Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Győr és a zsidókatolicizmus

2010.05.21

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Régóta gondolkodom, hogy hogyan lehetne összefoglalni Győr szellemiségét. Ha megnézzük Győr történetét kiderül, hogy a város területén nagy valószínűséggel kabarok telepedtek meg a honfoglalás idején. A kabarok a zsidó vallású, de etnikailag török eredetű kazár birodalomból szakadtak ki, amellyel a magyarság is kapcsolatban állt a honfoglalás előtt. Ez Győr városának zsidó gyökereire utal, még ha áttételesen is.

 


A zsidó-magyar rokonság elméletéről már írtam, hogy ezt protestáns prédikátorok terjesztették az újkor elején az állítólagos héber magyar nyelvrokonságra hivatkozva, de ezt a nyelvrokonságot megcáfolták a nyelvtudósok. Korunkban azonban ismét felkapta a fejét ez az elmélet a kazár-magyar sógorság elméletére hivatkozva, aminek viszont a héber-magyar nyelvrokonsággal ellentétben, kétség kívül lehet reális alapja, hiszen a kabarok tényleg a magyarsággal együtt vándoroltak be a Kárpát-Medencébe. Ha genetikai rokonsággal ma már nem is, de a kabar nép szellemiségének hatásával a mai magyar kultára mindenképp számolnunk kell. A cikk itt olvasható: /cikkek/cikkek/zsidomagyar

 


Érdemes lenne egyszer közelebbről megvizsgálni a magyarság zsidó gyökereit különösen, ami a főként kelet-magyarországi protestáns magyarságot illeti, hiszen a zsidó-magyar rokonság elmélet is protestáns környezetben bukkant fel. Aki olvasta már Major Ottó: Három Apokrif című triptichonját az közelebbről is megismerkedhetett az ókori, római uralom alatt élő zsidóság életével, Nagy Herodes vagy Agrippa korával.

 


A zsidóság akkoriban is szigorú vallási törvények szerint élt. Sok minden tisztátalan dolognak számított törvényeik szerint, mint például a faragott képek és szobrok használata, akárcsak a protestánsok esetében is. E szigorú törvények ellenére mégis gyakori volt náluk a fényűzés, akárcsak a görögök esetében. Bort és gabonából készült italokat ittak, szőlőlepényt, bárányhúst ettek a sivatagban sötét, díszítetlen zsinagógáik árnyékában. A gazdag zsidók díszes ruhákban jártak, nem voltak ritkák náluk a kicsapongó tivornyák sem, főként királyaik környezetében.

 


Ez nagyon hasonlít a keleti magyar kálvinista alföld világára, ahol a magyar parasztság díszítetlen, szürke, a magyar alföld sivárságát magán hordozó templomaikban való imádkozás után, a kálvinista erkölcsiség gyakorlásától szikár alakjuk a pusztai csárdásokban itta a bort és ette a sertéssültet, a birkapaprikást, és a föld gyümölcseit.

 


Ahhoz, hogy kapcsolatot tudjunk találni e között a világ között, és Győr világa között érdemes beszélnünk Fülep Lajos Magyar Művészet című könyvéről. Fülep Lajos szintén református lelkész volt, aki ebben a könyvében a magyar művészet helyét és küldetését keresi az európai művészet világában. Ezt a szobrászat területén Izsó Miklós művészetében jelölte meg, amely szerinte egyesíti a korabeli impresszionista festőiséget az ókori görög szobrászat plasztikusságával.

 


Az impresszionizmus divatos irányzat volt a korabeli protestáns magyar művészek körében. Talán nem véletlen ez, hiszen ahogy a kálvinizmus is tiltotta a képi ábrázolást a gnosztikus gyökereknek megfelelően, úgy az impresszionizmus is a művészet érzéki valóságtól való eltávolodásának kezdete volt, amely a későbbi avantgard irányzatokban csúcsosodott ki.

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami pedig Fülep megállapítását illeti, valóban a magyar művészet egyéni sajátossága az, hogy szinte mindent plasztikussá, vagyis a görög szobrászat formáihoz hasonlatossá tud tenni, ami Győr kültéri díszítményeire, és szobraira is igaz, csak azok nem az impresszionista festőiséget, hanem a zsidó művészet formáit teszik plasztikussá. Legalábbis az én véleményem szerint. Győr kültéri szobrai és díszítményei, a furcsa, fekete alakok valóban mintha a zsidó építészet sötét, díszítetlen formáit emelné a görög plasztika szintjére.

