Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kommunizmus és új középkor

2009.07.27

Nikolaj Berdjajev: Az új középkor című könyvében a kommunizmust, az orosz kommunista forradalom által megszületett társadalmat szakrális társadalomnak nevezte, mert az félrelökte az újkor humanista, és individualista eszményét, és a világot egy megkérdőjelezhetetlen és megfellebbezhetetlen igazság alá rendelte, ahogy a középkori kereszténység is. Azonban a középkori keresztény szakralitással ellentétben a kommunizmus szerinte egy antikrisztusi értelemben vett szakralitást hordoz magában.

Az antikrisztusi értelemben vett szakralitás alatt nem csak a kommunizmus bűneire kell gondolni, sőt főképp nem arra. Sokkal inkább arra, hogy ez a megkérdőjelezhetetlen és megfellebbezhetetlen igazság, ami alá a kommunizmus a világot rendelte olyan eszményeket tett az emberi élet céljává, amelyek annak csak eszközei lehetnek, és nem céljai. Például a termelőeszközök közös tulajdona, vagy a minden emberre egyformán kiterjedő anyagi jólét, vagyis a gazdasági élet rendbetétele nem lehet egyetlen emberi életnek sem a végső célja csak az eszköze. A kommunizmust azzal szokták vádolni, hogy amit ígért, nem valósította meg. Azonban ha megvalósította volna, azzal sem lennénk előbbre, mert az emberi életnek ezek csak az eszközei lehetnek, a végső célja csakis az üdvözülés lehet.

De ettől függetlenül Berdjajev szerint a kommunizmus szakítást jelent az újkorral, és antikrisztusi módon ugyan, de már az új középkorhoz tartozik. Az új középkor küszöbén pedig a világnak választania kell az antikrisztusi értelemben vett szakralitás, vagyis a kommunizmus, és a tényleges szakralitás, vagyis az új középkor között. Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy az új középkorhoz, vagyis a tényleges szakralitáshoz éppen a kommunizmus, vagyis az antikrisztusi értelemben vett szakralitás jelenti a kaput.

Ez nagyon jól hangzik, azonban korunkban már tudható, hogy a kommunizmus nem az új középkort hozta el, hanem megismétlődött benne az a deszakralizációs folyamat, amely a középkort követte, vagyis a középkor után a reneszánsz, azután pedig a felvilágosodás-protestantizmus kettőse, ahol a kommunizmusban az orosz forradalomtól az 50-es évekig tartó időszak fémjelezte a tényleges középkort. A 60-as évektől a kommunista blokk megszűnéséig tartó időszak a reneszánszot, és a 90-es évek elejétől napjainkig is tartó időszak a felvilágosodás-protestantizmus kettősét.

Erről már írtam „A görög kultúra és a kommunista fogyasztói társadalom” című cikkemben. http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=68984 Ezek közül a reneszánsz az, mint ismert, gnosztikus, nyugati pogány, keresztény keverék kultúra volt, a felvilágosodás-protestantizmus kettőse pedig egyértelműen a gnózishoz köthető. Itt meg kell jegyezni, hogy én a „Tradicionalizmus keresztény szemmel” című cikkemben http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=60104 idéztem Voegelin azon nézeteit, hogy a modern politikai ideológiák, a nácizmus, és a kommunizmus is valójában a gnózis mintáit hordozzák magukban, és Voegelin nézeteivel egyetértettem. Ez látszólag ellentmond annak, hogy a kommunizmus a középkor, vagy a reneszánsz mintáit hordozná magában.

Valójában nincs ellentmondás, a kommunizmus valóban magában hordozza a gnózis mintáit a nácizmushoz hasonlóan annyiban, hogy új világrendet akar, és azt erőltetve, forradalmi úton akarja megvalósítani, a kereszténység lerombolásával. Azonban emellett magában hordozza a középkor mintáit is, legalábbis az orosz forradalomtól az ötvenes évekig tartó időszaka, annyiban, hogy a világot egy megkérdőjelezhetetlen, és megfellebbezhetetlen igazság alá rendelte.

