Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar Imperializmus II. rész (Beksics Gusztáv)

2010.08.29

"Beksics Gusztáv (Gamás, 1847. febr. 9. – Bp., 1906. máj. 7.): újságíró, történész, publicista. Papnak készült, majd a pesti egy.-en bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott. 1870-től a Pesti Napló szerkesztőségének tagja Kemény Zsigmond oldalán. Ügyvédi vizsgájának letétele (1874) után 1884-ig a kir.-i táblán dolgozott mint fogalmazó. 1874-től több ízben szabadelvű párti képviselő. 1894-96-ban a miniszterelnökségen min.-i tanácsos. Cikkírója volt a Nemzetnek, 1896-tól a Magyar Nemzet, 1905-től a Budapesti Közlöny c. hivatalos lap szerk..-je. Eleinte mint szépíró (Barna Artúr r., Bp., 1880) és műfordító lépett fel. Publicisztikája a dualizmuson belüli, önálló m. imperializmus nacionalista törekvéseit szolgálta. F. m. Gladstone és a keleti válság (Bp., 1880); A demokrácia Magyarországon (Bp., 1881); A magyar doctrinairek (Bp., 1882); Kemény Zsigmond, a forradalom és a kiegyezés (Bp., 1883); Magyarosodás és magyarosítás különös tekintettel városainkra (Bp., 1883); A dualismus története, közjogi értelme és nemzeti törekvéseink (Bp., 1892); A román kérdés és a fajok harca Európában és Magyarországon (Bp., 1895); A magyar faj terjeszkedése és nemzeti konszolidációink... (Bp., 1896); A modern Magyarország (Márki Sándorral, A Magy. Nemzet Tört. X., Bp., 1898); Mátyás király birodalma és Magyarország jövője (Bp. 1905); A szabadelvű párt története (Bp., 1906). – Irod. Kalmár Antal: B. G. történet- és közjogírása (Bp., 1902); Angyal Dávid: Az imperialista ábrándok korából. Történeti tanulmányok (Bp., 1937); Mátrai László: A doktrinerek, a marxizmus első magyarországi ellenfelei (Filoz. Szle, 1957); L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje B. G.-nál (Századok, 1963)."

 


A második magyar ideológus, aki kapcsolatba hozható a magyar imperializmus gondolatkörével Beksics Gusztáv. Beksics Gusztáv ideológiai nézeteit Mátyás király birodalma és Magyarország jövője című művében foglalta össze. Kállay Béni-hez hasonlóan az ő alapgondolata is az, hogy Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia vagy nagy lesz, vagy egyáltalán nem fog létezni.

 


Ezért erőfeszítéseket kell tenni a naggyá válásra. Ehhez Mátyás király birodalmát veszi mintaképéül, akinek főként erkölcsi nagyságát vizsgálja. Az ellene felhozott érvek közül leginkább azt vizsgálja, hogy Mátyás valóban vétett e az igazság ellen, amikor elhanyagolta a Török elleni küzdelmet, és nyugati hódításokat kezdeményezett.

 


Beksics szerint részben szükség volt ezekre a hódításokra Magyarország megerősítése érdekében. Támogatja mind Csehország, mind pedig Ausztria elfoglalását. Mátyás a hibát akkor követte el, amikor a Német-Római Császári címre tört. Erre Beksics szerint már nem volt szükség, akkor Magyarország már elég erős volt ahhoz, hogy a Török ellen fordulhasson. Ezt tényleges hibául rója fel Matyásnak, hogy megigézte a Német-Római császári korona.

 


Szerinte a Habsburgoknak is ez volt a hibájuk, hogy őket is megigézte a Német-Római császári cím. A Mátyás által kiépített birodalomra viszont szükség volt, mert csak egy ilyen erős birodalom által lehet feltartóztatni a török és a szláv veszélyt. Érdekesek a Habsburgokkal kapcsolatos nézetei is. Szerinte a Magyarok és a Habsburgok közötti konfliktus alapja az, hogy a Habsburgok nem váltak nemzeti királlyá.

 


Vagyis nem települtek Bécs helyett Budára, hogy Ausztria helyett Magyarország központjában uralkodjanak, és nem Magyarországot tettét a birodalom középpontjává tehát nem folytatták Mátyás birodalmi eszményét. Ha így tettek volna, akkor uralkodásuk kezdetén eleve nem született volna ellenkirály sem Szapolyai János személyében.

 


Kissé ellentmondásosnak érzem itt Beksics logikáját, hiszen néhány résszel előtte még arról írt, hogy Mátyás ellen is szerveződtek pártütések és lázadások uralkodása kezdetén pedig ő már kezdettől fogva nemzeti királyként lépett fel Beksics fogalomhasználatát követve. Megjegyzem: Pezenhoffer Antal arról ír, hogy éppen a magyar lázongások miatt nem váltak nemzeti királlyá a Habsburgok. Pezenhoffer érvelésében viszont az a vitatható, hogy ha Mátyás vagy Szent István le tudták törni a magyar lázongókat, akkor a Habsburgok miért nem, ha annyira nemzeti királyok akartak lenni.

