Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kereszténység – Judaizmus – Iszlám – Gnoszticizmus

2008.07.12

Tudvalévő, hogy a három nagy világvallás közül egyedül a kereszténység likvidálta a gnózist. Egyedül a kereszténység vetette ki magából, hiszen még ma is jelen van mind az iszlámban, mind pedig a zsidó vallásban.

Ibn-Arabi a muszlim gnózis első embere volt, az iszlám ezoterikus doktrína megalapítója. Ibn-Arabinak köszönhető, hogy a mohamedán vallásban meggyökerezhetett a szufizmus, az iszlám misztika.

A szufizmus megfelelője a judaizmusban a kabbala. Amit a zsidó vallás szintén nem vetett ki magából. A három nagy egymásra épülő világvallás közül tehát csak a kereszténység vetette ki magából a gnózist. A kérdés, hogy miért csak a kereszténység.

Ezzel kapcsolatban először is érdemes megemlíteni Hamvas Béla kereszténység szemléletét, aki a tradicionalizmus leghíresebb magyarországi képviselője volt, ami lényegében szintén a gnoszticizmus egyik irányzatának tekinthető.

Faragó Ferenc: Hamvas Béla kereszténységszemlelete című írásában a következő idézet: „Ahhoz, hogy helyesen tudjuk értékelni a hamvasi hozzáállást a gnózis kérdésköréhez nem szabad elfelejtenünk a kereszténységről kialakított elképzeléseit sem. Hamvas szerint a történelmi kereszténység mára már a nyomát sem őrzi a jézusi gondolatoknak.

A kereszténység három fő ellensége a belülről való ellenség a klérus, a külső ellenségek a politikai hatalom és a scientifizmus tudatlanul, de mégis valamiféle közös megegyezéssel megakadályozta azt, hogy az evangéliumi kereszténységből bármi is megvalósulhasson.

A kereszténység nem vallás (csak vallássá tették), hanem hagyomány, amely az embernek visszaadja önmagát. A kereszténység és a vallás elsietett azonosítása már eddig is súlyos értékelési hibákhoz vezetett. Hamvas a gnózissal kapcsolatban leszögezi, hogy voltak ugyan tévtanai és voltak rosszhiszemű gnosztikusok.

De a korai kereszténység végzetes hibát követett azzal, hogy a gnózist minden erejéből támadta, eretnekségnek bélyegezte és a kereszténységből kizárta. Ezzel mintegy az értelem átvilágító erejét likvidálta önmagából. Ezt a cselekedetet már a korai időszakban megjelent hatalmi törekvés motiválta.

A hatalom lelkiismerete minden esetben rossz, mert a leleplezéstől fél, ezért a megismerés mindenféle átvilágító aktusát tiltja. Hamvas ezt a hatást napjaink törvénytelen hatalmaiban is észreveszi, hisz minden ilyen hatalom a munkásságát azzal kezdi, hogy a szabad gondolkodást, a kritikus megismerést, a szólás szabadságát betiltja. Helyette engedelmességre tanít, és tévedhetetlen tanokat nyilatkoztat ki.

Az embert életműve felépítésének lehetőségétől megfosztja, és pragmatikát, vagyis részlet-tetteket követel, nem egzisztenciális (élet)művet, hanem személytelen aktust. A gnózissal kapcsolatban a kereszténység „árnyékra vetődött”. Az öt ért külső-belső támadások közül nem a gnoszticizmus jelentette az igazi veszélyt.

A korábbiakban is sikerült a klérusnak a szabad megismerés értelmi tevékenységét Egyházon belül és kívül több mint ezer évig dogmatikai tilalommal megakadályozni, de ez az újkori racionalizmusban az értelem csonka és torz alakjában a felszínre tört, a deviancia még nagyobb lett. Ebből a szempontból a racionalizmust a kereszténység által korábban nem asszimilált értelem (gnózis) bosszújának lehet tartani.”

Vagyis az egész modernitást, annak minden velejáróját, a felvilágosodást, a racionalizmust és az azokból kinövő liberális kapitalizmust lényegében annak köszönhetjük, hogy a kereszténység likvidálta a gnózist. Érdekes feltételezés. De vizsgáljuk meg először is a cikk fő kérdését, hogy mi is lehet annak az oka, hogy a három egymásra épülő világvallás közül egyedül a kereszténység likvidálta a gnózist.

Sokan a zsidó vallást nem tekintik vallásnak, mert csak bizonyos előre definiált vallási szabályok formalizált és gépies követésére épül mindenféle magasabbrendű transzcendencia nélkül, nem a túlvilági létet, hanem az evilági életet megcélozva. A kereszténységet és az iszlámot viszont általában véve, nem mindig, transzcendens vallásként szokták definiálni.

