Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyarság és nacionalizmus

2008.07.12

Cikkemet először is a nacionalizmus történelemben betöltött szerepének tisztázásával szeretném kezdeni. Tudnunk kell, hogy a nacionalizmus eredetileg nem jobboldali törekvés volt, hanem baloldali. A középkorban a katolikus egyház még egy nemzetek feletti transzcendens egységben gondolkodott. A középkori szemlélet szerint az igazi transzcendencia, Isten földi uralma csak akkor lehet teljes, ha az nemzetek felett álló.

A nacionalizmus, és az internacionalizmus is, (amely az imént leírt keresztény elvek) transzcendencia nélküli változata a felvilágosodásban kezdett kialakulni. A felvilágosodás racionalizmusa szülte a nacionalizmus és az internacionalizmus nézetrendszerét, amely azelőtt idegen volt a tradicionális keresztény elvekre épülő Európai jobboldali gondolkodástól.

A nacionalista elveket a XX. Század elején kezdték magukévá tenni a különféle jobboldali mozgalmak a baloldali internacionalizmus ellentételezéseként. De a XX. Századi baloldali mozgalmaktól sem volt idegen a nacionalizmus szellemisége. Gondoljunk csak a közép-kelet európai kommunista országok nacionalista törekvéseire Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia (Magyarországot kivéve). Vagy gondoljunk arra, hogy maga Sztálin is orosz sovinisztának vallotta magát Grúzként.

A magyarsággal kapcsolatban a legérdekesebb kérdés, hogy miért csak a magyar kommunista mozgalom vallott a közép-kelet európai országok közül internacionalista nézeteket. Ennek okát máig nem tudom. Ennek oka nem lehet csupán ideológiai, hiszen a baloldaltól egyáltalán nem idegen a nacionalizmus elve. A kommunizmustól sem, annak ellenére, hogy Marx internacionalista elveket vallott. Továbbá a kommunizmus előtti magyar baloldali törekvések sem voltak mentesek a nacionalizmustól. Gondolok itt az 1848-as forradalom eszményeire, amelyek akkoriban baloldali eszményeknek voltak tekinthetők, mégis nacionalista színezetűek voltak. Ennek oka talán a Magyarság sajátos lelkületében kereshető.

Az azonban sokkal inkább érzékelhető, hogy mi lett az eredménye a kommunizmus minden transzcendeciát nélkülöző internacionalista törekvéseinek. Az internacionalista eszmeiség ma is él Magyarországon ugyanolyan romboló formában, mint régen, összefonódva a liberális kapitalizmussal, és létezik ennek ellentételezéseként a nacionalizmus is, valóban kevésbé összefonódva a liberális kapitalizmussal, amely úgy aposztrofálja magát, mint az az eszme, amely valóban képes életerőt önteni a Magyarságba, és amely leginkább szemben áll a liberális kapitalizmus elveire épülő fogyasztói szemlélettel.

Én sok olyan jellegű cikket olvastam már a jobboldali magyar sajtóban, hogy nézzük meg a szomszéd népeket. Romániát, Szlovákiát stb. hogy ott milyen erős nacionalizmus és nemzettudat van, és milyen életerősek azok a népek. Az én tapasztalatom az, hogy igazából a nacionalizmus sem tud életerőt adni a magyarságnak. Ezt sok jobboldali mozgalom a média számlájára írja, hogy azok túlnyomórészt nem nacionalista elveket közvetítenek a magyarság felé.

Véleményem szerint ennek nem lehet csupán ez az oka, mert ma már rengeteg nacionalista elveket hirdető médium is létezik az országban. Televíziók, rádiók, újságok könyvkiadók. Aki akar, az ugyanolyan könnyen megismerheti a nacionalista elveket, mint az internacionalista eszméket. De hiába a sok zászlólengető nemzeti ünnep, rendezvény. Hiába a sok kiadott könyv, újság, televízió műsor. A magyarok többsége már a legutóbbi két választáson is a baloldali, vagyis internacionalista pártokra szavaztak. Nem kezd el szaporodni a magyar, ugyanúgy fogy, mint eddig. A sok magyar depressziós emberből sincs kevesebb. Az életünk ugyanolyan üres, mint volt.