A kettő között nincs ellentmondás. Továbbá megjegyzem, hogy tulajdonképpen a középkorhoz közelíti materializmusa is, hiszen a gnosztikusokkal ellentétben a középkori kereszténység azt hirdette, hogy az anyagi világ nem rossz. Az anyagi világot nem meghaladni kell, hanem átszentelni. Istennek az anyagban kell lakoznia, hogy aztán a  természetfelettibe helyezhető legyen, ahogy „A keresztény és a nyugati pogány művészet kapcsolatáról” című cikkemben http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=61201 leírtam. A kommunizmus ebből levezetve egy átszenteletlen anyagiságot jelent, tehát ebből kifolyólag is antikrisztusi értelemben vett szakralitásnak tekinthető.

A kommunizmus tehát nem az új középkort hozta el. A kérdés az, hogy átkonvertálható e az antikrisztusi értelemben vett szakralitás, a kommunizmus, vagy szocializmus tényleges szakralitássá? Tehát megvalósítható e mesterségesen az, aminek Berdjajev szerint meg kellett volna valósulnia, de mégsem valósult meg? Berdjajev az új középkor egyik legfőbb jellemzőjeként a szindikalista monarchiát jelöli meg.

Európa országainak egy újfajta monarchizmusban kell újjáélednie, amit Bergyajev szindikalista monarchiának nevez, ahol a középkori céhek mintájára szerveződő, illetve korporatív természetű testületi-hivatásközösségbeli egyesülések hierarchikusan felépülő szervezete alkotja az új monarchikus államfelépítményt, amelyek részint lelki, részint gazdasági természetűek. Bennük a testi, és szellemi munka elve jut érvényre, de nem a minőségnélküli munkáé, mint a szocialista ipari társadalmakban, ahol a munka elgépiesetdett, hanem a minőségi munkáé, amely szakrális kultúrát hoz létre.

A minőségi munka gyakorlásának hirdetése azonban önmagában még nem hoz létre új szakrális középkort. Meg kell hirdetni egyfajta igazi keresztény erkölcsiséget, amely antihumanista, önmegtagadást hirdet, így valóban a középkor sajátja, és ami égbe emeli az embert, és átszenteli a kommunizmus átszenteletlen anyagiságát. Ehhez pedig segítségül kell hívnunk a hungarizmust, Szálasi Ferenc ideológiáját. Meg kell jegyeznünk, hogy a magyar nemzetiszocializmus, vagyis a hungarizmus, és a német nemzetiszocializmus, vagyis a hitlerizmus is modern politikai ideológia, és keresztény szempontból még antikrisztusibbak, mint a kommunizmus. Mivel nem csak, hogy az emberi élet eszközeit teszik céllá, hanem emellett még humanisták is, hiszen emberközpontúak, pontosabban a hitlerizmus esetében a faj, a hungarizmus esetében a nemzet áll a középpontban. Azonban a hungarizmus eszméjét átalakítva ugyan, de paradox módon mégis felhasználhatjuk az új középkor életre hívásához.

A hungarizmus ideológiája valóban eltér minden más nemzetiszocialista mozgalom ideológiájától. Három pilléren nyugszik a nacionalizmuson, ami a hungarizmus szellemi alapját jelöli, közelebbről az ember egoizmusát, szocializmuson, ami az anyagi alapot jelenti, közelebbről az ember közösségi igényeit. Végül keresztény erkölcsiségen, ami az erkölcsi alapot jelenti, közelebbről az ember transzcendens iránti vágyát, amely keresztény vallás szerint a földi világban az ember erkölcsi tartásában mutatkozik meg, és a hungarizmusban arra szolgál, hogy az ember egoizmusát, és közösségbe való integrálódásra irányuló igényét összhangba hozza. Ezáltal az összes egyén érdekeit a közösség alá rendeli, úgy hogy azok mégis megtarthatják szabadságukat.

Tehát a hungarizmus egyfajta érdekkiegyenlítést szorgalmaz, nem csak a magyar nemzeten belül, de a magyar nemzet, és a többi délkelet-európai nép között is, a Magyarság vezetői státuszának megőrzésével, ami a hungarista birodalom alapja. Továbbá ez az érdekkiegyenlítésre való törekvés mutatkozik a meg a konnacionalizmus eszméjében is, vagyis az Európai nemzetiszocializmusok egymást tiszteletben tartó együttműködésében is. A hungarizmus ebben látja a Magyarság és Európa jövőjét. Tehát a hungarizmus a német nemzetiszocializmussal ellentétben a közösséget nem faji, hanem a keresztény erkölcsiség által összhangba hozott nemzetközösségi alapon definiálta. A zsidóságot sem tartotta faji alapon alsóbbrendűnek, hanem olyan népnek, amely nem kötődik a Földhöz, ezért képtelen a többi néppel együtt élni. A hungarizmusnak még fontos eleme az is, hogy a keresztény hitet ugyan támogatta, de az egyház hatalmát elutasította.

