Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karl Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet (könyvajánló)

2010.07.13

Karl Löwith könyve azt írja le, hogy hogyan vált a zsidó-keresztény eszkatalógiai szemlélet, mely a zsidóknál a messiásvárásban, a kereszténységben pedig a végítéletbe vetett hiten alapul, az evilági haladásba vetett hit szintén eszkatalógiai szemléletévé. A történelem a szerző szerint csak a zsidó és a keresztény vallásban jelent üdvtörténetet. Ahol a történelemnek értelme, és ezzel együtt végcélja van, és ami reménnyel tölti el a hívőt a jövőbeni megváltást illetően. Ez a görög szemlélettől teljesen idegen volt.

 


Azonban az eredeti keresztény tanítások szerint a végcél csak a természetfelettit célozhatja meg. Ahogy Szent Ágoston is írja a Civitas Dei és a Civitas Terrena, vagyis az mennyei város és a földi város küzdelme, ahol a történelem végén a mennyei város legyőzi a földi világot. A keresztény ember számára az élet célja nem ebben a világban van, hanem Isten országában, ezért az emberi élet és a történelem végcélja is csak természetfeletti felé irányulhat.

 


Azonban a keresztény üdvtörténet a későbbiekben mégis az evilági haladásba vetett hit megjelenési formájává vált. Ezt a történelem sodrában visszafelé haladva mutatja be a szerző a különböző modern filozófiai irányzatok képviselőin, mint például Karl Marxon és a felvilágosodás filozófusain keresztül egészen Szent Ágostonig. Bemutatja például, hogy Karl Marx tanai alapvetően keresztényellenesek voltak, mégis benne van a zsidók és a keresztények eszkatalógikus reménye és várakozása a jövőbeni megváltásban.

 


Míg azonban a keresztény vallásban ez a természetfelettire irányuló hiten alapul, addig Marx tanaiban ez a kapitalista elnyomás alóli megváltás, és így lényegében a Földön megvalósuló mennyországra irányuló reményen alapszik. Hasonló a helyzet a felvilágosodás filozófusainál, így Hegel, Comte vagy Proudhon esetében is. De nemcsak a felvilágosodás korában, hanem már Ágoston után a középkorban is megjelentek az evilágra irányuló eszkatalógikus elképzelések, így például Joachim esetében, aki középkori német szerzetes volt, és úgy képzelte, hogy a jövőben a hagyományos egyházi hierarchia, amely a világi papságra épül, egyfajta aszkétikus szerzetesi hierarchiává alakul át.

 


Löwith könyvében azt hiányoltam, hogy nem fejtette ki, hogy miért változott a hagyományos keresztény eszkatalógia, amely csakis a természetfelettire irányulhat az evilági haladásba vetett hitté. Itt főként arra gondolok, hogy nem vette be fejtegetéseibe a gnosztikus szervezetek szerepét, hiszen a modern filozófiai irányzatok mind a gnosztikus szervezetek, és főképp a szabadkőművesség befolyása alatt állnak. A gnózis szerepének vizsgálatakor pedig azt kell figyelembe venni, hogy a gnózis különösképp alkalmas arra, hogy mintegy áthassa, átitassa a természetfeletti keresztény hitet. Mint ahogy azt már leírtam a „Molnár Tamás: Az ellenforradalom + Én, Symmachus (könyvajánló)” http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=88545 című cikkemben.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.