Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Judaizmus – Gnózis – Protestantizmus

2009.01.01

A cikket ott kezdeném, hogy a zsidóságot a világot uraló népként szokták definiálni, továbbá olyan népként, amely a szabadkőművesség által uralja a világot. Na most ez érdekes dolog, ugyanis a szabadkőművesség, ezt annyira nem szokták hangsúlyozni, amikor írnak róla, egy alapvetően gnosztikus mozgalom. A felépítése, a működése (beavatási rendszere) mind az ókori gnosztikus szervezetekkel mutat rokonságot.

 

Ez pedig azért érdekes, mert az ókori gnosztikusok elutasították az ószövetséget az újszövetséggel szemben, mint az anyag megtestesítőjét. A New Age mozgalmat is a szabadkőművesség egyik kinövéseként szokták számon tartani, de ha ma megkérdezünk egy New Age gurut a judaizmusról, (nemcsak az evolai tradicionalistákról beszélek), akkor ő ma is azt fogja mondani, hogy elutasítja a judaizmust.

 

Akkor vajon hogyan sikerülhetett a judaizmus fúziója a gnózissal. Ez az, amiről Czakó Gábor azt mondta, Struccok és Újpogányok című írásában hogy az újpogányok, vagyis a gnosztikusok, legnagyobb önellentmondása dühödt antijudaizmusuk egyfelől, másfelől pedig a judaizmus támogatása. No de még ennél is érdekesebb az, hogy ha megkérdezünk manapság egy New Age gurut arról, hogy mi a véleménye kereszténységről, akkor azt fogja mondani, hogy a katolicizmus magasabbrendű a protestantizmusnál. Mindkét felekezetet elutasítja ugyan, de a katolicizmust előbbre fogja helyezni a protestantizmusnál.

 

Ez pedig azért érdekes, mert nagyon sok olyan írást olvastam már mind az interneten, mind pedig egyéb médiumokban, amelyek arra engednek következtetni, hogy a protestáns szellemiség nagyban kötődik a gnoszticizmushoz. Az interneten olvasható egy hölgynek az írása arról, hogy miért is hagyta ott a protestáns egyházat. Ebben az írásban egy helyütt arra az érvre találunk, hogy a protestánsok hajlamosak szembe helyezni egymással az anyagot és a szellemet, ami gnosztikus beütésre utal.

 

Feltűnő, hogy a gnoszticizmushoz köthető legismertebb írók közül négynek az apja protestáns lelkész volt. Kierkegaard, Nietzsche, Jung, Hamvas. Ez nem lehet véletlen. Az sem lehet véletlen, hogy ha a gnoszticizmus és a protestantizmus újkori történetén végig nézünk, akkor állandóan abba a jelenségbe botlunk, hogy a gnoszticizmus és a protestantizmus összefonódik egymással.

 

Annak ellenére, hogy kívülről nézve szigorúan elhatárolódnak egymástól. Szathmáry László írja a magyar rózsakeresztességről az újkor egyik legismertebb gnosztikus szervezetéről, hogy tagjai között sok volt a protestáns lelkész. Továbbá a rózsakeresztes szervezet valódi megalapítója Johann Valentin Andreae is protestáns teológus volt. Magára Luther Márton teológiájára is erős hatást gyakoroltak a gnosztikus eszmék, mégpedig Johannes Tauler teológiája, melyet a katolikus egyház annak idején üldözött is.

 

Vajon mi közös lehet a két irányzatban, ami miatt a kettő ennyire összefonódik, még ha magukat egymástól elhatárolják is. Én nem vagyok annyira járatos a gnosztikus és a protestáns teológiában, de észrevehető a hasonlóság például az ókori gnosztikus és az újkori protestáns nézetek között abban, hogy mindkettő idegenkedett a képi ábrázolástól. A katolikus lexikonban olvasható, hogy a gnosztikusok a belső vallásosságot hirdették, arra hivatkozva, hogy “a kimondhatatlan és láthatatlan hatalom nem tisztelhető látható és romlandó tárgyakkal... a tökéletes megváltás a kimondhatatlan Nagyság ismerete”. Bár ez a gnosztikusok között nem volt általános. Hiszen ismerünk gnosztikus imádságokat, himnuszokat, tisztelték a szentképeket, bizonyos szentségeik is voltak.

 

A puritanizmus, a képi díszítéstől való idegenkedés, a protestáns templomok vakító fehérsége és simasága észrevehető rokonságban áll a mai komputerkultúra fehér és sima formáival, talán éppen ebből alakult ki. A komputerkultúrát pedig megint csak a gnoszticizmushoz szokták hasonlítani. Érdekes az egyik legmodernebb protestáns szektának, a mormonoknak az egyik hittétele, amely a mormonizmusnak a családpártoló elveivel áll összefüggésben. A mormon családideál, a sok gyermek vonzó imázsa mögött az a tanítás áll, amely szerint a túlvilági előlétben várakozó lélekgyermekek a földön élő testvéreik nemi egyesülése révén minél többen és minél előbb a földi létbe szeretnének születni.