Azonban „A hungarizmus Max Weber protestáns kapitalizmusetikája alapján” című cikkemben http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=71262 leírtam, hogy a hungarizmus valójában nem tudna szabadságot adni az embernek csak akkor, ha az ideológiát átalakítjuk. Egyén és közösség érdekeinek összehangolását véleményem szerint gazdasági, erkölcsi és szellemi értelemben leginkább a közösségtől való függetlenedés, mégis beletartozás dimenziójában lehetne összehangolni. Hiszen ez adhat igazi szabadságot az egyénnek. Ugyan nem ezt mondja, de ezt a függetlenedés gondolatot sugallja a hungaristáknak a nemzetek érdekeinek összehangolásánál alkalmazott Illyés Gyula-i elve is, a jogot védj, és jogot ne sérts heroizmusa, amit úgy is fordíthatunk, hogy büszke vagyok arra, ami én vagyok, és ami nekem van, és büszke vagyok arra, hogy nekem nem kell az, ami te vagy, és ami neked van.

Ez igazi erkölcsi önmeghaladás, és nagyon hasonlít Jézus azon mondatára, hogy „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.”, amit nem gnosztikus értelemben kell felfogni, hogy az anyagi világgal való érintkezéstől tilt el minket Jézus, hanem az előbb leírt erkölcsi önmeghaladás értelmében. Bár annyiban is szabadságot jelent, hogy az egyén a társadalmi élet terheitől is szabadul valamennyire, amely persze nem az anyagi világból való teljes menekülést jelenti, mint például a buddhizmusban. Erről írtam a „Kereszténység – Nietzsche – Buddhizmus – Fogyasztói társadalom” című cikkemben http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=60757

Tehát ezt az elvet kellene kiterjeszteni a nemzetek egymás közti viszonyáról az egyén és közösség összehangolásának elvére. Az egyént úgy lehetne függetleníteni a közösségtől, hogy annak mégis része marad, ehhez viszont tradicionálisabb gazdasági rendszer kellene a modern ipari társadalom tömegtermelése helyett, mint például a régi céhrendszer magányos kézműveseinek, és iparosainak világa, akik úgy voltak függetlenek a társadalomtól, hogy mégis hasznos tagjai voltak. Ha pedig szakrális kultúrát akarunk velük műveltetni, akkor feudalizmus valamilyen formában való visszaállítására is szükség lenne, ezért lenne célszerű a hungarizmusnak nyitnia a tradicionálisabb formák felé.

Igen, amikor végig sétálunk egy középkori utcán, általában ez a két érzés lesz rajtunk úrrá, amit modern épületek között soha nem érzünk. Egyrészt a szabadság érzése, másrészt az erkölcsi tartás, ami az épületekből árad, sötét és rideg, égbetörő formáikból. Jézus „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” Mondatán sokan meglepődnek, valójában azonban ez a legheroikusabb, legmagasabb erkölcsiségű, és legszellemibb elve, hiszen antihumanista, önmegtagadást hirdet, mint ahogy azt kifejtettem a fent olvasható cikkben. Egyszerre ad szabadságot, és erkölcsi tartást. Ezt az erkölcsöt kell a hungarizmus protestáns erkölcsének helyébe tennünk, hogy átszentelje a kommunizmusnak az emberi élet eszközeit céllá tevő anyagiságát, és magát az embert is, hogy átkonvertálja az antikrisztusi értelemben vett szakralitást, tényleges szakralitássá, hogy megvalósuljon az új középkor.

Így megmaradhatna a hungarizmus alapelve, a gazdaság, ami csak az emberi élet eszköze, nem célja (anyagi alap, vagy szocializmus). A szellemi és erkölcsi magasabbrendűség, ami az emberi élet valódi célja (szellemi alap, vagy nacionalizmus), és a keresztény erkölcs (erkölcsi alap) csak a hungarizmus protestáns erkölcsének helyébe, a legmagasabbrendű, legheroikusabb Jézusi elvet tesszük, és a hungarizmus célja nemcsak a nemzet jóléte lesz, hanem az új középkor eljövetele.

