Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hozzászólásaim a katolikus-tradicio.hu fórumán (A sötétség teológiája)

2008.10.11

Ma jártam sokadszor a lakóhelyem központjában lévő középkori eredetű templomban. Leültem. Az ódon kövekből áradó hűvös levegőtől könnyebb lett a testem. Az ódon kövek árnyékából szövődő sötétség, és a templom régi ablakaiból a sötét térbe szűrődő fény összhatása érdekes érzéseket keltett bennem. Az ablakokból beszűrődő fény transzcendens, mennyei fénynek hatott, mely mintha a templom sötétjében gyúlna minden pillanatban.

 


Ami nekem a középkori gótikus és román templomokban talán a legjobban tetszett mindig is az a sötétség. A sötétség a középkori építmények esetében egyáltalán nem lényegtelen árnyékot jelent, hanem nagyon fontos eleme az építmény nyújtotta összhatásnak. Mintha szent

 

művészi kifejezőeszközként funkcionálna, akárcsak keleten az ikon. Victor Hugo az enyémhez hasonló élményt fogalmazott meg, amikor azt írta, hogy "a gótikus templomban színes lángra lobban a mélységes árnyék". A templom sötétje valójában szent sötétség, amelyből szent fény születik.

 

 

 

A középkorra bírálói azt mondják, hogy sötét volt, ami találó, mert ha meglátogatunk egy középkori emlékművet: templomot, kolostort vagy akármilyen más építményt, belül az ódon kövek között mindig valamiféle misztikus sötétség fogad, amelyben mintha minden pillanatban valamiféle transzcendens fény akarna gyúlni. Mai világunk viszont, amelyet a felvilágosult gondolkodók a fény világának mondanak a tudomány és a technika fejlettsége miatt, valóban tele van fénnyel, hiszen bármikor teremthetünk fényt, amennyit csak akarunk, ha felkapcsoljuk a villanyt, vagy bekapcsoljuk a televíziót, illetve a számítógépet. A különbség az, hogy ebben a fényben semmiféle transzcendencia nincs.

 

 

 

Czakó Gábor szavaival élve: műfény. Puszta anyaggá lecsupaszított fény. Semmi nincs benne, ami szellemi, ami a léten túl van. Nemcsak a gépek által keltett fényre igaz ez, hanem lassan a napfényre is, amiből a globális felmelegedés következtében egyre több van, és az egyre több modern épületről: panelházakról, plázákról visszatükröződve valóban egyre inkább úgy tűnik, mintha műanyagból lenne. És az emberek szenvednek ettől a fénytől, még ha nem is tudnak erről. Mégis ezt a fényt választják. Televíziót néznek, interneteznek és süttetik magukat az

 

egyre inkább tűző napon. No persze én is tudom, hogy a középkort nem az akkoriban termelődő fénymennyiség miatt nevezték sötétnek, és korunkat sem ugyanezért nevezik fényesnek, de érdekes, hogy mintha a történelmi korszakok külsőségei, és a rájuk alkalmazott kifejezések analógiában állnának egymással.

 

 

 

Így pedig akár azt is mondhatjuk, hogy valójában a középkor volt fényes, és korunk a sötét, méghozzá éppen azért, mert igazi szent fény, csak szent sötétségben jöhet létre. A szent sötétségnek véleményem szerint nemcsak a szent fényhez van köze, hanem az aszkézishez is. Gyermekkoromban olvastam egy szent életű emberről, már nem emlékszem, hogy létező, vagy kitalált személy volt e, aki elvonult kolostori életet élt, és a cellája sötétjében töltött hosszú idő után odafönt fény gyúlt a sötétségben, megnyílt a mennynek kapuja és ő mély áhítattal tekintett afelé a felülről jövő, transzcendens fény felé.

 

 

 

A keleti kereszténység legfőbb szent művészi kifejező eszközének az ikonnak a teológiáját Pavel Florenszkij írta meg. Szerinte az valójában ablak a túlvilágra, Isten valóságos aláereszkedésének színhelye, amiről az ikonfestő csak ellebbenti a szellemi fátylat. Ablak arra a misztériummal és transzcendens fénnyel teli világra, ami az égben van. Szubsztanciája maga a fény, a transzcendens, Isteni energia, és mint ilyen valójában nem is festmény, hanem prédikáció, amely művészi eszközöket használ. érzékelhetővé teszi az ember számára a láthatatlant.

 

 

 

Azt, ami a léten túl van. A kérdés az, hogy ha az ikonnak, mint szent művészi kifejező eszköznek létezik teológiája, akkor létezett, vagy létezik e teológiai jelentése, vagy ha úgy tetszik teológiája a szent sötétségnek, mint középkori művészi kifejező eszköznek. A következő kérdés az, hogy mivel áll kapcsolatban a modern fény. Erről már írtam egy korábbi cikkemben, hogy szinte minden modern jelenségben a gnózis mintái fedezhetők fel. Vajon a modern neonfény materializált jellege nem emlékeztet e minket az ókori gnosztikus szekta, a Manicheusok fényről vallott elképzelésére. A régi manicheus írásokban fényrészecskékről hallani, amelyek a szellemet jelképezik, és az anyagi világgal találkozva beszennyeződnek. Már a részecske szó hallatán is érezzük ennek a fényfogalomnak a materializált jellegét, hiszen a részecske az anyag alkotórésze.

 

 

 

A Manicheusok nagyon szerették a fehér színt, nagyon sokat írtak fehér színről, és az erről szóló írásaik engem nagyon emlékeztetnek a mai modern neonfény materializált fehérségére. Érdekes, hogy van, aki a felvilágosodást, vagyis a középkori sötétség letűnését, is a gnózissal hozza kapcsolatba. Ha tehát a sötétségből születő fény a modern fény ellen hat, akkor valójában a gnózis ellen hat. A sötétség teológiájának kidolgozása tehát az egyik eszköz lenne arra, hogy megszabadítsuk a világot a gnózistól. Ezért tehát ki kell dolgoznunk a sötétség teológiáját, hogy megszabadítsuk a világot a gnózistól. Ez minden igaz keresztény embernek elsőrendű kötelessége.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

illinois

(Kate, 2008.12.16 14:51)

Hiaba van sotetseg ,homaly ,szamomra nagyon jo eso
lelki,szellemi erzes sugallatat arasztotta!