Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hamvas Béla: Az öt géniusz című könyvének kritikája

2009.05.06

Hamvas Béla Az öt géniusz című könyvében nagyon jól mutatja be Magyarország tájait, hangulatait, az ott élő emberek jellemét, és életrendjét, vagyis Magyarország géniuszait. Ugyanis mit ért Hamvas Béla géniusz alatt? Lényegében egy földrajzi terület geográfiai jellemzőinek, és az ott élő emberek kultúrájának, jellemének és életrendjének szerves egységét, ami egy szellemiséget alkot.

 

Az országot abból a szempontból, hogy melyik géniusz uralja, Délnyugatra, Nyugatra, Északra, Keletre (Alföld) és Erdélyre osztja, de ezek az elhatárolások nem merevek. Leírja például, hogy Sopront nagyobbrészt ugyan a nyugati géniusz uralja, de kisebb részt a déli is. A következő részben csak az öt géniusz, Hamvas által leírt, emberekre vonatkozó jellembeli, és életrendi jellemzőit mutatom be.

 

  „Dél – oldottság, derű, nyugalom, félálom, egyensúly, csökkent aktivitás, aranykor-ösztön (a történet küzdelmeiben nem részt venni), ritmikus életigény, idealitás, közvetlen élethelyzet,

  Nyugat – civilizáltság, fejlődéseszme, hétköznapi munkaétosz, szociális tagozottság, intenzív művelés, ráció, állandó tanulás, tevékenység, praktikus, lojalitás,

Észak – provinciális életrend, természetközelség. önálló kultúra nélkül, félműveltség, laza szociális kapcsolatok, melankólia, gyakorlatlanság, szekták, irrealitás,

  Kelet – a nomádság és az állandó letelepedés között, szabadság-sóvárgás, letargia és kitörő indulat, tiltakozás minden ellen, ami nem ő, hiúság, kevélység, zaklatottság, irreligiozitás, bomlott szocialitás (egyéniség-fragmentumok), a tanulás és az alkalmazkodás nehézsége, uralmi ösztön, lázongás, ellenkezés, ideiglenesség,

  Erdély – szakadékosság, mély ellentétek és azok áthidálasa, humor (groteszk), sokrétűség, kettőség, megalkuvás, bonyodalmak, okos gyakorlatiasság, magas életigény, ízlés, rafinéria.”

 

Dél – Görögország, Olaszország, Spanyolország.

Nyugat – Németország, Ausztria, Svájc, Benelux államok

Észak – Lengyelország, Balti államok, Skandináv államok

Kelet – Orosz sztyeppe

Erdély – Bizánc, Törökország

 

Példaként egy részlet, hogy Hamvas hogyan hozza összefüggésbe a keleti (Alföld) géniusz jellemzésekor az Alföld földrajzi jellemzőit a keleti géniuszra jellemző „szabadság-sóvárgással”.

 

„Az Alföld sajátságosan paradox hely, de az önellentmondás egészen más, mint a délorosz sztyeppén. A paradoxon az, hogy szárazföld, egészen nyílt, túlságosan nyílt, végletesen nyílt, sokkal nyíltabb, mint az óceán, ezért az ember védtelenebb és elveszettebb és az ég és a föld határtalanabb, ugyanakkor reménytelenebb. Az óceánnak van partja, és ha földet kiáltanak, elérkezett a szabadulás. A kontinentális óceánról nem lehet partra szállni. Ezért e táj nyíltsága annyit jelent, mint bezárva lenni. Minél egyöntetűbb a síkság, ez belülről meghatározó tudattalan bezártság, annál kizárólagosabb….Az Alföldön nincs szabadság másutt, csak a sóvárgásban és ez az egyetlen sóvárgás. A nyíltságba bebörtönözve lenni, szabadnak lenni.”

 

Tehát a „szabadság-sóvárgás” a keleti géniusz esetében az Alföld végtelen nyíltsága miatti zártságból eredeztethető. Nagyjából így alkotnak szerves egységet az összes többi géniusznál is a táj, továbbá az emberek jellembeli és életrendi sajátosságai. Ezt Hamvas minden géniusznál részletesen kifejti. Véleménye szerint a magyarság gyengesége éppen abból eredeztethető, hogy jelleme ilyen sokrétű más népekkel ellentétben, akiknek legfeljebb két, vagy három géniusz játszik szerepet jellemükben, és a Magyarság esetében ezek között a géniuszok között nincs egység. Ez okozza a magyarság körében a testvérgyűlöletet, az összetartás hiányát, hogy nincs két magyar, aki egymással egyet értene.

