Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mátyás király jelentősége Prohászka Lajos magyarságképének szemszögéből

2010.08.18

Mielőtt ismertetem Mátyás király jelentőségét. Előtte szeretném még egyszer leírni Prohászka Lajos: Vándor és Bújdosó című művéről írott könyvajánlómat, ami a magyar jellemről szól. Prohászka Lajos: A Vándor és a Bújdosó című könyve igazi nemzetkarakteológiai mű. A német idealizmus vonalán haladva végigvizsgálja az európai népek karakterét. A görög jellem szerinte a kifejezésben jut érvényre, a monumentális kulturális alkotások klasszikájában, ahol sors és szabadság teljes összhangban van. A római jellem pedig a szervező magatartásban éri el nagyságát, ahol a római birodalmi eszményében, az impériumban különféle népeket képes egységbe kovácsolni.

 


A középkor jellegzetes közösségi formája a zarándok típusa, amely egész Európát összefogta. Ez az Isten előtti leborulás szellemi magatartása. Zarándoklás a templomhoz, az oltárhoz, vagy akár a keresztes hadjáratokban a harc színterére, hogy ott leborulhasson az ember Isten előtt. Nyugat-Európában a középkor szellemisége legtovább Spanyolországban maradt fenn. Ez mutatja a spanyol ember alapélményét is, a középkorhoz való ragaszkodást, amit Servantes meg is érzett a Don Quijote című művében.

 


A középkor utáni Európában az Olasz nép alapélménye a hagyománytisztelet, a hagyomány tényleges megélése, és átörökítése lett, amelyre Európának szerinte nagy szüksége van. Az angolra a tiszta gazdasági szemlélet a jellemző. A puritanizmus, és a telepes szellemiség, amelyre egy tisztán gazdasági jellegű világbirodalmat épített fel, és amely alapjaiban különbözik a római impérium házra és családra épülő szemléletétől.

 


A francia a stilizátor népe, amely a benne feszülő ellentéteket a művészet, pontosabban a stílus segítségével nem megoldja, hanem a stílust közéjük ékelve nyugvóponton, megoldatlanul, így továbbra és feszültségben hagyja, és ebből a feszültségből irracionális erők (felvilágosodás, racionalizmus és forradalmak sorozatai) törnek a felszínre.

 


A német népre a vándorszellemiség jellemző, amely az örök továbbfejlődés, továbbhaladás vágyában ölt testet. Az ő alapélményük az, hogy minden örökké változik, fejlődik. Mindig új feladatokat tűznek ki maguk elé. Ezért van az, hogy a német kultúra soha sem lesz teljesen befejezve. Ez a fejlődésszemlélet, és nyugodni nem tudás mutatkozik meg például Hegel filozófiájában, az örök protestálásra való hajlamban, továbbá a végtelenség iránti vágyban.

 


A végtelenség iránti vágy pedig megmutatkozik például Leibniz infinitezimálisában, Novalis kék virágjában, vagy a középkori Sacrum Imperium birodalmi ideájában a kölni dóm égbetörő ormaiban. A magyar szellemiség éppen ellentétje a németnek. Ránk a finitizmus jellemző. Mi vagyunk a bujdosók népe. A mi alapélményünk a némettel ellentétben az, hogy minden örökké változatlan. Ebből vezethető le óriási tűrőképességünk, hogy soha nem törekedtünk hódításra, terjeszkedésre, ellentétben a végtelenség mámorától hajtott némettel.

 


A magyar függetlenségi gondolat, és annak erőteljes jelenléte a magyarság újkori történetében, szintén a finitizmusból vezethető le. A magyar elszigetelődik a külvilágtól, és független akar lenni, nem holmi zsigeri nacionalizmusból, hanem mert fél az idegentől, amely őt változásra ösztökéli. A hagyományos németgyűlölet nem is igazi gyűlölet, inkább egyfajta harag, amely azt az embert jellemzi, akit felzavartak nyugalmából.

 


Ezért van az is, hogy a társadalmi változások nálunk mindig hirtelen, lökésszerűen mentek végbe, mivel a változatlanság iránti vágyunkból fakadóan az esemény sokáig lett halogatva, amikor pedig már muszáj volt megtörténnie, akkor hirtelen tört felszínre, és a hirtelen cselekvést is mindig elhibázzuk. Prohászka erre vezeti vissza a magyar rebellis hagyományt is. A magyar senkit nem bír maga fölött megtűrni. Ezért minden tekintély ellen lázad. Különféle elveket vall magáénak, amikért mindenki másnál keményebben harcol, aztán mindenki másnál könnyebben veti el ezeket az elveket. Ebből is látszik, hogy nem a rebelliskedés van az elvekért, hanem az elvek vannak a rebelliskedésért. Ez pedig óriási mértékű széthúzást okoz a magyarság esetében. A változatlanságra való törekvésből kifolyólag a sors mindig elviselhetetlen teherként tör a magyarságra.

 


Ezért szinte minden magyarnak, aki igazi magyar, egyik alapélménye a sors, a valóság elől való menekülés. Legtöbbször a múltjába menekül a magyar, a múlt dicsőségében próbál sütkérezni, de mivel ez is csak görcsös menekülés a valóság elől, ellentétben az Olasszal, ahol a hagyomány tényleges megéléséről van szó, legtöbbször ezzel is ellenségei malmára hajtja a vizet.

