Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


G. A. úr X-ben

2008.07.12

Mostanában sikerült elolvasnom Déry Tibor G.A. úr X.-ben című regényét. A regényről sokféle értelmezést olvastam az interneten. Mint például, hogy posztkommunista kapitalizmuskritika, vagy a létező szocializmus utópiája. Maga az író pedig úgy mutatja be előszavában, mint a rend nélküli szabadság társadalmának leírását. A regényben G. A. azaz Grósz Andor, Déry egykori gimnáziumi osztálytársa, hosszú és keserves menetelés után érkezik meg X-be. Rozsdás fémhulladéktelepeken, halomba rakott csöveken, drótokon kell átgázolnia, hogy a városba érjen. Maga a város sem néz ki sokkal jobban, mint a fémhulladéktelepek. Romos házakból áll, mindenhonnan szemétszag terjeng.

A tömegközlekedés véletlenszerű. A város lakói aszkéta életet élnek. Romos házakban laknak, keveset esznek. G. A.-t már megérkezésekor mindenki be akarja fogadni magához, amikor szállást keres, mintha magukat akarnák sanyargatni vele, hogy idegeneket fogadnak be magukhoz. A szállodában ahol végül G. A. megszáll szinte minden úgy van megtervezve, hogy a vendégek rosszul érezzék magukat. Amikor G. A. elhagyja a szállodát és ki akarja fizetni számláját. A szálloda dolgozói ráförmednek. Hogy gondolja ezt, hiszen mi mindent elkövettünk, hogy Ön rosszul érezze magát.

Mintha azt akarnák mondani, hogy mi elintéztük, hogy rosszul érezd magad cserébe elvárjuk, hogy te is intézd el, hogy mi rosszul érezzük magunkat azáltal, hogy nem fizeted ki a számládat. A különféle kereskedelmi egységekben sem más a helyzet ahova G. A. betér. Az egyikben például a kereskedő nem érti, hogy G. A. miért akarja megvenni a nadrágot, amit a kereskedő árul. Nem érti, miért akar jót magának ezzel. És végül heves vita alakul ki a kereskedő és egy az üzletben tartózkodó másik vásárló között, hogy hogyan adhatná el G. A.-nak a nadrágot úgy, hogy mindegyikük rosszul járjon. G. A. az utcán tanúja lesz egy gyilkosságnak. A gyilkos büntetlenül marad.

És később, amikor G. A. találkozik az áldozat családjával és ismerőseivel, egy beszélgetés során kiderül, hogy ők úgy gondolják, hogy az áldozat felesége érdekből gyászolja férjét, mert a gyász „szenvedést” okoz. A gyilkost pedig égig magasztalják. A városnak a szegények mellett van egy gazdag rétege is. Akik azzal foglalkoznak, hogy a szegényeket kínozzák. A hátukra ülnek és lovagolnak rajtuk, de ezért és anyagi jólétük miatt nem lesznek boldogabbak, és nem megvetést kapnak a társadalomtól, hanem sajnálatot. Sajnálják őket azért, mert jólétben élnek, és azért mert a szegényeket kell kínozniuk, ami ott a gazdagok „társadalmi kötelezettségei” közé tartozik. Őket tartják a társdalom mártírjainak.

Kérdés tehát, hogy minek véljük ezt a regényt. Posztkommunista kapitalizmuskritikának, a létező szocializmus utópiájának, vagy a rend nélküli szabadság társadalmának leírásának? A gazdagokról szóló részt lehet úgy értelmezni, mint posztkommunista kapitalizmuskritikát. A nyugat-európai kapitalizmusban de a kelet-európai szocializmusban is létezett és létezik az a jelenség, hogy az uralkodó osztály mohóságát és kegyetlenségét úgy próbálja eladni, mint a társadalom iránti áldozatvállalást, de Déry regényében a gazdagok az ábrázolt társadalom normái szerint valóban mártírjai a társadalomnak. Így ez az összefüggés sántít. Azt sem hiszem, amit az író maga állít, hogy ez a társadalom a rend nélküli szabadság társadalma lenne.

Ebben a társadalomban van rend, csak kifordított rend. A nyugati polgári társadalom belső rendje azt mondja ki, hogy minden egyén arra törekszik, és kell törekednie, hogy neki jó legyen, vagyis érdekei érvényesüljenek, de ezt csak úgy szabad elérnie, hogy mindig figyelembe veszi azt a szempontot, hogy a többi embernek is jó legyen, vagyis az ő érdekei is érvényesüljenek. Ebben a társadalomban fordított a helyzet mindenki arra törekszik, hogy neki rossz legyen, és ennek eléréséhez mindig figyelembe kell venniük azt, hogy a többieknek is rossz legyen. Aki pedig jó létben él az a társadalom mártírja. Az önérdek feladása vált önérdekből való cselekvéssé, és az önérdekből való cselekvés vált az önérdek feladásává.