Annak ellenére, hogy Faragó Ferenc Hamvas Béláról szóló írásából az derül ki, hogy Hamvas a hagyományos kereszténységet valamiféle minden transzcendenciát nélkülöző elnyomó ideológiának írja le, amely csak arra volt jó, hogy a hierarchikus középkori államgépezetet kiszolgálja.

Továbbá több általam olvasott más írásból is ez derül ki, hogy a hagyományos kereszténységben a gnosztikus kereszténység magasabbrendű isteni tudásra való törekvésével ellentétben csak valamiféle minden transzcendenciától mentes vakhit volt jelen.

Én ezt sosem tudtam elfogadni, hogy a hagyományos kereszténységben semmiféle transzcendencia nincs.

Lehet, hogy már sokan unják, hogy mindig erre hivatkozom, de akik látták a középkori szakrális freskófestészet csodálatos alkotásait, vagy hallottak már középkori gregorián zenét, azoknak tudniuk kell, hogy akik ezeket megalkották, azokban nem csak valamiféle minden transzcendenciától mentes vakhit munkálkodott, hanem ténylegesen látták a mennyországot, vagyis az Isten országát. Tehát valódi szakrális látás munkált bennük.

A katolikus egyházi festészet ortodox megfelelője az ikonfestészet. Az ikonról Pavel Florenszkij azt írja, hogy az valójában ablak a túlvilágra, Isten valóságos aláereszkedésének színhelye, amiről az ikonfestő csak ellebbenti a szellemi fátylat.

Ablak arra a misztériummal és transzcendens fénnyel teli világra, ami az égben van. Szubsztanciája maga a fény, a transzcendens, Isteni energia, és mint ilyen valójában nem is festmény, hanem prédikáció, amely művészi eszközöket használ. Érzékelhetővé teszi az ember számára a láthatatlant. Azt, ami a léten túl van.

De nem csak a keresztény művészet jelzi, hogy a hagyományos kereszténységben valamiféle a gnoszticizmustól független transzcendencia van, hanem az is, hogy egyedül a keresztény kultúrkörben voltak olyan egyházi személyek, akiket misztikusoknak neveznek, és akik nem a gnoszticizmushoz köthetők.

Ilyen volt Nüsszai Szent Gergely, Szent Ágoston, Aranyszájú Szent János stb. Ezzel ellentétben mind az iszlám, mind pedig a judaizmus történetében csak a szufizmushoz illetve a kaballához köthető misztikusok léteztek.

Az iszlám esetében szintén a művészeti és kulturális teljesítményt szokták felhozni annak bizonyítására, hogy abban valamiféle belülről áradó transzcendencia van. Valóban igaz, hogy az iszlám művészet is csodálatos alkotásokat hozott létre.

Az is igaz, hogy a zsidó vallással ellentétben, és a kereszténységhez hasonlóan, az iszlámban a földi élet célja a túlvilágra irányul. Bár egészen másként, mint a kereszténység esetében. A muszlim paradicsomban a hívőnek égi magasságokba vivő, mégis földi jellegű gyönyörökben van része.

Azonban, ha mélyebben megvizsgáljuk, hogy miben áll az iszlám művészet szakralitása, akkor rájövünk, hogy távolról sem abban, mint amit a keresztény művészet esetében látunk. Az iszlám művészetnek a keresztény művészettel ellentétben nem célja a meggyőzés, ezt több művészettörténész is kimondta. A célja csakis a gyönyörködtetés.

Amíg a keresztény művészet közvetít egy misztériummal és transzcendens fénnyel teli világba, addig az iszlám vallás csak másol. Az égi paradicsom gyönyöreit hozza le ide a Földre. Az iszlám művészet egyetlen célja, hogy a hívő minden pillanatban a paradicsomban érezze magát, és így minél jobban tudja szolgálni Istent.

Az iszlám szó jelentése Allah akaratába való belenyugvás. A paradicsomba kerülés legfőbb feltétele a vallás szabályainak betartása és Allahban való feltétlen hit. Ez nagyon hasonlít a zsidó vallás gépies formalizmusára, ahol az egyetlen cél a vallás szabályainak maradéktalan betartása.

Mindebből jól látható, hogy az iszlám külsődleges vallási szabályait illetően a kereszténységhez áll közelebb. Például abban, hogy a judaizmussal ellentétben bármilyen nép fia lehet iszlámhívő, vagy a szociális tanokban, de a vallás spirituális meghatározottságában inkább a zsidó valláshoz áll közelebb.

Az iszlámban sincs olyan értelemben vett szakralitás, mint a kereszténység esetében. Nincs olyan, hogy iszlám szakralitás, nincs olyan, hogy judaista szakralitás, csak keresztény szakralitás van.

