Régi világrend

Evidenciaként beszélhetünk arról, hogy korunkban a modern gazdaság felemészti a Föld erőforrásait, rabságba taszítja magát az embert is. Rengeteg szerző írt már a modern fogyasztói társadalom visszásságairól, ember, és Isten ellenes jellegéről, a világ erőforrásait felemésztő szellemiségéről. Egyes tradicionalista szerzők, mint például Czakó Gábor korunkat gazdaságkorként aposztrofálják, amely Czakó szerint az Antikrisztus világának megtestesítője. Ez egyértelműen mutatja, hogy korunkban sok minden más mellett a gazdaság, pontosabban a gazdálkodás válságban van, én ezt a válságot most a gazdaság és az erkölcs viszonylatában szeretném szemügyre venni.

A gazdálkodás és a vele összekapcsolt erkölcsiség problémájára már több szerző is rámutatott az újkori történelemben gondolok Max Weber protestáns kapitalizmusetikájára, vagy Prohászka Lajos: A Mai Élet Erkölcse című könyvére, amiről már írtam a következő oldalon: /cikkek/cikkek/prohaszka-lajos_-a-mai-elet-erkolcse-_konyvajanlo _ , amely szerint a szeretetre, és önmegtagadásra épülő keresztény erkölcsiség a munkával, a mindennapi élettel összekapcsolva elveszti heroikus jellegét, amely az őskereszténység első századaiban, a közös hitért való heroikus önfeláldozás korában még megvolt, és örömtelenné válik.

Több keresztény szerző próbálta már megfogalmazni korunkban a gazdálkodás helyes erkölcsi alapjait. Czakó Gábor szerint az emberi munka, vagyis a gazdálkodás igazi célja csakis a művelés lehet, a világ átszellemítése. Szemben korunkkal, amely csak kulturális szemetet, azaz giccset termel. Van igazság ebben, azonban kérdéses, hogy mennyiben vezet el minket ez a megfogalmazás a keresztény erkölcsiséghez, hiszen a munkát, a világ átszellemítéseként értelmezni inkább a pogány szellemiséghez visz közelebb minket.

Ezen belül is főként az Európai mediterrán szellemiséghez, hiszen a görög-római kultúrára volt jellemző az, hogy a kozmosz minden szegmense, a bortól a csillagképekig az Istenek lakhelye volt. Fontos megemlíteni az újkorban megjelenő keresztény szindikalista mozgalmakat is. Ezek lényegében ki akarták küszöbölni az osztályharcot a különféle társadalmi rétegek között a korporatív szemlélet által, továbbá az erkölcs terén azt fogalmazták meg, hogy minden embernek küldetése van a saját foglalkozásában közössége és az Isten felé, ami az ő életének az értelmét adja.

Ez a hivatásrendiség alapeszméje, amit XIII. Leó pápa fogalmazott meg Rerum novarum kezdetű szociális enciklikájában. Ezt vallották a Spanyol falangisták is. A hivatásrendiség eszméje Magyarországon is megjelent. Az 1930-as évek közepén Actio Catholica keretén belül működő Egyházközségi Munkás Szakosztályok (EMSZO) a katolikus világnézet alapján a munkások valláserkölcsi, szociális és kulturális nevelését, karitatív támogatását végezte.

Az EMSZO vezetőinek azonban be kellett látniuk, „hogy az „új szociális öntudatra nevelés” sterilen valláserkölcsi, hitbuzgalmi és kulturális eszközökkel nem lehetséges, hanem ezekkel egységben radikális szociális program és agitáció is szükséges, ami azután logikusan elvezetett az érdekvédelmi feladatok fokozatos vállalásához is.

Az EMSZO radikalizálódása az érdekvédelem terén figyelmeztető jel volt az egyház számára: a szorosabb értelemben vett egyházi kereteket (egyházközségek) nem engedheti át a gazdasági-szociális érdekvédelemnek. Az érdekvédelmi fellépéseknél ugyanis a helyi EMSZO-k élén álló lelkészek, plébánosok – mert ők voltak hivatalból a vezetői – társadalmi, erkölcsi és politikai tekintélyüket vetették latba a munkáltatóknál, nemegyszer sikerrel.

De a kudarc ódiuma is az egyházra hárult, és a konfliktus feloldhatatlannak bizonyult: a hivatalos egyház ugyanis a fennálló rendszerhez illeszkedett, és így nem tehette magáévá az ennek keretei között maradó, de mégis radikálisan fellépő munkás- és alkalmazotti érdekvédelmet. (Egyébként is küldetése nem az érdekvédelem, hanem a lelkek védelme és szolgálata volt – társadalmi helyzetre való különbség nélkül.)”

