Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kételyeim az újpogánysággal kapcsolatban

2008.07.13

Nagyon sokat hallani manapság az újpogány nézetekről. Én is sok ilyen írást olvasok. Ezek a nézetek lényegében arra épülnek, hogy elvetik a kereszténységet, mint a nyugati kultúrától alapvetően idegen képződményt, és az ősi pogány hitvilágot idealizálják sokszor nacionalista felhangokkal kísérve, mint az igazi nemzeti vallást.

E cikk megírásának gondolatát lényegében egy a Virtuson megjelent cikk elolvasása indította el bennem, amely a kereszténységet a kommunizmussal I. István magyar királyt pedig egyenesen Kádár Jánossal hozta egy szintre. Eszerint Szent István a kereszténység felvételével ugyanúgy egy idegen ideológiai képződményt erőltetett a Magyarságra, mint Kádár János a kommunista diktatúra kiépítésével, és lényegében ugyanúgy magyarellenes államférfi volt, mint Kádár János.

Az újpogány nézetek egyik alapvető tétele, hogy a kereszténység egy teljesen feleslegesen a nyugati világra erőltetett vallás, amely nélkül a nyugati világ nagyon jól meglett volna, és ma valószínűleg egy sokkal boldogabb világban élnénk, ha a kereszténység nem vált volna a nyugati világ vallásává.

Én viszont nemrégiben a következő szöveget olvastam egy internen elérhető folyóiratban fellelhető cikkben, amelynek ha a többi részét is elolvassuk, akkor rájövünk, hogy nem vádolható elfogult kereszténybarátsággal: „A tradicionális vallásokkal összefüggésben meg kell állapítanunk, hogy az ősvallás mindenütt kimerülő félben volt. Ez éppúgy érvényes volt különböző időpontokban a germánokra, a honfoglaló magyarokra, a keltákra és mindenkire. Ezeknél a vallásoknál a funkciók mind erőkhöz voltak kötve. Druida pap vagy germán Odinn-Wotan-pap vagy sámán vagy táltos, a funkció demonstrálható erőkhöz volt kötve, amiket lépten-nyomon demonstráltak is.

Bekövetkezett az, hogy ezek az erők kezdtek eltűnni - sötét korszak. Egyre több olyan sámán, egyre több olyan druida, egyre több olyan táltos stb. volt különböző időpontokban, akinek nem volt meg az a kvalitása, az az ereje, ami még az elődeinek megvolt. Valami még volt, de már alig-alig. Amikor természeti csapásokat el akartak kerülni, nem tudták azokat eliminálni. A beteg, akit meg akartak gyógyítani, nem gyógyult meg, hanem meghalt. Jövendőt mondtak, és az nem vált be. Eleinte nyilván olykor nem, aztán egyre kevésbé. Kezdtek a táltosok nem táltosok lenni, a sámánok nem sámánok. Korábban a druidák, már nem druidák. A germán varázslópapok nem voltak már igazán varázslópapok.

Ekkor megjelent egy vallás, amiben a kvalitás semmiféle demonstrációhoz nem kapcsolódott kontrollálható módon. Hogy az ostya átlényegül-e Krisztus testévé vagy nem, azt az akkor birtokolt képességekkel nem lehetett eldönteni, de ezt úgy fogták fel, hogy nem is egy eldöntendő kérdés.” Vagyis a cikk azt mondja, hogy ha a kereszténység nem jött volna, akkor az ősvallások előbb utóbb maguktól eltűntek volna, és ismeretlen erők léptek volna életbe. És előbb utóbb akkor is egy a maihoz hasonló világ jött volna létre.

Ennek az írásnak az igazságtartalmát én nem lévén történész sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. És nyilván ez is csak egy vélemény a sok közül. De ha valaki harcos módon újpogány nézeteket kezd el terjeszteni, akkor előtte érdemes lenne ezeket a nézeteket is figyelembe venni, és elemezni. Az viszont a történelemkönyvekből ismert tény, ha a történelemkönyveknek hihetünk, hogy a mai modern társadalomra jellemző materializmus és racionalizmus nem a modern kor terméke, hanem már az antik korban megjelent, főként a Görögöknél. Ami a profán filozófia létrejöttében és elterjedésében érhető tetten. Lásd: szkepticizmus, sztoikus és epikureus moralizmus.

