk és a judaizmus támogatása. Konkrétan: az Ószövetséget kegyetlen és partikuláris törzsi iratként elvetik - azért, hogy a törzsi isten Jehovát a magyar törzsi táltosra cseréljék. Nem istenre, táltosra! Az Újszövetséget nem Isten földi életének, tanításának és megváltása kinyilatkoztatásának tekintik, hanem egy "beavatott" történetének, aki egyiptomi, gnosztikus, zoroaszteri, buddhista, stb. hagyományokat összekutyuló pártus-magyar tanító vala. Cifraszűrben ábrázolják. Hanem a Mózes-hit mai alapja is szórul-szóra ugyanez: a Megváltó még nem jött el. A pártus Jézus nyilván nem lehetett a Megváltó, mert nem zsidónak született, nem Dávid házából eredt. Vagy csaló volt - ahogy Kajafás és a korabeli főpapok gondolták -, vagy legföljebb próféta - miként Martin Buber vélte.

Ebben az újpogány mesefolyamban Jézus, a pártus királyfi, Mária Magdolna szeretője, aki meglóg a keresztről, Indiába megy, másik változatban Marseille-be, ahol dinasztiát alapít, templomos lovagrendet és hasonlókat.

Az Arvisurában kalandozó sámánkirály. " Amikor a názáreti Jézus Ordoszból Tárem-Tibeten és Indián keresztül jövet Uruk városában a kiképzett társaival megalapította az első, sok beavatottal rendelkező, megkeresztelt gyülekezetet, a manda-mada-magya egyisten hívők Urukban királlyá koronázták az uruki zikuratban őrzött Gilgames koronával." Jézus itt megkapta a legmagasabb, huszonnégy karélyos beavatást. Halkan kérdeztem egy arvisurás-keresztény ismerősömtől: hazudott-e Jézus, amikor azt mondta, hogy "Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10,31.) Ő sosem hazudott. Akkor? Ki az a sámán, aki beavathatja a Mindenhatót? Gyenge hasonlat: oktathatnám-e én zenére Mozartot?

*

A mai ember nem rosszabb és nem butább elődeinél, csak jobban fél, mert folyamatosan becsapják. Amikor elköltözik a mágikus szerepjátékba, vagy az újpogányságba, akkor azt reméli, hogy megszökhet - a közhamisságból a sajátjába, amihez ő is hozzáfüllenthet ezt-azt.

Kérdés, hogy gyógyszere-e a hazugságnak a hazugság?

Forrás:

http://www.czakogabor.hu/esszek/ujpogany.html

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.