 

A léleknek, a túlvilági létnek ez a fajta materializációja nagyon is összecseng a modern New Age irányzatok tanaival, ahol asztráltestekről beszélnek, a test kifejezés, pedig térbeli kiterjedésre, tehát materializációra utal. Érdekes a manicheistáknak a fehér fény tiszteletére vonatkozó tanításaik. A fény fehérségének hangsúlyozása. A protestáns vagy a mormon templomok fehér falainak láttán, mintha ugyanez a fehérség köszönne vissza.

 

Találtam egy ismertetést egy angol nyelvű, szerintem Magyarra még le nem fordított könyvről az interneten. Valami olyasmi a címe, hogy a protestáns gnoszticizmus ellen.

 

http://www.amazon.com/Against-Protestant-Gnostics-Philip-Lee/dp/0195084365

 

Nem tudok valami jól angolul, de amennyire el tudtam olvasni a szerző arról ír, hogy a mai Észak-Amerikai protestantizmusban gnosztikus elemeket vél felfedezni, továbbá szeretné degnoszticizálni az amerikai protestantizmust, és erre egy receptet is leír.

 

Max Weber a Protestáns Etika és a Kapitalizmus Szelleme című írásában leírja, hogy a modern kapitalizmus kifejlődéséhez egy olyan gazdaságetikára volt szükség, amely a takarékoskodásra, a költekezés mérsékletére sarkall, ugyanis egy vállalkozás jó működtetésének legfőbb feltétele az önfegyelem, a költekezés mérséklése, ez a gazdaságetika pedig a protestantizmus predestinációról szóló tanában gyökeredzik.

 

A predestináció tana azon alapszik, hogy senki sem üdvözülhet jócselekedetek árán, mert az az nem más, mint az Isteni akarat megerőszakolása lenne. Az ember csakis Isteni kegyelem által üdvözülhet. Ezt a tant Kálvin odáig vitte, hogy Isten minden ember sorsát előre kijelölte arra, hogy az illető pokolba vagy mennyországba fog e kerülni. Tehát az ember önerejéből nem üdvözülhet, csak Isten akaratából, viszont az ember földi életvitele mintegy jelzi, hogy ő a kiválasztottak közé tartozik e. Ehhez pedig még hozzájön az, hogy a protestantizmus a hivatást, vagyis a földi foglalkozásunk végzésében való helytállást Istennek tetsző tevékenységnek nyilvánította.

 

Ez a két tanítás, a munka végzésében tanúsított önfegyelem etikáját nevelte az emberekbe, amely a modern kapitalizmus szellemének is alapja lett. Vagyis egy olyan aszkézisnek a szellemiségét, amely lényegében nem a szellemet célozza meg, hanem az anyagi javak gyarapítását. Ha szemügyre vesszük az ókori gnosztikusok aszkétikus gyakorlatát, akkor láthatjuk, hogy náluk az aszkézis nem az önmegtartóztatásra, és önmegtagadásra irányult, hanem a test megölésére, hogy kiszabaduljon az anyagi világból és a szellemi világba jusson. Ez a szellemi világ azonban lényegében anyagi természetű volt, mert az anyaggal szembeállított szellem materializmushoz vezet.

 

Erről már írtam a Tradicionalizmus Keresztény Szemmel című írásomban. Ennek ott tessék utána olvasni, ezt most nem fejtem ki részletesen. Ez a fajta aszkézis pedig egyértelműen összecseng a protestáns aszkézis előbb leírt természetével, ahol az anyag önmagunktól való megtagadása tulajdonképpen anyagot eredményez, pontosabban az anyagi javak szaporítását. Maga a predestináció tana, vagyis hogy csakis a kiválasztottak juthatnak a mennyországba, ez is összecseng a gnoszticizmus beavatási gyakorlatával, ahol szintén csak az arra alkalmasak, vagyis a kiválasztottak nyerhették el a gnózist, a tudást, és juthattak az anyagi világon túlra.

 

Bár a New Age mozgalom a predestinációban éppen azt kifogásolja, hogy az ember nem önerejéből jut a mennyországba, vagyis a protestantizmus tulajdonképpen még különbözőségében is hasonlít a gnoszticizmusra, ahogy a gnosztikus, és a protestáns aszkézis összevetésénél láttuk. Érdekes, hogy Weber az említett könyvében a protestantizmust az ószövetség tanaihoz hasonlította, amit a gnosztikusok elutasítottak. A judaizmus, a protestantizmus, és a gnoszticizmus összefonódásának feltérképezése talán egy külön könyv témája lehetne.

 

Végezetül érdemes megemlíteni László Andrásnak a politikai háttérerőkről írott egyik cikkét, amely szerint a modernitás rendszerének igazi mozgatói nem Izraelben vannak, hanem Indiában. A zsidóság csak eszköz ezeknek az erőknek a kezében. Az igazi manipuláció nem gazdasági manipuláció formájában, hanem gnosztikus mozgalmak okkult erőinek manipulációja révén. Talán ez is közelebb vihet minket a judaizmus, a gnoszticizmus és a protestantizmus összefonódásának megértéséhez.

A judaizmus össszefonódásának oka a gnózissal talán a kétféle materializmus összefonódásában érhető tetten. A judaizmust materialista vallásként tartják számon, mert az evilágra irányul, nincs benne túlvilág, a gnoszticizmust pedig az anyaggal szembeállított szellem favorizálásával, amely lényegében materiális jellegű szellemi létezőt eredményez, szellemi materializmusként definiálhatjuk.