És sokan a kereszténységet azért tartják előremutatónak, mert újra szakralitást vitt az egyre inkább profanizálódó pogány világba. Tehát megállította a lejtőn. Sok helyütt olvastam a Mithras kultuszról, mint a kereszténység ókori vetélytársáról, amely sokak szerint sokkal inkább megfelelt a nyugati mentalitásnak, és amely ebből kifolyólag sokkal jobb vallása lehetett volna Európának.

A Mithras kultusz esetében viszont vitatható, hogy az is ennyire a nyugati világot átfogó és egy rendbe szervező vallás lehetett volna, mint a kereszténység, mert a misztériumvallások erre nem igen alkalmasak. Tehát mindennek figyelembevételével erősen vitathatóvá válik az a tétel, hogy a kereszténység egy teljesen feleslegesen a nyugati világra erőltetett vallás lenne.

De térjünk vissza a kereszténység és a kommunizmus kapcsolatára. Sokan próbálnak újpogány körökben párhuzamot vonni a kereszténység és a kommunizmus között. Egyesek a kommunizmus és a kereszténység által elkövetett „állítólagos” bűnök között próbálnak párhuzamot vonni. Ez a tapasztalataim szerint ritkábban jellemző. Mások pedig a kommunizmus és a kereszténység szociális tanai között próbálnak párhuzamot vonni, hogy a kommunizmus egyenlőségről és szociális gondoskodásról szóló tanai éppen a kereszténységből erednek.

Az egyenlőség kérdése érdekes felvetés, de ha olvasgatunk a történelemkönyvekben, akkor rájövünk, hogy a kommunizmus alapjául szolgáló szabadság egyenlőség testvériség eszméje nem a kereszténység virágkorában alakult ki, hanem annak hanyatlásakor. Mégpedig a reneszánsz korában kezdtek kialakulni ezek a nézetek, majd a reformáció és a felvilágosodás korában teljesedtek ki. Vagyis abban a korban, amiről a Virtuson érdekes módon még egyetlen cikket nem olvastam. Pedig, ha a Virtuson tényleg vannak igazi újpogány emberek, márpedig az írások tartalmából azt veszem ki, hogy vannak, akkor idealizálniuk kellene ezt a kort, mert ez éppen a Görög-Római pogányság újjáéledésének a kora. Továbbá az újgnoszticizmusnak is.

Ezt mondják annak a kornak, amikor a nyugat az antik Görög-Római világot megpróbálta restaurálni. És a felvilágosodás korában kiteljesedett racionalista, materialista nézetek, továbbá a protestantizmus nézetei is, amelyek a kommunizmus alapjául is szolgáltak éppen ekkor kezdtek kifejlődni a reneszánsz korában kialakult nézetek képezték az alapjukat. Ami pedig oda vezet, hogy a kommunizmus nem, vagy nemcsak keresztény, hanem részben, vagy talán egészben éppen újpogány gyökerű. Vagyis az újpogányok egy újpogány gyökerű ideológiai képződményt vonnak párhuzamba az általuk gyűlölt kereszténységgel az újpogányság nevében.

De folytassuk tovább az újpogányok által felhozott érveket. Olvastam már olyan újpogányok véleményeket is, amelyek a kereszténység zsidó gyökerére hivatkozva, azt állítják, hogy ez valójában egy zsidó konspiráció által létrejött vallás, amelyben a zsidóság mintegy prezentált a világnak egy olyan zsidó eredetű vallást, ami nem az övék, de általuk mások számára alkotott. Ezt elterjesztették, ettől distanciálták magukat. És tudták, hogy létre fogja hozni azt a hatást, amely számukra mintegy megdolgozza, előkészíti, preparálja a világot, hogy aztán a kereszténységből létrejöjjön ez a világ, amit aztán könnyen az uralmuk alá hajthatnak.