Az ipari munkásság kapcsán fellépő konfliktusok a magyarországi keresztény szindikalista mozgalom, és az egyházi vezetőség között felvet egy érdekes kérdést, hogy vajon a küldetéstudat, mint erkölcsi mérték megoldhatja e gazdálkodás válságát, ami korunkat jellemzi. Pontosabban megoldhatja e korunk erkölcsi válságát, ha a küldetéstudatot a modern gazdálkodással, a modern ipari munkával kapcsoljuk össze?

Nem, éspedig azért nem, mert a modern ipari munka nem adhat igazi értelmet az ember életének, hiszen az ilyen munka mindig örömtelen, mert semmiféle spiritualitás nincs benne, és ha ezt a munkát tesszük az ember küldetésévé, az a munkavégzésben folytatott örömtelen aszkézishez vezet, ami a protestantizmus, és nem a katolicizmus sajátja, ahogy azt Max Weber is leírta.

A modern ipari társadalom szerkezete, és az egyház tradicionális hierarchiája, és intézményei összeegyeztethetetlenek. A hagyomány terén éppúgy, mint az erkölcs terén. A küldetéstudatnak, mint az erkölcs mértékének, csak a tradicionális gazdálkodási formák között van érvénye. Ezt bizonyítja az is, hogy a Spanyol Falangista Mozgalomnak is a spanyol földművesek voltak a fő támogatói, tehát egy tradicionális társadalmi réteg, és nem az ipari munkásság. Főként a déli, mediterrán szellemisség összeegyeztethetetlen az ipar szerkezetével. Pedig hát tudjuk, hogy a keresztény szindikalizmus is inkább a mediterráneumban volt jelen, mint ahogy a falangizmus is Spanyolországban volt jelen, mert leginkább a római hagyományok, és a római hierarchikus felépítmény felel meg neki.

A társadalom kereszténnyé tételének, vagy rekatolizálásának tehát két útja van, vagy teljesen fel kell számolni az ipari társadalmat, ami kétséges, hogy teljes egészében megvalósítható, bár nyilvánvaló, hogy a jövőben az iparban a tradicionális céheknek kell nagyobb teret engedni, a nagyipar helyett, de a nagyipart sem lehet teljesen kiküszöbölni.

Erre dolgoztam én ki azt az elméletet, hogy a gazdálkodást össze kell kapcsolni az igazi keresztény erkölcsiséggel, vagyis azzal, ahol az önmeghaladás, és a szabadság az önmegtagadásból ered, ez lenne a módosított hungarizmus elmélete, vagyis az új középkor, aminek egy kulturális keretet is adtam, amely a bronz szellemiségében, és a sötétstég teológiájában nyilvánul meg.

Erről már írtam a Kereszténység – Nietzsche – Buddhizmus – Fogyasztói Társadalom /cikkek/cikkek/keresztenyseg---nietzsche---buddhizmus---fogyasztoi-tarsadalom A hungarizmus és a vasgárda szellemisége /cikkek/cikkek/a-hungarizmus-es-a-vasgarda-szellemisege A sötétség misztikus útja az értelmi és az erkölcsi megismerés által /cikkek/cikkek/a-sotetseg-misztikus-utja-az-ertelmi-es-az-erkolcsi-megismeres-altal a Sötétség teológiája (szavakba öntve) /cikkek/cikkek/sotetseg-teologiaja-_szavakba-ontve _ és a Prohászka Lajos: A Mai Élet Erkölcse (könyvajánló) /cikkek/cikkek/prohaszka-lajos_-a-mai-elet-erkolcse-_konyvajanlo _ című cikkeimben.

Ezeket most nem írom le újra, aki nem ismeri őket, az kattintson a linkre és olvassa el őket. Az új középkorban nyilván a tradicionális céheket kell támogatni, de a nagyipart sem lehet teljesen kiküszöbölni. Egyértelmű, hogy ez a konstrukció szerintem ezt a kérdést is megoldja, hiszen látható, hogy Sopronban, amit én az új középkor városává nyilvánítottam, még a régi ipari negyedek is mintha beleolvadnának a középkori városközpont bronz szellemiségébe, tehát ez a konstrukció átspiritualizálja az ipari társadalom szerkezetét.

Azonban nyilván szükség van a küldetéstudat erkölcsi nívójára is, hiszen az igazi erkölcsiséghez amellett, hogy az embernek a munkája által önmagát erkölcsileg meg kell haladnia, szükség van arra is, hogy valami magasabbrendű cél alá rendelje önmagát. Tehát a falangizmus, és a hungarizmus, pontosabban az általam értelmezett hungarizmus erkölcsiségét egy közös erkölcsi, metafizikai alakzatban kellene feloldani, az új erkölcsiséggel áthatva az egyház hierarchiáját és intézményeit. Itt az önmegtagadásból eredő önmeghaladás, és szabadság megéléséből, vagyis az új középkor megéléséből kell kibontakoznia a küldetéstudatnak, hogy az új középkort egész európában el kell terjeszteni. Kulturális oldalról meg lehet oldani az új középkor és az eredeti nyugati középkor összebékítését, mint ahogy azt Sopron esete is mutatja, és ebben a formában az erkölcsiség terén is.