 


Európát sohasem érdekelte különösebben a magyar kultúra, a finitizmus szellemisége mindig is idegen volt tőle, leginkább azért, mert a nyugati népekre, akár az olasz hagyománytisztelőről, akár a német vándorról, vagy a francia stilizátorról van szó, mindig jellemző volt az aktivitás, a folyamatos tevékenység. A mi lusta, nádfedeles házában pipázgató szellemiségünk mindig is idegen volt tőlük, a mi ügyünk mindig mellékes volt Európa számára.

 


A magyarság mégis fontos Európa számára, nem csak azért, mert a középkorban vérünkkel védtük Európát, hanem mert mi vagyunk Európa közvetítői kelet és nyugat határán, akikre mind a két szellemiség hatott, amely fontos Európa számára: a hagyománytisztelő latin, és a vándorlásra törekvő német szellemiség is. Ha Európa tényleg elbarbarizálódik, ahogy azt megjósolták, nekünk nem szabad elbarbarizálódnunk, mert rajtunk bukhat el Európa. Továbbá Prohászka kifejti azt is, hogy egy népnek sem érdemes a mi hazánkra pályáznia, mert itt a Kárpát-Medencében, a pusztákon minden más nép elpusztulna, hiszen a finitizmust csak mi bírjuk, csak mi szoktuk meg az évszázadok folyamán.

 


Nos mint ahogy tudjuk Magyarország talán Mátyás uralma alatt volt a legerősebb, és a legösszetartóbb Európában, legalábbis az újkor folyamán, mert a középkor az más kategória, néhány kirívó esettől eltekintve mentes volt a széthúzástól. Kérdés, hogy miért? Hogyan tudta Mátyás legitimálni uralmát a Magyarok felett? Hogyan szüntette meg a széthúzást. Mondhatjuk talán, hogy erős kézzel. A Habsburgok között is voltak erős kezű uralkodók, sok esetben mégis csak hosszú harcok után tudtak rendet tenni, és utána is csak részlegesen. Mondhatjuk talán, hogy azért, mert Mátyás jólétet teremtett.

 


8 évvel ezelőtt a Fidesz is jobb létet teremtett, mint az MSZP mégis az MSZP-re szavaztak. Tehát nem ezek az okok. Mint ahogy Prohászka könyvéből is kiolvasható a magyar széthúzás, és rebelliskedés fő oka a magyar finitizmus. Tehát akkor Mátyásnak a finitizmust kellett valamiképp megszűntetnie. Véleményem szerint ezt úgy tette meg, hogy egyrészt meghonosította nálunk a germán szellemet, ami éppen ellentétes a magyar finitizmussal. Birodalmat próbált építeni, ami germánok végtelenség iránti vágyával rokon, és ami azelőtt nem volt jellemző a magyar szellemre. Fényes udvart rendezett be. Megszervezte a fekete sereget, germános külsőségekkel. Ezzel időlegesen letörte a magyar finitizmust.

 


Ugyanakkor ezt a germán szellemet sikeresen ötvözte a latinnal, olasz tudósokat hívott be, reneszánsz könyvtárat épített. Ami nélkül soha meg sem tudott volna gyökeret verni nálunk ez a szemlélet, hiszen a német szellem önmagában idegen a magyartól. Ahogy Gerevich Tibor és más írók is leírták: Magyarország mindig akkor volt a legerősebb, amikor a latin szellem hatotta át. No persze Mátyás uralma nem volt tökéletes, ennek az volt az oka, hogy uralma a reneszánsz korára esett, ami eltávolodott már a természetfelettitől, és ami éppen az a korszak volt, amelyben a latinság a germán szellemtől is végleg el akart távolodni.

 


Ezért a Mátyás kori Magyarország kulturális teljesítményei is sok esetben vitathatóak, továbbá Mátyás külpolitikája is, hogy nem a Törökök elleni háborút szorgalmazta, és így próbált birodalmat építeni, hanem a Németek ellen vonult. Ez sokak szerint eltávolodást jelent Magyarország Isteni küldetésétől. Bár vannak, akik azt mondják, hogy azért akart Német-Római Császár lenni, hogy ezután megerősödve a Törökök ellen vonulhasson.

 


Ezt nem tudom megítélni. Tehát ez a módszere a magyar finitizmus megtörésének, amit Prohászka a magyarság tragédiájának nevezett. Ötvözni kell a germán szellemet a latinnal, és ezt kell elültetni a magyar talajban. A germán szellem később is hatással volt a magyarságra a Habsburg katolicizmus formájában, de nem tudott igazán meggyökersedni a magyar Földben. Még a nyugati katolikus Magyarok körében sem mindig. Szekfű Gyula ugyan katolikus volt, és Habsburg párti, de az ő írásaiban is érződik, hogy idegenkedik, nem annyira a katolikus, inkább a német szellemtől, ami a Habsburgoknál volt jelen.

 


Pezenhoffer Antal azt írja, hogy a barokk kor nagy kulturális fellendülést hozott Magyarországon. Ez kétség kívül igaz, a baj az, hogy a magyarországi barokk kor művészeti alkotásait főként nem magyar, hanem főként német alkotók készítették (Maulberts, Dorfmeister). A magyarok egy jó része idegennek érezte magától a német barokkot, nem mindenhol tudott ez meggyökeresedni itt magyar földön, csak a legnyugatibb területeken. Ez az egyház felelőssége is, hogy nem tett meg mindent, hogy ötvözze a germán szellemet a latinnal. Akkor talán fent tudott volna maradni a magyar királyság a XXI. században is.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.