Tény, ebben van valami. A kereszténység, ha akaratlanul is, de kétségtelenül közrejátszott a modern társadalom kialakulásában. Erről már sokat írtam. És ezzel mintegy a zsidóság kezére játszotta a nyugati világot. De gondoljuk végig. A középkori keresztény társadalmat a zsidóság nem uralta, nem irányította. Még akkor sem, ha a kereszténységet zsidó eredetűnek fogjuk fel, ahogy a kommunizmust is sokan annak gondolják. Az a társadalom, amit a zsidóság talán mondhatjuk, hogy irányít az nem más, mint ez a társadalom, amelyben ma élünk, és amely már rég feladta keresztény gyökereit, és nem keresztény de lényegében nem is pogány, hanem egyfajta globalista fogyasztói társadalom mindenféle vallásosság nélkül.

Akkor viszont tényleg csak arra gondolhatunk, hogy a zsidóság a kereszténység létrehozásakor előre tudta, hogy a nyugat a kereszténység felvétele után egyszer saját vallása ellen fordul. Hogy lesz reneszánsz, lesz reformáció, lesz felvilágosodás. Ez pedig azért vitatható, mert olyan hihetetlenül precíz történelmi léptékű előrelátást igényel, amely még a zsidóságról is nehezen feltételezhető, bár nem akarom eltagadni tőlük a tagadhatatlanul kiváló intelligenciájukat, amely a racionális tudományokat illeti.

Egyébként érdekes a kereszténység és a pogányság kapcsolata is. A kereszténység, pontosabban a katolicizmus annak ellenére, hogy mindig is üldözte a pogányságot maga is elég sok pogány elemet szívott magába. És egyes szerzők szerint éppen ennek köszönheti magszintű kulturális teljesítményeit, művészeti alkotásait és valódi szakrális mivoltát. A protestantizmust pedig sokan éppen azért nevezik deszakralizált kereszténységnek, mert minden ki lett belőle űzve, ami pogány, ami az ősi Rómához köthető, és egy sivár és marginális keresztény felület maradt a helyén. Mi is észrevehetjük, hogy ha bemegyünk egy protestáns templomba, hogy az bizony általában sivár.

Tény, hogy Luther a protestantizmus atya éppen azt kifogásolta a katolicizmusban, hogy letért az igazi Jézusi útról, mert tele van pogány elemekkel. És sokan a protestantizmust, is szabadkőműves produktumnak tekintik és a mai modern társadalom előzményének, mint a reneszánszot. Ami azért érdekes, mert eszerint a keresztényellenes erők egyrészt preferálják a pogányságot, mint a reneszánszban. A kereszténységből viszont mindent ki akarnak űzni, ami pogány. Továbbá, ha a kereszténység ennyire idegen a nyugati kultúrától, akkor vajon miért tudott befogadni annyi pogány elemet. Ez is érdekes kérdés.

A kereszténységet sokan azért kifogásolják, mert zsidó eredetű. A pogányságot meg azért, mert az a mi vallásunk, ahogy ők mondják. De ha végig nézünk az ezeréves keresztény Európa történetén, akkor mégis azt látjuk, hogy a szabadkőművesség és a mögötte álló zsidóság nem az újpogány nézeteket tartotta legfőbb ellenségének. Azokat sok esetben még támogatta is. A fő ellenfele mindig is a kereszténység volt. Pontosabban a katolicizmus, a Római Katolikus egyház, és a tradicionális államrend, vagyis a királyság.

Akik olvasnak engem bizonyára észrevették, hogy írtam már keresztényellenesnek tűnő és kereszténybarátnak tűnő cikkeket is. És én ezt vállalom. Igazuk van-e azoknak, akik a Kereszténység erősen »zsidós« voltát hangsúlyozzák? Feltétlenül és bizonyosan igazuk van. Igazuk van-e azoknak, akik a Kereszténység »nem-zsidós« voltát állítják és hangsúlyozzák? Azt kell mondanunk, hogy igen, igazuk van ezeknek is, mégpedig szintén messzemenően. Aki csak az egyiket állítja, az – egyértelműen – szimplifikál. Vannak esetek, amikor a zsidó–keresztény – történeti és egyéb – összetartozást kell kiemelni, vannak viszont olyan esetek és körülmények, amikor az antithetikumok kidomborítása indokoltabb mindig a mindent figyelembe vevő és mindent mérlegelő kritika fényében.