Erre mindenképpen szükség lenne, hiszen Magyarországnak végül is a falangizmus lenne a legideálisabb, amit az is mutat, hogy Magyarország középkori építészete talán Sopron kivételével inkább a mediterrán építészethez áll közel. Többek között ezért is gondoltam, hogy a Spanyol falangizmussal ellentétben, amely a földművesekre támaszkodott, a magyar falangizmusban a kultúrát, és a történeti szellemet kellene a küldetéstudat alapjává tenni. Erről már írtam a Hungarista birodalmi eszmény a magyar falangizmus tükrében című cikkemben: /cikkek/cikkek/a-hungarista-birodalmi-eszmeny-a-magyar-falangizmus-tukreben Tehát, azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne ezt a két fajta erkölcsiséget összekapcsolni, minden építő ötletet szívesen várok.

Még egy dologról szeretnék írni ebben a cikkben visszatérve a hungarizmusra. A hungarizmus az egyén és a közösség érdekeit összhangba akarja hozni. Itt lényegében a szocializmust, mint az anyagi alapot, amelyet az ember közösségi létmódjaként, vagyis egyfajta kötöttségként is lefordíthatunk, ahol az ember a gazdálkodás által integrálódik a közösségbe, és a szellemi alapot, ami a nacionalizmus, és amit az ember természetes önzéseként, vagyis szabadságként, is lefordíthatunk, a keresztény erkölcsiség hozza összhangba.

A kérdés itt az, hogy megvalósítható e a szabadság, ha az ellenpontja a gazdaság, ellenpontból megvalósítóvá pedig a keresztény erkölcsiséget tesszük. A keresztény erkölcsiségnek a gazdálkodással való összekapcsolásával nehézkesen valósítható meg a szabadság, mint ahogy azt Prohászka Lajos: A Mai Élet Erkölcse című könyvében leírtak is mutatják, különösen akkor, ha a gazdálkodást nem akarják átspiritualizálni, ha a modern ipari formákat meg akarják őrizni. Szálasi bár az agrárgazdálkodást részesítette előnyben, az ipart nem akarta átspiritualizálni. Erről is írtam A hungarizmus Max Weber protestáns kapitalizmusetikája alapján /cikkek/cikkek/a-hungarizmus-max-weber-protestans-kapitalizmusetikaja-alapjan című cikkemben.

Ha pedig a hungarizmus nem tudja megvalósítani a szabadságot, akkor vagy totalitárius állammá fajul, amely csak erőszakkal tudja fenntartani a rendet, vagy pedig mivel mégis csak keresztény alapokon áll, és a szabadságot akarja megvalósítani, az igazi keresztény erkölcsiségre kell támaszkodnia, ahol a szabadság és az önmeghaladás az önmegtagadásból ered, továbbá az ehhez tartozó kulturális keretekre, a bronz szellemiségére, a sötétség teológiájára. Tehát a kérdés az, hogy mivé fejlődött volna a hungarizmus, ha 1945 után Szálasi Ferenc hatalmon maradt volna? Totalitárius gépállammá, vagy új középkorrá, ahol az ország túlnyomó része Sopronra hasonlított volna? Vagy valami egészen mássá? Hová vezetett volna ez a belső ellentmondás a hungarizmusban? Milyen a hungarizmus utópiája?

Ezzel kapcsolatban irodalmi alkotásokat várok, mert nekem nincs írói vénám. Regényeket, novellákat, amelyek társadalmi folyamatokat mutatnak be egy fiktív hungarista társadalomban. Ezt egy pályázati felhívásnak kell venni, amit én tűzök ki, és mivel én nem vagyok sem intézmény, sem cég, és pénzem sem nagyon van, jutalmul csak azt ajánlhatom fel, hogy minden ilyen írásművet publikálok, amely beérkezik hozzám annak sorrendjében, hogy mennyire nyerték el a tetszésemet. Tehát a szerző összehasonlíthatja majd a művét más szerzőkkel.

Az egyetlen kikötésem az, hogy csak olyan művet fogadok el publikálásra, amely valós társadalmi folyamatokat mutat be. Komolytalan írásokat nem fogok publikálni. Tehát várom az írásokat.

Felhasznált Irodalom:

Czakó Gábor: Az Antikrisztus és mi, GZ SIMON Kiadó, 2009.

Gergely Jenő: Hivatásrendiség Magyarországon http://www.tankonyvtar.hu/historia-1988-05/historia-1988-05-081013-2

Czakó Gábor: Beavatás – az eldobható föld http://www.czakogabor.hu/index.php?page=olvas&bovebben=true&id=6&cikkid=10

Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Gondolat Kiadó, 1982.

A könyveket és novellákat erre a címre küldjék:

cikeb@citromail.hu