Így megvalósíthat Berdjajev új középkora. Azonban meg kell említenünk azt is, hogy az új középkor, ha a kommunizmus alapjain jön létre, akkor valóban egy új középkor lesz, és nem a régi, mert a régi középkor a római kultúra alapjain jött létre. Sok pogány elemet hordozott magában, megtisztítva azokat. Az új középkor ezeket a pogány elemeket éppen azért, mert nem a római kultúra, hanem a kommunizmus alapjain jönne létre, nem hordozná magában.

László András azt írta a protestantizmusról, hogy az valójában pogány elemektől megfosztott kereszténység. Ez részben igaz, de a kommunizmus ipartelepeinek sötét gyárait, és az esetlegesen erre épülő középkort hiba lenne a protestantizmussal azonosítani, a protestáns templomok falai fehérek. A fehér a manicheusok színe. A protestantizmus tehát a gnózissal áll kapcsolatban, és ezért ellentéte a középkornak, mint ahogy azt leírtam a Judaizmus – Gnózis – Protestantizmus című cikkemben. http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=60425 Az új középkor igazi keresztény középkor lenne, csak pogány római elemektől megfosztott középkor.

Titus Burchhardt szerint nyugaton a reneszánsz megszületésének egyik oka az volt, hogy a középkori keresztény művészet túl sok római elemet olvasztott magába, és ennek köszönhető, hogy a reneszánszban, a római művészet naturalizmusa, mint egyfajta gátat áttörve ismét burjánzani kezdett. A keleti kereszténység területén annak, hogy nem volt reneszánsz talán az is az oka, hogy a bizánci kereszténység kevésbé támaszkodik az ókori görög művészetre. Náluk csak a képek (ikonok) festése engedélyezett, a szobrok faragása viszont már tilos.

Tehát tulajdonképpen egy pogány elemekkel kevésbé telített kereszténységnek tekinthető. Talán nem véletlen, hogy éppen a keleti kereszténység területén született meg először az antikrisztusi értelemben vett középkor, amiből megszülethetne egy pogány elemektől mentes középkor. Erre Berdjajev is utal, hogy nem véletlen, hogy náluk született meg először az antikrisztusi értelemben vett középkor. Egy olyan országban, ami tulajdonképpen soha nem jutott túl a középkoron. Egyébként Szálasi és a keleti kereszténység kapcsolatáról szintén írtam „Szálasi Ferenc és a görög katolicizmus” http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=72156 című cikkemben.

Ha volt valaha olyan művészet, amely az új középkorhoz tartozik, tehát a kommunizmus alapjain létrejött, a pogány elemektől mentes középkorhoz, az Arvo Part az észt zeneművész zenéje. Arvo Part zenéjének szépsége, misztikussága és hidegsége, valóban egyszerre középkori, és mégis modern, mentes még a gregorián zene pogány elemeitől is. Nem véletlen, hogy egyik művét a Magnificatot http://www.youtube.com/watch?v=TbxnnC22gwY általában modern ipartelepek képeivel festik alá. De érdemes meghallgatni a többi művét is. Nem lepődnék meg, ha Arvo Part ihletet merített volna Berdjajevtől. Zenéjében benne van a hungarizmus módosított ideológiája által egymástól függetlenített, mégis összetartozó társadalom tagjainak misztikus magánya is.

http://www.youtube.com/watch?v=1eSz2J3nS2o&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=k0h4uUqe8Tk&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=X9DNJ24u-ms

Nyugaton az új középkor ettől függetlenül nem lenne azonos a keleti kereszténységgel. Ha a régi középkor építőanyaga a kő volt, akkor az új középkor építőanyaga a bronz lenne. A feketésvörös hidegség, ami Arvo Part zenéjéből is árad.

Az igazi középkort, amiben pogány elemek is vannak, csak a magyar falangizmus éleszthetné ujjá. Erről már szintén írtam „A hungarista birodalmi eszmény a magyar falangizmus tükrében” http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=68493 és a „Szekfű Gyula „történeti népfaj” elmélete és a spanyol falangizmus eszméje” http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=65465 című cikkemben.