 

Ezt többször is hangsúlyozza, hogy a géniuszok között nincs egység, de az öt géniusz közül lényegében csak két géniusz ellentétére tér ki, a keleti és a nyugati géniusz ellentétére. Szerinte a nyugati géniusz polgárosultsága idegen a keleti géniusz nomádságától, szilajságától, lázadásra való hajlamától és fejlődéstől való idegenkedésétől. Továbbá mellékesen kitér arra is, hogy a keleti géniusz ellenséges a kereszténységgel szemben is, ami nyugati termék. Mi a megoldás az ellentét kibékítésére? Szerinte az, hogy a két géniusz közé ékeljük a másik hármat, az északit, a délnyugatit és az erdélyit. Ez pedig legjobban Csokonai költészetében valósult meg.

 

„Csokonai költészetének gerince és egész élményvilága keleti, de a korszerű nyugati formákat vette át. Az egyensúlyt pedig az északi érzékenységgel és a mediterrán hagyomány példáival teremtette meg.”

 

Ezzel az eszmefuttatással az a probléma, hogy Csokonai költészetében csak a kultúra dimenziójában valósult meg az egység, ami csak egyik eleme a géniusznak, a kultúra dimenziójában megvalósuló egység pedig nem feltétlenül jelent jellembeli és életrendi egységet is egyben. Továbbá kulturális értelemben csak néhány kimagasló képességű művész életművében valósulhat meg az egység, mert, ha az egész országra kiterjedő egység valósulna meg, az teljes kulturális egyöntetűséget jelentene, aminek nincs értelme, és nem akarhatja senki.

 

Véleményem szerint jellembeli, életrendi és kulturális értelemben is csak úgy valósulhat a két géniusz közötti egység, ha a géniuszok felett van egy magasabbrendű rendező elv, amely ezeket a géniuszokat önmagába asszimilálja, és egy magasabb rendben, vagyis önmagában egyesíti. Ez pedig nem lehet más, mint a kereszténység. Csak a kereszténység volt képes az Európa népek pogány vallásait, és kultúráját önmagába asszimilálni, ami a kultúra esetében azok megtisztítását is jelentette, ahogy Titus Burkhardt is leírta, és valóban egyesült Európa, méghozzá úgy, hogy mégsem vált multikultúrális masszává, mégsem vesztették el a nemzetek sajátos jellegüket, mint a mai egyesült Európában, vagyis az Európai Únióban. Tehát egy magasabb rendben egyesült. Ahogy a népeket, úgy a géniuszokat (amelyek földrajzi, kulturális, jellembeli és életrendi egységek) is csak a kereszténység egyesítheti egy magasabbrendű egységben úgy, hogy önmagába asszimilálja őket.

 

Für Lajos beszélt egyik interjújában arról, hogy a középkorban az Alföldi pásztorok a nyugat vásáraira vitték szürkemarháikat, és a magyar marhahús népszerű étel volt nyugaton. Ha ez igaz, akkor ez a nyugat és a magyar kelet találkozása volt egy magasabbrendű egységben, ahol a nyugat mintegy küldetést adott a magyar kelet (életrendjének) a szürkemarhatenyésztésnek, ami (mármint a küldetés) nagyon is keresztény eszmény, mert senki nem élhet küldetés nélkül, csak saját magáért. A spanyol falangizmus is azt mondja, hogy a nemzetnek küldetés egységnek kell lennie az egyetemesen belül, csak így találhatja meg önmagát, így valósulhat meg az egység. Tehát a kereszténység (küldetés) önmagába asszimilálta a keleti magyarok életrendjét (szürkemarhatenyésztés) és egy magasabb rendben egyesítette, már csak azért is, mert a keleti magyarok szabadság-sóvárgása is csak így enyhülhetett, hogy eljuthattak a nyugat vásáraira, és ott megmutathatták önmagukat. Érdekes Hamvas Bélának a következő megjegyzése:

 

„A virágzás ideje az Anjou-korszak volt, amikor Róbert Károly és Nagy Lajos Dél jegyében, mint kívülről jött s ezért valószínűleg könnyebben a géniuszok egységét, arra az időre, amíg uralkodott, meg tudta teremteni.”

