Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Giovanni Papini: Szent Ágoston (könyvajánló)

2010.09.28

Giovanni Papini a XX. század elején megjelenő újkatolikus értelmiség vezető egyéniségei közül Claudel és Péguy mellett a harmadik nagy egyéniség. Ebben a könyvben Szent Ágoston életén vezeti végig az olvasót. Tulajdonképpen egy életrajzi mű. Bemutatja Ágoston gyermekkorának vallásos sóvárgását, a mélyen vallásos anyát, aki mindig imádkozott gyermeke üdvéért és megtéréséért. A pogány lelkületű apát, akitől Ágoston mindazt az érzékiséget és bűnre való hajlamot örökölte, amit később ki kellett irtania magából.

 


Majd bemutatja az ifjúkor bűnös, kicsapongó életvitelét, amikor Ágoston elmerül a bűnben, az érzékiségben és a paráznaságban nőkkel, prostituáltakkal folytatott viszonyai során. Később egy Cicero idézet hatására belefog a mélyebb metafizikai igazságok keresésébe, de ez elsőként az eretnek tévelygések birodalmába vezeti. Belép a manicheusok szektájába, és csak nagy soká ábrándul ki belőlük Ambrus püspök prédikációinak hatására. Megtér a katolikus egyházba, de a régi bűnös személyiség levetése még ezután is sok időt vesz igénybe, hogy új emberré és Krisztus katonájává váljon.

 


Püspök lesz belőle, és negyven évig küzd az eretnekség ellen mintegy 100 teológiai és filozófiai művet megírva öregkori haláláig. A legérdekesebb gondolatokat csak a könyv végén írja le Papini Ágoston életrajzának elemzésekor. Leírja például, hogy sok modern, újkori filozófus is lopott Szent Ágostontól eredeti gondolatait eltorzítva. Például Descartes a „gondolkodom, tehát vagyok” elméletét Ágoston: Isteni Város című művéből vette, de eltorzítva, mert Ágostonnál a gondolkodás és a létezés nem az emberben, hanem az Istenben jelent egységet.

 


A legtöbb újkori eretnek szerző is Ágostontól vette tanításait, mint például a predesztináció tanát a protestánsok, de szintén eltorzítva, mert az Isteni kegyelem mindenhatósága Ágostonnál az ember szempontjából a kegyelem befogadását jelenti az erkölcsös élet felől, nem pedig a teljes passzivitást az Isteni kegyelemmel szemben. Annak ellenére, hogy az újkori eretnek szerzők eltorzítva vették át gondolatait, mégis elgondolkodtató, hogy szinte minden eretnek szerző rá hivatkozott.

 


Ez alátámasztani látszik azt a gondolatot, hogy ő valójában keresztényként is manicheus maradt, nem tudta igazán levetkőzni eretnek múltját, és ennek messzemenő következményei voltak a kereszténység jövőjére nézve. Érdekes az a gondolat is, hogy legtöbb művét eretnek szerzők ihlették, mint például az Isteni várost egy donatista író. (A donatisták afrikai szakadárok voltak, akik azt hirdették, hogy a katolikusokkal szemben ők az egyedüli kiválasztottak.)

 


A predesztináció tana, pedig a Pelagiusok ellen való reakcióként született, akik azt hirdették, hogy az üdvözüléshez nem szükséges az Isteni kegyelem, csakis az emberi akarat. Szerintem a legérdekesebb gondolata Papininek, ami engem is megfogott az, hogy Ágoston azért lett az egyház egyik legnagyobb személyisége, mert nagy ellentéteket tudott egyesíteni magában, amelyek külön-külön válságokat, tévelygéseket, meghasonlásokat idéznek elő, és végeredményben az eretnekség karmaiba űzik az embert.

 


Például: „Aki csak az én-ben és az egyéni tapasztalatban bízik, az végül lutheránus lesz, aki csak a gépies gyakorlatokra bízza magát, az tibeti szerzetes lesz a végén.”. Ez a gondolat a mai kor emberének erkölcsi gyakorlatával kapcsolatban is mond valamit. Papini szerint Ágoston személye azért lehet sokatmondó a mai ember számára, mert bűnei azok a bűnök voltak, amelyek a legtöbb emberben megvannak, és ő nagy erőfeszítések árán diadalmaskodott rajtuk, ha mi még nem, akkor példája nyomán reményt kapunk arra, hogy, hogy majd egyszer hasonlókká lehetünk hozzá.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.