Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eckhardt Sándor: A francia szellem (könyvajánló)

2010.04.02

Eckhardt Sándor a francia jellem fejlődését történeti keretben mutatja be, hangsúlyozottan azért, mert szerinte az a történelem folyamán sokat változott. Leírja a francia jellem alapvonásait, melyek már az ősökben is jelen voltak, akik latin-kelta-germán keverék népként alakultak ki, és ahogy ő mondja egyszerre magukban hordozták „A római nemzet büszkeségét és műveltségét, a gall hevességét és élénkségét, a germán nyíltszívűségét és naivságát.”.


A gallok, vagyis a Franciák ősei az ókori történetírók szerint naiv emberek voltak, akikre nem lehet mondani, hogy gonoszak lennének. Viszont ha megsértik őket, vad harciasságban törnek ki. Rendkívüli szabadságvágy jellemzi őket. A harcban csak akkor sikeresek, ha az gyors győzelemre vezet, mert a harc mámora az egekbe viszi őket, viszont a hosszúra nyúló harc megpróbáltatásait nehezen viselik.


Ezért ellenségeik már az ókorban azt a taktikát szorgalmazták, hogy ha megakadályozzák a gallok gyors győzelmét a csatatéren, akkor nyert ügyük van. Már az ókori történetírók beszéltek beszédességükről, ahol minden szónoklatuk olyan akár a hömpölygő dagály, az ételek és a szerelem iránti vonzódásukról, ami ma is megmutatkozik, és akkor sem volt ritka náluk az ifjak megrontása.


A hiúságukról, amit napóleon jó pszichológusként ki is használt háborúiban, kitüntetések osztogatásával a katonáknak. Majd a következő fejezetekben kibontja ezeket az alaptulajdonságokat azoknak történeti fejlődésében. A francia gloire, vagyis a dicsőségvágy a történelem folyamán összekapcsolódott a Franciák verhetetlenségének mítoszával, és a francia prozelitizmussal. A prozelitizmus pedig két formában is megjelent a francia történelemben.


A francia középkor keresztény küldetéstudatában, melyben a Franciák, mint Isten választott népe jelent meg, akiknek az a feladata, hogy védjék a kereszténységet, és terjesszék az egyetlen igaz hitet. Majd ez a keresztény küldetéstudat a francia forradalom után folytatódott abban a mítoszban, ahol a francia nemzet az „emberiség fáklyájaként” szerepel, mint az emberi jogok, és a felvilágosodás eszméinek fő képviselője és terjesztője a világ nemzetei között. Eckhardt sorra leírja a többi francia jellemvonás történeti fejlődését.


Az udvari kultúra, a francia társas szellem, a könnyelműség, a szellemesség, a hiúság, a retorikai készség, a világosság, a lélekelemzés és a formakészség történeti fejlődését. A szellemesség, mint francia jellemvonás elemzésénél hangsúlyozza, hogy ez a francia irodalom terén sok esetben üres költői formák hajszolásához vezet, amit a francia tökélyre fejleszt ugyan, viszont ez akadálya a mélyebb gondolatok megjelenésének a francia irodalomban.


A francia társas szellem a franciák hiúságából ered, mely az érvényesülést a társaságban való középpontba kerülésben keresi, amit a francia beszédességgel ötvözve szintén tökélyre fejlesztenek. A világosságra való törekvés, vagyis a racionális, logikus levezetésre, és megfogalmazásra, való törekvés, esetében Eckhardt hangsúlyozza, hogy ez nem Descartes-el, és a felvilágosodással jelent meg.


Hanem Aquinói Szent Tamással, aki olasz születésű volt ugyan, de munkásságát francia földön fejtette ki, és ő volt az első, aki racionalitást vitt a teológiába, hiszen a dogmákat a racionális logikai érvelés eszközével vezette le. Továbbá a katedrálisok, amely szintén francia találmány, külső formája, szépséges hideg geometriája is a racionalitást tükrözi. Ír a Franciáknak az „édes hazához” való viszonyáról, hogy mindig, ha külföldre kerülnek, hazájuk iránt áhítoznak, ez a legtöbb francia írónál megjelenik.


Végül ír a magyar tanulságokról, ahol vázlatosan, a teljességre való törekvés nélkül, leírja, hogy milyen hatást gyakorolt a magyar kultúrára a francia szellem a történelem folyamán. Hangsúlyozza, hogy ez a hatás csak korlátozott lehetett, mert Magyarországot a német nyelvterület torlaszolja el a francia szellem elől, a történeti tapasztalatok alapján viszont azt mondhatjuk, hogy ha Magyarország szorosabb kapcsolatot tudott volna kialakítani a francia szellemmel, akkor sokkal virágzóbb kulturális élet alakult volna ki nálunk.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.