Felvethető, hogy kárára volt-e a Kereszténység mindannak, ami a magyar nemzetben és a magyar történetiségben megnyilatkozott. Erre azt kell válaszolnunk, hogy – egyfelől nézve – kétségtelenül súlyosan kárára volt, méghozzá minden – világi-lelki-szellemi – síkon, akárcsak Európa többi népe számára; másfelől nézve viszont – s ehhez sem férhet kétség – alig mérhetően nagy és pozitív előnyt is jelentett – szintén minden síkon –, ugyanúgy, mint Európa más népei, nemzetei, országai és birodalmai számára. Az én nézeteim a kereszténység kapcsán egyfelől bevallottan keresztényellenesek, másfelől bevallottan kereszténybarátok.


Meg kell említeni azért még valamit is. Tudjuk, hogy magyar ősvallás, a magyar pogányság egész más, mint a nyugati árja pogányság. És a magyar újpogány nézeteket valló irányzatok eléggé tagoltak. Vannak egészen zavaros, már-már ezoterikus irányba elmenő irányzatok, akik olyasmiket írnak le, hogy a Magyarok például atlantisziak voltak, vagy hogy a földön kívülről jöttek. Így próbálva mintegy idealizálni a magyar ősvallást.

Sok ilyen írást olvasni az interneten. Vannak viszont olyan újpogány irányzatok is, akik a kereszténységet nem akarják, vagy nem merik teljesen elvetni. Ők azok, akik Jézust úgy próbálják tisztára mosni, hogy tagadják zsidó származását és Sumir-Szkíta eredetűnek próbálják beállítani. Méghozzá úgy, hogy párhuzamot próbálnak találni a keresztény vallás és a magyar ősvallás között. Sokszor gnosztikus elemekkel vegyítve a kereszténységet. Sok ilyen írást olvastam az interneten is, és erről szóló könyvet is olvastam.

Az ilyen nézeteket én nem lévén történész és nem lévén Magyarságkutató sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudom, és nem is akarom. Ez csak azért érdekes, mert ez egyedüli az európai fehér népek körében. Hogy egy nép egyes tagjaiban felmerül, hogy párhuzamot vonjon saját vallása és a kereszténység között. Olyannyira, hogy Jézust maga közül vallónak állítja be. Sokszor hivatkoznak itt a Magyarság középkorban mutatott példamutatására a kereszténység gyakorlásában. Mint például a nyugatra betörő pogány népek elleni hősies harcokra. Ami azért paradoxon, mert ha igaznak fogadjuk ezt el, akkor annak a népnek a kultúrája, amely leginkább kötődött a kereszténységhez, most a legkevésbé kötődik, mert éppen Magyarország ma Európa leginkább globalizálódott és amerikanizálódott országa.

Végezetül. Én azt látom, hogy ha van valami, amit a mai világban a túlnyomó többség támad szinte minden csatornán az a Római Katolicizmus. Az úgynevezett baloldal értelemszerűen. Az úgynevezett jobboldal egy része pedig újpogány alapon. És hogy mi valójában az igazság, azt a mai világban nehéz megállapítani, mert főleg mióta az internet elterjedt, nem kettő, vagy három nagy eszmerendszer áll egymással szemben, hanem vélemények és értelmezések kaleidoszkópszerű tarkaságával találkozunk minden szinten. De nekem a nagyapám azt mondta, hogy a mai világban, ha valamit mindenki támad amellé álljak, mert biztos, hogy az a jó oldal. Mindezek figyelembevételével én vigyáznék az újpogány nézetek mértéktelen és átgondolatlan terjesztésével.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.