Ezt jól példázza az a rész is, ahol a szállodában ráförmednek G. A.-ra, amikor ki akarja fizetni számláját. Egy másik részben Leone a gyilkos azt mondja G. A.-nak, hogy „nem élhet olyan világban, ahol senki nem akar kényszeríteni senkit semmire”. Ez ellentmondás, mert ha ebben a világban senki nem akarna kényszeríteni senkit semmire, akkor ki engedték volna fizetni a számlát G. A.-nak, még akkor is, ha nem tartanak igényt a pénzére. Hiszen nem akarták volna arra kényszeríteni, hogy ne fizesse ki. De nem engedték neki kifizetni, vagyis kötelezővé tették neki, hogy ő is bánjon velük rosszul cserébe, hogy ők rosszul bántak vele. Tehát van rend ebben a társadalomban csak kifordított rend.

A harmadik verzió látszik a legvalószerűbbnek, hogy ez a regény a létező szocializmus utópiája. A szocializmus nyilvánvalóan a kereszténység ellenében jött létre, de sokak szerint több alapelvet is lényegében a kereszténységből vett át, ha eltorzított formában is. A keresztény vallás véleményem szerint a heroizmus vallása. A keresztény heroizmus pedig több elemében is az önérdek feladását követeli meg. Erről sugallja Jézus a hegyi beszéde is. Az önérdek feladása pedig az anyagi javak, és a világi örömök elutasítását is jelenti egyben. Vagyis a szegénységet.

Az evangéliumi szegénység a lélek megtisztításának, és ezáltal a heroikus önmeghaladásnak továbbá az ebből fakadó felfelé irányulásnak, Isten elérésének egyik legfőbb eszköze. Az önérdek feladását a szocializmus is hirdeti, de a szocializmus ezt az elvet a spirituálisról, egy merőben gazdasági, materialista szintre szállította le. Nem az emberi lelket akarja megtisztítani, és a heroikus embert kinevelni, hanem kötelezővé teszi mindenkinek az önérdek feladását azáltal, hogy mindenkinek azonos mennyiséget juttat a megtermelt anyagi javakból. És ha jobban megnézzük a Déry által ábrázolt társadalomban éppen ez a tiszta materializmus szintjére leszállított heroizmus, vagyis az önérdek feladása tisztán materialista formája vált társadalmi normává.

Sőt az önérdek feladásának ez a tisztán materialista, minden heroikus önmeghaladást nélkülöző formája vált önérdekből való cselekvéssé, és az önérdekből való cselekvés vált ezzé az önérdek feladásának tisztán materialista, minden heroikus önmeghaladást nélkülöző formájává. Így tehát ez a társadalom valóban a létező szocializmus utópiája, illetve az lenne, ha a társadalom úgy működne, ahogy azt Déry és sok más író és társadalomtudós gondolta. Vagyis akkor, ha a társadalmat és benne az embert csak az eszme formálná. A legtöbb író, aki utópiát ír ezt a hibát követi el.

Hogy úgy gondolja, hogy a társadalmat és benne az embert csak az eszme formálja. Így gondolta Madách Imre is, Morus Tamás is és még sokan mások is. De az embert nemcsak az eszme formálja, hanem azonkívül a kultúra. Mert az is a szakralitás hordozója. Ha az embereket sokáig erre a tiszta materializmus szintjére leszállított heroizmusra nevelik, és az embert valóban csak az eszme formálja, akkor nyilván ez a társadalom alakul ki. Ahol ez a tiszta materializmus szintjére leszállított heroizmus a norma. De mivel az embert a kultúra is formálja, ez a mai világ alakult ki a szocializmus után, vagyis a konzumtársadalom. Ez a szocializmus igazi utópiája. Déry tehát valóban megérzett valamit a szocializmusból. De jövőbelátása nem volt helyes.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

http://www.garli.hu/

(Garli, 2010.04.01 15:04)

Déry sosem akart a jövőbe látni. A könyv elején le is írta, hogy ő nem tudja, hogy mi lesz, csak azt írta meg, hogy mi történne, "ha az emberiség kezet emelne önmagára".
A G. A. úr X-ben számomra nyilvánvalóan a megvalósult szocializmus.