Egy katolikus weboldalon pedig éppen arra hivatkozott az általam olvasott cikk írója a gnoszticizmus likvidálásával kapcsolatban, hogy azért kellet likvidálni, mert a hagyományos kereszténységet megfosztotta volna természetfeletti tartalmától. Vagyis deszakralizálta volna.

Ez érdekes, mert Hamvas Béla azt mondja, hogy a gnoszticizmus likvidálása miatt indult el az a deszakralizációs folyamat, amely a mai liberális kapitalizmus kialakulásával tetőzött be, és ami a katolicizmus ellen is irányult.

A katolikusok pedig éppen a gnoszticizmust vádolják azzal, hogy deszakralizálja a kereszténységet. Egyébként érdekes ez a mozgalom, vagyis a tradicionalisták mozgalma, amelynek Hamvas Béla is tagja volt.

Magukat gnosztikusoknak vallják, de szemben állnak, és ellenségesen viseltetnek, az összes többi gnosztikus mozgalommal, amelyek nyugaton csak léteznek. A rendszerváltás óta Magyarországon is gombamód szaporodó buddhista egyházakkal, a krisnásokkal, az új rózsakeresztes irányzatokkal, a New Age-el, az antropozófusokkal stb. Azokat álgnosztikus, pontosabban álszellemi mozgalmaknak tekintik, amelyeknek semmi közük az igazi keleti tradíciókhoz.

Annak ellenére, hogy a keleti vallásokat ők is reklámozzák. Továbbá szemben állnak a szabadkőművességgel és a modernizmussal is, amelyekkel újkori története során a gnoszticizmus erősen összefonódott.

A katolikus egyházat egyrészt bírálják, mert likvidálta a gnózist, más vonatkozásban viszont még jobban védik, mint manapság ők saját magukat. Nagyon kiváncsi lennék, hogy kik ők valójában.

Én tudom, hogy szégyen, de nem olvastam Hamvas Béla Scientia Sacra című könyvét, amelyben a gnoszticizmus és a kereszténység viszonyáról alkotott nézeteit kifejti.

Azonban beleolvastam a nemrégiben előkerült Júdás evangéliumába, a legismertebb gnosztikus evangéliumba, amely tartalmában nagyon hasonlít a New Age szellemiségére, és szerintem valóban összeegyeztethetetlen a hagyományos keresztény transzcendenciával.

Az írásban felbukkanó fényszellemek engem Lucifer alakjára emlékeztetnek, Lucifer jelentése fényhozó. A luciferi fény bukkan fel benne. Mint ahogy a New Age-et, vagyis az Új Kort is Lucifer korának tartják. Lehet, hogy Hamvas Béla más képet fest az említett könyvében a gnosztikus kereszténységről, mint ahogy a tradicionalisták általában más képet festenek a keleti vallásokról, mint ahogy azokat általában bemutatják nekünk, továbbá amit általában látunk belőlük.

Tehát összefoglalva a zsidó és az iszlám vallás megtehette, hogy nem likvidálja a gnózist. Mivel nincs bennük olyan értelemben vett szakralitás, mint a kereszténységben, így az iszlám világban megvalósulhatott az, hogy a muszlim vallású ember lehetett egyrészt jó muzulmán, ha pedig ezenkívül valamiféle extrém szellemi élményekre vágyott, akkor beléphetett egy ilyen gnosztikus beavatási szervezetbe.

A keresztény kultúrkörben viszont a hagyományos keresztény szakralitás és a gnózis összeegyeztethetetlen. Ezért ha a kereszténység nem likvidálja, akkor az előbb utóbb felemésztette volna a kereszténységet. És ilyen értelemben lehet szapulni a klérust, hogy milyen gonosz volt, hogy likvidálta a gnózist, de ők azzal a kereszténységet védték.

Mert különben megszűnt volna létezni, és mint ahogy már sokszor leírtam több helyen is, méghozzá annyiszor, hogy már unom magam. A keresztény deszakralizációnak nem az a fő oka, hogy a kereszténységben zsidó szellem munkálkodik, ahogy egy vitafórumon olvastam, hanem hogy semmit nem tud befogadni, ami nem keresztény.

Nem a klérus nem tudja befogadni, hanem maga a vallás. Annak sajátos transzcendenciája és szakrális jellegzetességei miatt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lvgrnd@vipmail.hu

(zoooo, 2009.12.21 01:34)

Érdekes összefüggés, talán rá kellene kérdezni, hogy mi lehetett a kereszténység előtt, vagy talán az egyéb (nem régi) vallások előtt a gnózissal, vagy inkább nevezzük úgy, mint tudással. Mondjuk azokra gondolok akik a tudásból merítettek évezredeket de később külső hatásra "áttértek" a judea-keresztény-muszlim hitre? Hol a Tudás népe? A korlátlan technika? Hisz az sokezer évvel később következett be.