Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lefektetett elveim összefoglalása

2009.03.05

Ezen írásomban eddig lefektetett elveimet szeretném összefoglalni, hogy azok érthetőek legyenek a világ számára, és a ezáltal majd a világ hasznára váljanak egykoron. Én magam elveimet szélsőjobboldali politikai ideológiaként definiálom, keresztény szélsőjobboldali politikai ideológiaként, ha a szélsőjobboldaliság alatt a közösség egységesítésére való törekvést értjük. Az általam kidolgozott ideológiára több egymással sok tekintetben ellentétes, egymással szembenálló jobboldali ideológia is hatással volt.

 

 

 

A László András féle metafizikai tradicionalitás, a Molnár Tamás féle konzervatív katolicizmus, a Corneliu Zelea Codreanu féle román vasgárdista ideológia, a Szálasi Ferenc féle hungarista ideológia, a Pap Gábor féle okkult magyar nacionalizmus, a Czakó Gábor féle keresztény egzisztencializmus és Hamvas Béla filozófiája. Nagyjából ezek.

 

 

 

Elsőrendű célom a modernitás felszámolása, ez pedig csak a világnak a gnózistól való megszabadítása által lehetséges, hiszen a modernitás szinte minden jelensége az ókori gnózisból eredeztethető. Ezt több jeles filozófus is leírta már. Ebből következően szükségesnek tartom a középkor restaulását egy igazi európai keresztény birodalmiság keretében, a keresztény birodalmiság alatt a keresztényi önmegtagadás, és ebből következő önmeghaladás elvére épülő birodalmi eszményt értjük.

 

 

 

Különösképp fontosnak tartom ennek a fajta birodalmi eszménynek Magyarországra való adaptálását, hiszen a Magyarország véleményem szerint éppen azért a legamerikanizáltabb, legmarginalizáltabb és leggyengébb állama Európának, mert a magyar heroizmusban nincs önmeghaladás.

 

 

 

Azonban a legfontosabb dolgot, vagyis a gnózis kiiktatását, ezzel még nem oldottuk meg, hiszen ha a középkort restauráljuk is, a gnózis újra és újra felszínre fog törni, mert az emberi léleknek szüksége van a keresztény spiritualitás erkölcsi önmeghaladása mellett a szabadságban, feltétel nélküliségben és hatalomban gyökeredző spiritualitásra is, amit a keresztény transzcendencia nem tud megadni.

 

 

 

Ez csak úgy lehetséges, ha egyesítjük a kettőt, ami véleményem szerint csak a kozmosz, a kozmikus monumentalitás, és az erkölcsi önmeghaladás egyesítése által lehetséges. Az úgynevezett metafizikai tradicionalitás ezt a mágikus szolipszizmus, vagyis a tárgyi világ létének tagadása, és anyagi világ teljes meghaladása által akarja elérni.

 

 

 

Ezt én nem támogatom, egyrészt mert megvalósíthatatlan, hiszen az ember anyagi lény is nemcsak szellemi, másrészt, mert ez teljeséggel összeegyeztethetetlen a keresztény transzcendenciával, és az erkölcsi önmeghaladás, és a személyes Istenbe vetett hit teljes kiiktatását vonja maga után. Mindemellett a metafizikai tradicionalitást nem tartom szektás képződménynek, mert abban valódi spiritualitás van, csupán elveiket megvalósíthatatlannak, és a kereszténységre veszélyesnek.

 

 

 

 

 

A keresztény transzcendencia és a kozmikus monumentalitás egyesítésére viszont talán van esély. Ez talán kitűnik Mozart: Requiem Lacrimosa című művéről, vagy a kozmikus magányról írott cikkemből is. Különösképp az Európától elszakadt, de a nyugathoz tartozó területeken tartom ezt fontosnak, mint: Észak-Amerika, Kanada, Ausztrália, ahol a gnoszticizmus Európánál is jobban eluralta a kultúrát, és ahol a nyugati középkori keresztény kultúra eredeti formában való felélesztése, már csak a földrajzi adottságokból következően is nehezen képzelhető el. Európában inkább a középkori keresztény kultúra eredeti állapotában való újjáélesztését tartom fontosnak. Ennyit tartottam fontosnak ezzel kapcsolatban leírni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.