 


Ezek a plasztikus héber formák pedig mintegy keretet adnak a város színes, barokk világának érzéki alakjaihoz. Szinte minden magyar városra jellemző a tarkaság, de Győrre különösen. Amikor végig megyünk a barokk belvároson egy furcsa, érzéki színkavalkád fogad minket, ami felüdít és zavarba ejt a sötét, furcsa, plasztikus szobrokkal és kültéri díszítményekkel együtt, amelyek nemcsak önmagukban, hanem a modern kereskedelmi és ipari létesítményekben is keretet adnak a barokk városkép érzékiségének.

 


Más városokban a modern ipari és kereskedelmi létesítmények szürkék, a modern puritán fogyasztói kultúra szürkeségét és sivárságát hordják magukon. Győrben inkább a sötétebb színek dominálnak bennük, és ez foglalja keretbe érzékiségüket, amivel együtt beleágyazódnak a barokk belváros érzéki színkavalkádjába. Ez a két motívum dominál tehát Győr városképében. A plasztikus héber formák, és a barokk érzékiség, amit azok keretbe foglalnak. Talán a kettő összhangjának tudható be az, hogy Győr ipari várossá válása után is meg tudta őrizni magas szintű katolikus barokk kulturális centrum jellegét.

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az is érdekes, hogy a kelet magyarországi protestáns városokhoz hasonlóan, amiket az imént a zsidó kultúrával hoztam összefüggésbe, bizonyos értelemben szintén alföldi városnak tekinthető, hiszen a nyugati Kisalföld középpontja. Több cikkemben leírtam már, mint például itt: /cikkek/cikkek/a-hungarizmus-es-a-vasgarda-szellemisege hogy véleményem szerint Sopron, mint az új középkor fővárosa Szálasi Ferenc hungarista ideológiájával hozható kapcsolatba.

Nos, ha Sopron Szálasihoz, akkor Győr véleményem szerint Imrédy Bélához köthető. Imrédy a Horthy korszakban volt miniszterelnök. Katolikus vallású volt, dédapja pedig zsidó volt. Miután miniszterelnöki posztjáról eltávolították, megalapította saját szélsőjobboldali pártját a Magyar Élet Pártját, ami elhatárolódott a nyilasoktól, vagyis Szálasi mozgalmától, és éppen velük szemben akart egy új szélsőjobboldali alternatívát felmutatni.

 


A történelmi hiedelmekkel ellentétben a németek nem Szálasit, hanem Imrédy szélsőjobboldali mozgalmát támogatták, őt akarták az elnöki székben látni, Szálasival csak akkor álltak szóba, amikor már semmiféle más lehetőség nem volt. Imrédy pártjának Szálasi hungarista mozgalmával ellentétben nincs kultusza ma Magyarországon. Senki nem akarja újjá éleszteni. Ennek többek között talán az lehet az oka, hogy míg Szálasi ideológiája egy vallásos, spirituális eszmerendszer volt, addig Imrédy programja lényegében gazdasági intézkedések gyűjteménye, ami azért véleményem szerint részletesebb történeti feldolgozást igényelne. Én sem ismerem részleteiben.

 


Ideológiáját hivatalosan úri fasizmusnak hívták. Amit az interneten találtam a párt ideológiájából, abból az derül ki, hogy a zsidó gazdasági fölény radikális korlátozása, a keresztény ipari és kereskedelmi rétegek támogatása voltak a fő programpontok. A munkásság helyzetén kamarák felállításával akart segíteni Olasz mintára, támogatta a katolikus hivatásrendi mozgalmat is.

 


Győr szellemiségével katolicizmusa, és részbeni zsidósága áll kapcsolatban, hiszen ahogy előbb leírtam Győr barokk jellegét is a plasztikus héber stílus foglalja keretbe, továbbá programja, amiben a munkásságot és a keresztény kereskedelmi és ipari réteget olasz mintára kamarákkal, és a katolikus hivatásrendiség szervezetével akarta felölelni, hiszen Győr is barokk ipari és kereskedelmi város.

 


Felhasznált Irodalom:

 


Major Ottó: Három Apokrif, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.

 


Fülep Lajos: Magyar Művészet, Corvina Kiadó, 1971.

 


Vendégváró: Várostörténet a várrombolásig http://www.vendegvaro.hu/Gyor/Varostortenet-a-varrombolasig

 


Wikipédia: Imrédy Béla http://hu.wikipedia.org/wiki/Imr%C3%A9dy_B%C3%A9la

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.