A spanyol falangista ideológiának három jellemzője van, ami katolikussá teszi, és amelyekre a magyar falangista ideológia is építkezik, a szervesség, a régi rendhez való kötődés, és az önmeghaladás. A szervességet, és a régi rendhez való kötődést jelöli benne a természetesség, a földműves társadalom, a hierarchikus társadalom, és a királyság támogatása, és az önmeghaladást jelöli benne az a tétel, hogy a nemzet nem önmagáért való, hanem küldetés egység az egyetemesen belül.

A szervességet a magyar falangizmus esetében Szekfű Gyula történeti népfaj elmélete kell, hogy reprezentálja. A magyar keresztény történelemtudatnak, keresztény történetiségnek kitermelnie magából az új magyar és keresztény nemesi arisztokráciát. Hiszen a szerves társadalomhoz hozzátartozik az arisztokrácia megléte. Ha lehet a még ma is élő magyar nemesi családok tagjaiból. Egy olyan keresztény nemesi arisztokráciát, amely számára az uralom igazi kötelesség, és a magyar nép szellemi küldetését szolgálja, és amely a magyar nép alsó rétegeiben is tudatosítja annak keresztény küldetéstudatát.

Ezen az arisztokrácián, és a királyon, keresztül kell tehát a magyar keresztény történelemtudatnak, keresztény történetiségnek, a magyar népet, mint a növényben az ozmózisnyomás új, magasabbrendű szellemi küldetése felé vezérelnie, és ez jelenti a spanyol falangizmus másik alapvető elemének az önmeghaladásnak a magyar viszonyok közé való átültetését. Tehát új szellemi célt kell adni a magyarságnak, mert senki nem élhet csak saját magáért. Továbbá természetesen a magyar falangizmus eszméjének is feltétel nélkül támogatnia kell a királyság intézményét.

A magyar keresztény történelemtudatot, keresztény történetiséget össze kell kapcsolni a középkori keresztény kultúra újrafelfedezésével, ápolásával, és terjesztésével. A keresztény történelemtudat megléte a középkori keresztény kultúra: zene, művészet, egyházi liturgia újrafelfedezését, és terjesztését is kell, hogy jelentse egyben. Az igazi, régi, középkort tehát csak a keresztény történetiség, a keresztény történelemtudat, a régire való emlékezés valósíthatja meg, aminek Szekfű Gyula történeti népfaj elmélete a kulcsa. Talán nem véletlen, hogy mind az új középkor, mind a régi középkor megvalósításához szükséges ideológia részben Magyarországon jött létre, bár egyik esetben sem ez volt a cél. Ez talán azt jelzi, hogy a Magyarságnak valódi küldetése van a középkor restaurálásában.

 Végezetül néhány szó a középkori eretnekmozgalmakról. A középkori eretnekmozgalmak, a katharok, albigensek, begharok gnosztikus mozgalmak voltak. Két csoportra oszlottak a dualistákra, akik a manicheusok utódjai voltak. Ők azt vallották, hogy a mindenség két csoportra oszlik, anyagi és szellemi részre, az emberi lélek sajátos bukás eredményeként került az anyagi világba, és az ember egyetlen célja csakis az lehet, hogy kiszabaduljon az anyagi világból.

A másikhoz az a csoport tartozott, akik azt vallották, hogy az emberi lélek, és Isten nem különíthető el egymástól, és elvetettek minden kötöttséget. Ennek a nézetnek első Európai képviselője Plotinos volt. A középkori eretnekmozgalmak ennek megfelelően aszkétikus életet éltek, legalább is a kiválasztott elitjük, ugyanis szinte mindig volt ilyen. Ők tartózkodtak a nemi élettől, és a húsfogyasztástól, vagyis az anyagi világgal való érintkezéstől. A többieknek sokszor az volt a feladata, hogy eltartsák őket.

Erősen egyházellenesek voltak. Elutasították a katolikus egyház hierarchikus felépítményét. Újkori utódjaiknak lényegében a protestantizmus, és a New Age, továbbá lényegében minden létező szekta, az ő utódjaiknak tekinthető, annak ellenére, hogy ezek sok esetben elhatárolódnak egymástól. Azonban tudni kell ezekről a mozgalmakról, hogy nem csak vallási mozgalmak voltak, hanem gazdasági és politikai mozgalmak is.