 

Ezt Hamvas sajnos nem fejti ki részletesebben, hogy miben látja e két király korában a géniuszok egységét, és hogy hogyan valósították meg, pedig érdekelt volna, és ha már ilyen kijelentést tett, akkor szerintem illett volna ezt részletesebben is kifejtenie. Azonkívül, én nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán szükség van e a géniuszok egységesítésére. Hamvas lényegében csak a keleti és a nyugati géniusz egyesítésének szükségességéről beszél. Az tény, hogy Nyugat-Magyarország polgárias eszményétől kissé távol áll az Alföld nomádsága, és lázadásra való hajlamossága, de szerintem egyszerűen csak azért nem gyűlölné az alföldi magyar a nyugati magyart, mert polgárosult, továbbá a magyarságban meglévő nyugati, és keleti szellemiséget földrajzi területekhez, és azokhoz kötődő kulturális, jellembeli és életrendi sajátosságokhoz kötni, és így szembeállítani, szerintem felesleges, és félrevezető túlkomplikálása a dolgoknak.

 

Én a magyarság nyugati és keleti szellemiségnek ellentétében nem géniuszok ellentétét, hanem egyszerűen csak a pogány-keresztény ellentétet vélem felfedezni, ami más (nyugati) népeknél is jelen volt, lásd a németeket, őnáluk még sincs olyan testvérgyűlölet, mint nálunk, és mégsem olyan gyengék. Én inkább abban látom a Magyarság gyengeségének forrását, hogy a magyar heroizmusban nincs önmeghaladás, ami mélyen összefügg a magyarságnak a női princípiumhoz való kötődésében. Erről már írtam a Magyarság és a heroizmus című cikkemben, http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=41209 és ami tetten érhető a magyarságnak a Boldog Asszonyhoz, Szűz Máriához kapcsolódó kultuszában, és ami leginkább a középkori magyar kereszténységnek a nyugati kereszténységgel ellentétes konvencionalitásában nyilvánul meg.

 

Erről szintén írtam az Árpádházi Szent Erzsébet és Assisi Szent Ferenc (A magyar és a nyugati szent ideál) című cikkemben. http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=61936 A középkori magyar kereszténység konvencionális volt, ami nem jelenti azt, hogy értéktelen volt, sőt, nem minden, de bizonyos szempontból magasabbrendű volt, mint a nyugati kereszténység. Viszont éppen azért, mert nem volt benne önmeghaladás, tehát konvencionális volt, a női principiumhoz kötődött, a modernitás, a keresztény deszakralizáció folyamatában, könnyebben átkonvertálódott egyfajta hetérai nőiséggé, amiről Julius Evola beszélt, és ami fogyasztói társadalom alapja. Éppen azért, mert konvencionális volt, és nem volt benne önmeghaladás. Sokan Árpádházi Szent Erzsébet végtelen tisztaságát szembehelyezik a mai magyar fogyasztói társadalom szennyével, de a kettő között valójában, paradox módon, kontinuitás van.

 

Továbbá, hogy a magyar heroizmusban nincs önmeghaladás, az önmagában is hat, manapság is, mint például abban, hogy a nyugatiakkal szemben, akik könnyebben túllépnek gondjaikon, problémáikon, mi ezt nem tudjuk megtenni, mi sírunk, rívunk, problémázunk minden miatt. Szabadság csak az önmeghaladásban van. Végezetül szeretném megemlíteni Hamvasnak a papságról, és a lovagságról írott véleményét, szerinte a papságra kell bízni a kormányzást, amit nyugaton a katolikus papság képvisel. Ebben is látni véli az egység megteremtését. Valóban én mindig elleneztem Julius Evola ezzel kapcsolatos nézeteit, aki a lovagságot kormányzásban a papság fölé helyezte, mert a lovagság szellemi küldetése a harc, hogy harcoljon valami magasabbrendűért, de ezt a magasabbrendűt mindig a papságnak kell kijelölnie.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.