Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A heroizmus evolai értelmezésének bírálata

2008.07.13

Julius Evola a tradicionális szemlélet egyik legfőbb képviselője a világ vallásait és kultúráit lényegében két részre osztotta. Az egyik rész a szolaritás, vagyis a heroikus férfi princípium jegyében áll, ezek képezik lényegében az indoárja kultúrkört. A másik rész azokat a vallásokat és kultúrákat képviseli, amelyek a lunaritás, vagyis a női princípium jegyében állnak. Ők képviselik a materiális szellemellenes oldalt, és főként a sémi népek kultúráját, és az egyes déli népek kultúráját érti alattuk.

Evola egyébként a keresztény vallást is a lunáris vallásokhoz sorolta, mint amely erősen áthatott a sémi zsidó szellem által, és amelyből hiányzik a heroikus önmeghaladás eszménye. Evola írásait olvasva arra a következtetésre jutottam, hogy ő a nem veszi figyelembe, hogy a heroizmus minden vallásban és kultúrában mást és mást jelent. Csak kimondottan a pogány indoárja harciasságot tekinti a heroizmus egyetlen érvényes megjelenési formájának, és minden hagyományra ezt a sémát húzza rá, amely meglehetősen lapos hagyományértelmezéshez vezet, ahogy ezt Kecskés Péter is kimondta Tükör Által Homályosan című cikkében.

A következőkben azt kívánom kifejteni, hogy miben különbözik a pogány indoárja kultúra által képviselt heroizmus a kereszténység által képviselt heroizmustól. A pogány indoárja harciasság lényege, hogy ott maga a harc az, ami az égbe emeli a harcost, mint valamiféle magassabbrendű, isteni tett vagy tevékenység. Az árja harcos számára a harc nagyszerűsége, szépsége, isteni, olimposzi jellege volt az, ami égbe emel. Mindenki ismerheti, akinek van egy kis műveltsége azon görög mítoszok megkapó irodalmi szépségét, amelyek az istenek háborújáról szólnak. Vagy a germán mítoszokban megjelenő harcias szellem nyers szépségét, ahol az erőnek, vagy olykor magának a kegyetlenségnek is valamiféle isteni, égbe emelő jelleg tulajdonítható.

A keresztény harcos számára viszont a harc önmagában nem rendelkezik semmilyen heroikus, önmeghaladó vagy égbe emelő jelleggel. A keresztény harcos számára, ami a harcban az égbe emel az nem más, mint valamiféle magasabbrendű létezőért való önfeláldozás, valamiféle magasabbrendű létezőnek való önodaadás. Ez lehet bármi, ami szent. És ez önmegtagadással is együtt jár természetesen. Ezért képviseli a legmagasabbrendű hősiességet. Az Evola követő tradicionalisták szerint a kereszténység legtardicionálisabb megjelenési formái a Grál lovagrend, a Templárius lovagrend, és a Rózsakeresztesek voltak. Amelyek egyébként gnosztikus mozgalmak voltak. És amelyek közül Evola szerint a Grál lovagrendnek nem is volt sok köze a kereszténységhez, mivel az egy alapvetően pogány északi kelta tradíción alapult.

A Grál szellemiség magja valóban a pogány északi kelta tradíció volt. De erre mintegy ráépült az előbb felvázolt keresztény lovagi szellem. És a lovagiság alapeszményeit már alapvetően a keresztény szellemiség határozta meg a rendben. Tehát a kereszténységtől egyáltalán nem idegen a heroizmus és az önmeghaladás, csak más értelemben kell felfogni, mint a pogány árja tradíció esetében. Tulajdonképpen az is kérdéses, hogy mi a heroikus magában a harcban. A heroizmus jelentése: hősiesség, amely csak valami magasabbrendűért, mint például Krisztusért való önfeláldozásban nyilvánulhat meg, és amely szinte csak a kereszténységben volt jelen. Evola tehát egy tisztán keresztény elvet húz rá a pogány vallásokra.

Bár az is érdekes, hogy a keresztényi lovagiság esetében is, mint ahogy mindenkor, azt látjuk, hogy az ember a keresztény vallásban mindig jobban függ Istentől, hiszen csak valami magasabbrendűért való heroikus önfeláldozás segítségével kerülhetett az égbe. És éppen ennek köszönhető a vallás hihetetlen szépsége és nagysága. Míg az árja harciasság esetében csupán maga a harc volt az önmeghaladás eszköze. De ez veszélyeket is rejt magában, hiszen az Isteni létezőtől való nagymérvű függés elősegítette például a kálvini reformáció predestinációról szóló tanának kialakulását is, amely egyértelműen károsnak tekinthető.

Bár tény, hogy ezt a heroikus szellemiséget, mint ahogy a Grál lovagrend estében is, csak a pogány árja kultúra talaján tudta kibontakoztatni. Beszélnünk kell majd még arról is, hogy hogyan nyilvánult meg a heroizmus a magyar kereszténység esetében, de erről majd később.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.