Amikor sok esetben látom ezeket a zászlólengető felvonulásokat, olvasom a sok ősi magyar történelmet dicsőítő könyvet. Azon érzés kerít hatalmába, hogy igazából ezeknek a műveknek sincs igazi spirituális tartalmuk. Azon kívül, hogy valamiféle magyar felsőbbrendűség érzést próbálnak felkelteni az olvasóban nincs bennük semmiféle transzcendencia. Majdnem ugyanolyan üresek, mint az RTL KLUB műsorai.

Ehhez szerintem szorosan kapcsolódik az a tény is, hogy a magyarság legnagyobbnak tartott művészei nem voltak igazi nacionalisták. Abban az értelemben, hogy lángoló hazaszeretetük ellenére elismerték más kultúrák értékeit is, és merítettek is belőlük. Bartóktól, Kodálytól, Csontvárytól idegen volt a nacionalizmus.

Bartók és Kodály az Európai szellemiséggel ötvözte a magyar szellemiséget így hozva létre egy magasabbrendű, transzcendens zenei világot. Csontváry pedig ismert volt korában az osztrák császár és magyar király iránti hűségéről. Festészete pedig sok kultúrából merített. Kereszténységből, iszlámból, görög-római kultúrából, azonkívül, hogy így is megőrizte magyar jegyeit.

Az újkori magyar nacionalizmust én valamiféle a magyar kommunista internacionalizmus ellentételezéseként létrejött rúgkapálózásnak érzem, (amellyel együtt jár az antinacionalizmussal szemben érzett fokozott érzékenység is), és amely erőt akar önteni a magyarságba, de nem tud. Ez is érdekes kérdés, hogy a szomszéd népekbe miért tud erőt önteni a nacionalizmus, a magyarságba pedig miért nem.

Talán ez valamiképp összefüggésben áll azzal, hogy miért csak a magyar kommunizmus vallott internacionalista eszméket? Vagy összefüggésben áll azzal, hogy a magyar jobboldal, ha nacionalizmussal vádolják, legtöbbször azzal védekezik, hogy a magyar nép a legkevésbé nacionalista a világon. Vagy összefügg azzal, hogy a magyarság legnagyobb művészei nem voltak nacionalisták?

Érdekes, hogy ha a kommunisták valamiféle magyarellenességből voltak internacionalisták, akkor paradox módon felesleges volt internacionalistának lenniük, ha a magyarságba a nacionalizmus sem önt életerőt. Lehet, hogy a Magyarság körében a nacionalizmus egész mást jelent, mint a többi nép körében?

A két világháború közötti, Magyarországon hatalmon lévő jobboldali politikai mozgalmakról megjegyezve: ők nacionalista szellemiségűek voltak abban az értelemben, hogy a magyarság jogos területi revízióját gondolták el. Ezzel a nacionalizmussal semmi gond nincs. Trianon jogtalan volt, és többek között más népek baloldali nacionalizmusának segítségével tették Magyarországgal azt, amit tettek. Magyarország revíziója a nemzetek feletti transzcendens egység keresztény elvével is összhangban van. Ők főként keresztények voltak, és így egy magasabbrendű transzcendencia felé törekedtek.

Félve írom le ezeket a gondolatokat, mert tisztában vagyok vele, hogy a magyarság mai helyzetében antinacionalista elvek hirdetése még többet árt, mint használ. A magyar nacionalizmus ma kevésbé romboló, mint az internacionalizmus. Ennek figyelembe vételével itt és most nem is beszélek a nacionalizmus ellen. De én mégis inkább azt vallom, hogy a magyarságnak a kiüresedett nacionalista elvek hirdetése mellett valamiféle magasabbrendű transzcendencia felé is kellene fordulnia, ha életerőt akar magába önteni, és ha fel akarja venni a harcot a fogyasztói szellemiség és a liberális kapitalizmussal szemben, amely egyáltalán nem jelenti a nemzeti jegyek feladását. Ez látható Bartók vagy Kodály zenéjén illetve Csontváry művészetén is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.