Sokak hitével ellentétben nem a feudális rendszer által elnyomott földműves rétegek mozgalma volt, hanem éppen ott kezdtek kibontakozni ahol valamelyest kezdett elindulni a kapitalista fejlődés, tehát éppen Európa gazdaságilag fejlettebb részein. Kis leegyszerűsítéssel azt is mondhatnánk, hogy kezdetben a textilipar útvonalán terjedtek el ezek a mozgalmak Európa szerte, hiszen a textilipar volt az első iparág, ami a kapitalizmus irányába fejlődött.

A Hollandiában, és Nagy Britanniában élt Begharok is főként takácsok közösségei voltak. Ez talán paradoxonnak tűnik, mert egy olyan mozgalomról, ami elutasítja az anyagi világot, nehezen lehet elgondolni, hogy a materialista kapitalizmus hajtómotorja legyen, de mégis az volt, mint ahogy manapság is a legtöbb New Age irányzat elhatárolódik a kapitalizmustól, mégis a kapitalizmus hajtómotorjai.

A kapitalizmus és a gnózis, továbbá a kommunizmus és a gnózis tehát mindig összefüggött egymással, sőt a nemzetiszocializmus és a gnózis is mindig összefüggött egymással, legalábbis a német nemzetiszocializmus tehát a hitlerizmus esetében mindenképpen. Lehet, hogy a magyar nemzetiszocializmus, vagyis a hungarizmus esetében is. Sőt valószínű.

Azonban a magyar nemzetiszocializmus esetében paradox módon talán az ideológia mégis felhasználható a gnózis felszámolására. Amellet, hogy a katolikus egyház hatalmát a hungarizmus is elutasította, a hungarizmus szerint a közösség érdekeit, akik egymással a gazdasági életben összekapcsolódva a szocializmust, az anyagi alapot jelképezik, a keresztény erkölcs által lehet összehangolni, hogy a szellemi alapban, a nacionalizmusban megvalósuljon a közösség jóléte, és a közösségben az egyén is elnyerje szabadságát.

Ez a hungarista írások olvasásakor, legtöbbször úgy jelenik meg, hogy az egyénnek munkájával áldozatot kell vállalnia a közösségért, tehát munkájával aszkézist kell tanúsítania valamilyen földi dologért, ami a középkori gnosztikus mozgalmak mintáit követi, hiszen ők is a munkában, a termelésben kifejtett aszkézis példáját követték, és belőlük fejlődött ki a kapitalizmus, ahogy a kommunizmus is. Tehát így valóban a középkori gnosztikus mozgalmak örököse a hungarizmus is. Továbbá olyan értelemben is, hogy elutasították az egyház hatalmát.

De mi más tisztíthatná meg a gazdaságot (az anyagi alapot) a gnózistól, ha nem a keresztény erkölcs? Csak éppen nem azt kellene tanítanunk az embereknek az erkölcs nevében, hogy munkájukban földi dolgokért aszkézist hajtsanak végre, hanem, hogy erkölcsi életükkel, és munkájukkal Istent keressék. Csak az igazi keresztény erkölcs tisztíthatja meg a gazdasági életet a gnózistól. Ennek megfelelően a gazdasági életet is úgy kell átalakítani, hogy abban az ember munkájával, és erkölcseivel Istent kereshesse, és ne munkájával aszkétikus módon a fogyasztói társadalmat szolgálja. Istent keressék az emberek, és azt keresztényi úton tegyék.

Tehát vissza kell térni a középkori céhek világához. A feudalizmushoz. A középkori céhek iparosai valóban elutasították a világi hívságokat. Nem mind a gnosztikusok. Nem a profitra törekedtek, hanem a minél kisebb haszonkulcs elérésében versenyeztek, munkájukban csak az alkotásban megjelenő szakralitással törődtek, tehát munkájukban is csak az Istenkeresés foglalkoztatta őket. Tehát csak a hungarizmus általam módosított formája tisztíthatja meg a gazdaságot a gnózistól, amellett, hogy vissza kell állítani a katolikus egyház hatalmát is, amit a hungarizmus elutasított természetesen.

Felhasznált irodalom:

http://tarfor.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=24:az-eretnekmozgalmak-a-k-kkorban&catid=14:egyetemes&Itemid=32

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.