Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


José Ortega Y Gasset: Korunk Feladata (könyvkritika)

2009.11.15

José Ortega Y Gasset ebben a könyvében sokféle témát tárgyal, amelyek szerintem a könyv fő mondanivalójával csak halvány kapcsolatban állnak, és az ezekben a fejezetekben leírtakkal nem is minden esetben tudok egyet érteni, de a könyv fő mondanivalója az valóban érdekes és megfontolandó. A szerző két ellentétes filozófiai rendszert állít egymással szembe: a relativizmust, és a racionalizmust. A relativizmus azt mondja, hogy nincs abszolút igazság, csak relatív igazságok vannak, a szubjektum feltételeinek megfelelők. Ez lényegében az igazságról való lemondást jelent, ami a szerző szerint nem éppen helyes vélemény, mert egyrészt igazság nélkül nem élhet az ember, továbbá mert ha igazság nem létezik, akkor a relativizmus saját magát sem veheti komolyan.

A másik filozófiai rendszer a racionalizmus, amely azt mondja, hogy az igazság abszolút és változatlan. Ez a filozófiai rendszer a szerző szerint azért nem lehet helyes vélemény, mert megmerevíti, és lehetetlenné teszi a kultúra fejlődését, hiszen az egy és abszolút igazsággal nem lehet vitatkozni. A két egymással ellentétes filozófiai rendszert a könyv utolsó fejezetében békíti össze a szerző. Eszerint a történelemben élt összes nemzedék nézetei lehetnek igazak, hiszen ezek mind külön nézőpontból közelítik meg az valóságot, és ezek a külön nézőpontból megközelített valóságértelmezések nem ellentétesek egymással, csak az valóság más-más aspektusai. Korunk feladata, pedig nem más, mint hogy ezeket az igazságokat egybegyűjtse, és összebékítse. Tehát a relativizmus: nem létezik abszolút igazság tételét, a racionalizmus: egyetlen abszolút igazság van tételével úgy hozta szintézisbe, hogy minden nézetrendszer abszolút igazságnak tekinthető, csak a valóság más-más aspektusában.

Mennyiben tekinthető ez a vélemény helyesnek? Való igaz, hogy a történelemben szinte minden eszmében van igazság, még a marxizmusban is, hiszen elutasította a kapitalizmus társadalmi rendszerét, ami valóban elutasítandó, az más kérdés, hogy helyette egy teljesen ateista, Isten ellenes rendszert vezetett be a tradicionális feudalizmus helyett, amely a történelem legszörnyűségesebb rémállamává fajult. De tény, hogy annyiban volt benne igazság, hogy a kapitalizmus rendszerét elutasította. Az viszont, hogy a marxizmusban volt igazság, nem jelentheti azt, hogy az alapjain megvalósult kommunista társadalmi rend éppolyan pozitív megnyilvánulása lett volna a történelemnek, mint például a feudalizmus. Igaz lehet egy eszme a valóság valamilyen aspektusában, de ennek az igazságnak a történelmi megnyilvánulása nem feltétlenül pozitív. Tehát Ortega véleményét azzal egészíteném ki, hogy abban lehet igazság, hogy a történelemben minden eszme igaz lehet a valóság valamilyen apektusában, de az igazságnak csak egy pozítív megnyilvánulása lehet, esetünkben a középkor, és annak feudális rendszere. Tehát a történelemben megnyilvánult eszmékben rejtező igazságokat úgy kell összegyűjteni, és egymással összebékíteni (egy igazsággá gyúrni), hogy az az igazság egyetlen pozitív megnyilvánulását szolgálja.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.