Hiszen (ebben Pezenhoffer is, és Beksics is egyetért, ha Magyarországon lett volna a birodalom súlypontja a birodalom sokkal jobb kilátásoknak örvendett volna a világpolitikában.) Ezen lehet vitatkozni. Viszont figyelemre méltó, hogy a nemzeti király fogalomhasználatában nem követi a régi magyar protestáns rendek, és a mai nemzeti radikálisok fogalomhasználatát, akik nemzeti királyként csak fajmagyar, és nem kimondottan, de feltételezhetően protestáns királyt tudnak elképzelni.

 


Számára a nemzeti király lehet idegen vérű is, hiszen a Habsburgok előtt is voltak Magyarországnak idegenvérű királyai, viszont feltétel nélkül követnie kell Mátyás birodalmi eszményét. A Rákóczi féle szabadságharcot és az 1848-as forradalmat helyesli, és nagy eseményekként értékeli, ennek ellenére ő is csak a Habsburg házzal együtt tudja elképzelni Magyarország jövőjét. Ez abban is megmutatkozik, hogy az 1848-as forradalmat bírálja is, hogy köztársaságot akartak, és nem nemzeti királyságot, tehát gondolom, hogy nem a Habsburgokat akarták nemzeti királlyá nevelni.

 


Ő is ír a szláv veszélyről, amitől csak egy erős Magyarország, és egy erős Monarchia tudja megvédeni Európát. Híve az asszimilációnak, a nemzetiségek beolvasztásnak, de csak azokon a területeken, ahol a szláv és a román népelemeket nagyszámú magyar néptömegek fogják közre. A kompakt nemzetiségi területeken nem lát lehetőséget a nemzetiségek beolvasztására. (A teljes asszimilációnak én nem vagyok híve, mert azért a nemzetiségek kultúrális értékeit is meg kellene őrizni.) Mátyás birodalmának újjáélesztéséhez elkerülhetetlennek tartja a Magyarság számbeli megszaporítását. Ehhez virágzó kertgazdaság kiépítését szorgalmazza az alföldön, és Magyarország síkvidéki területein.

 


Továbbá ehhez kapcsolódó ipar kiépítését az erdős és hegyvidékes területeken. Ezenkívül fontosnak tartja az erdőgazdaság fejlesztését is, az erdő megszerettetését a Magyarsággal, amely eddig csak a ringó kalászmezőkkel tűzdelt rónákat szerette. Hiszen csak így tud hatalmat szerezni a nemzetiségek között, ha a magyar arisztokrácia erdei vadászkastélyokból tudja irányítani birtokait. (Ez a gondolat szimpatikus volt a számomra, én is szeretem az erdőt.)

 


Beksics szemében tehát két pilléren kell alapulnia a magyar birodalmi eszménynek. Egyrészt el kell fogadtatni a Habsburgokkal Mátyás birodalmi eszményét, tehát nemzeti királlyá kell válniuk és Magyarországot kell a birodalom középpontjává tenniük. Másrészt meg kell szaporítani a Magyarságot virágzó kert és erdőgazdaság, és ehhez kapcsolódó ipar kiépítésével. Ez a feltétele a birodalom, és a Habsburg ház fennmaradásának is.

 


Azt a gondolatot, hogy a Habsburgok teljes mértékben magyar királlyá váljanak vonakodok elfogadni, mert ezzel egy királyi eszménnyel lenne szegényebb Európa, viszont én is azt mondom, hogy a Habsburgoknak jobban bele kellett volna gyökeresedniük a magyar talajba. Ehhez pedig el Mátyáshoz hasonlóan el kellett volna terjeszteniük a latinitással ötvözött germán szellemet Magyarországon, és valóban Magyarországot kellett volna a birodalom központjává tenniük. Talán a protestantizmus terjedésének is hatékonyabban vethettek volna gátat ezzel a módszerrel. Erről már írtam a Mátyás király jelentősége Prohászka Lajos magyarságképének szemszögéből http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=95980 című cikkemben.

 


Felhasznált Irodalom:

 


Beksics Gusztáv: Mátyás Király birodalma és Magyarország jövője http://www.archive.org/stream/mtyskirlybiroda00igoog#page/n5/mode/1up

http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC00523/01412.htm

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kemény Zsigmond : Férj és nő

(angela, 2010.12.17 16:17)

Aki kedveli Kemény Zsigmond műveit, a Férj és nő itt megtalálható: http://tinyurl.com/3alcfjb