Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Franz Kafka és a zsidóság

2008.07.13

Sokszor érzem bizonyos írások olvasásakor, hogy egyes szerzők hajlamosak más népek iránt érzett ellenszenvükből kifolyólag eltagadni azon népek némely tagjainak tagadhatatlanul magas szintű kulturális teljesítményeit. Én nem követem ezt a példát. Azzal, amit a zsidóság eszmeileg képvisel sok tekintetben én sem tudok azonosulni, de ettől függetlenül nem tagadom, hogy az öt általam legkedveltebb szépíró közül Hamvas Bélát és Csáth Gézát leszámítva három zsidó származású volt.

Szerb Antalra, Déry Tiborra és Franz Kafkára gondolok. Érdekes, hogy a római katolicizmust vagy a nyugati pogányságot sokan a zsidó vallástól és kultúrától idegennek tartják, de aki olvasta Szerb Antal Utas és Holdvilág című varázslatos művét, az tudja, hogy senki nem tud olyan szépen írni a római katolicizmusról és annak művészeti alkotásairól, vagy a nyugati pogányságról: Keltákról, Rómaiakról, mint Szerb Antal.

Aki pedig olvasta Déry Tibor G. A. úr X-ben, vagy a Kéthangú Kiáltás című művét az tudja, hogy senki nem tudja olyan fura misztikus homályba emelni a régi szocialista és kapitalista ipari telepek sivár hangulatát, mint Déry Tibor. Ez azért is tetszett, mert én is egy ipari központ közelében nőttem fel. Bár Déry Tibor és Szerb Antal mind magánéletükben mind pedig irodalmi stílusukban már elszakadtak zsidó gyökereiktől. Szerb Antal római katolikus nevelést kapott. Amire lényegében egész életműve is támaszkodott. Keresztapja pedig Prohászka Ottokár volt, akit egyébként a Hungarizmus alapító atyának tekintenek.

 

Déry Tibor életét pedig az állandó lázadás jellemezte. Gazdag zsidó polgári családba született, amelynek szellemisége ellen korán fellázadt. Ami abban csúcsosodott ki, hogy lázadást szított a munkások közt nagybátya gyártelepén. Aztán kommunista lett, de az ellen is fellázadt. 56 után börtönben is ült. És ott írta meg G. A. úr X-ben című művét, amelyet a szocializmus antiutópiájának tekintenek.

 

Azonban Franz Kafka életműve annak ellenére, hogy ő is korán elidegenedett családjától, és vele a hagyományos zsidó léttől, mégis mélyen gyökeredzik a zsidó vallásban és az ősi rabbinikus hagyományban, és a zsidó vallás, továbbá az ősi rabbinikus hagyomány mélységét és sötétségét leginkább Franz Kafka életművén keresztül érezhetjük át. Ezért a következőkben főként vele szeretnék foglalkozni.

 

Franz Kafka főműve a Per, amelynek főhőse Jozef K egy hétköznapi életet élő banktisztviselő, akit egy napon letartóztatnak valakik, akik csak úgy nevezik magukat, hogy a bíróság. A letartóztatás nem jelent szabadságvesztést. Jozef K továbbra is szabadon mozoghat. Viszont letartóztatóitól nem tudja meg a letartóztatás okát. Továbbá azt sem, hogy tulajdonképpen mi is ez a bíróság.

 

A letartóztatás után Jozef K tovább folytatja hétköznapi életét. Viszont lépten-nyomon a bíróság embereibe botlik, akik mindig tudatják vele, hogy per folyik ellene. Hogy mit követett el, továbbá hogy milyen bíróság folytatja ellene az eljárást, azt továbbra sem árulják el neki, csak homályos utalásokkal felelnek Jozef K kérdéseire, csak sejtetnek vele bizonyos dolgokat. Jozef K ennek következtében egyre ellenségesebben viselkedik a bíróság embereivel szemben, ami érthető is. Egyre kevésbé tartja be annak fura utasításait és szabályait. Míg végül egy éjszaka két ember jön érte, akik egy elhagyatott kőfejtőbe kísérik, ahol egy henteskéssel ledöfik.

 

Ennyi tömören a történet. A regényt általában a modern kor jellegzetes tünetének, vagyis az elidegenedés alapművének tekintik, amely főként az író saját élményanyagából táplálkozik. Hiszen Kafka polgári foglalkozása szerint hivatalnok volt egy betegbiztosító intézetben, ilyenformán közvetlenül és nap mint nap tapasztalhatta az ügyintézés, a jogrend és az igazságszolgáltatás mechanizmusát, a bürokráciát, az egész intézményrendszer elszemélytelenedő és totálissá hatalmasodó gépezetét. Továbbá németül beszélő zsidó volt az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Csehország fővárosában: Prágában. Ami azt jelenti, hogy kétszeresen is kisebbségi volt. A Csehek között Német, a Németek közt Zsidó. Így duplán is érezhette az elidegenedés érzését.

 

Szerintem viszont a másik értelmezés is megállja a helyét a regénnyel kapcsolatban. Mégpedig, ha a regényben az ősi rabbinikus hagyomány mélységét látjuk meg, és a fantomszerű bíróság helyébe a zsidóságot tesszük. Az ortodox zsidó közösségek mindenhol a világban ahol csak jelen voltak a gazdanép lakosaival együtt, de szorosan összetartó közösségeikben azoktól mégis elszigetelten éltek. A kívülállók olyannak láthatták őket, akik egymás közt sötét titkokat rejtegetnek, amelyeket nem zsidó ember soha meg nem tudhat, és vallási vezetőik a rabbik házaik sötét padlásain megbújva titokban mágiával irányítják a világot.

 

Ez egybevág Jozef K és a bíróság viszonyával is, ahol a bíróság fokozatosan behálózta és irányította őt annak ellenére, hogy fizikai erőszakot tulajdonképpen soha nem hajtott végre rajta, és azzal is, hogy Jozef K soha nem tudta kifürkészni a bíróság titkait bármennyire igyekezett is. Továbbá ehhez szorosan kapcsolódik a zsidó számmisztika is, amiről Julius Evola azt írta, hogy a Kabalában a számok feloldják az isteni világot.

 

Szerintem nem feloldják, inkább foglyul ejtik. Amikor a zsidó rabbik számmisztikával kapcsolatos mágikus tevékenységére gondolok, nekem mindig szakállas fekete köpenyes emberek jutnak eszembe, akik sötét, eldugott padlásaik mélyén számokkal játszanak egy mágikus táblán. Egymás mellé rakosgatják őket, mi pedig a számokkal együtt mozgunk, és ők így irányítják a világot. Megjegyzem, hogy a kabbalával én nem szimpatizálok. Sohasem szimpatizáltam, de az ortodox zsidó vallás sötétsége, és mélysége, ami mögötte megtalálható, az mindig is megfogott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.