Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miről ismerszik meg egy szekta (szintézisre való képtelenség) + a fajelméletről

2009.05.31

Prohászka Ottokár ezt írja Kultúra és Terror című művében az őskereszténységről: „Miért? Mert a világ ellentéteit legyőzte azáltal, hogy érzületben mindenkit »igazán szabaddá« tett. A rabszolga nem azáltal szabadul fel, ha urától elszökik, vagy ha az egész úri kasztot eltörlik, hanem azáltal, ha érzéseiben Isten fiává lesz. A kereszténység magába a rabszolgaságba vitte bele a szabadságot. Az igazi rabszolga nem az, kinek ura van, hanem az, aki lélekben rab.”

 


Tehát a kereszténység úgy tette szabaddá az embert, hogy fizikai értelemben nem törölte el a rabszolgaságot.

 


Buji Ferenc Jézus azon mondatát miszerint: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” szó szerint értelmezte, és azt mondta, hogy igazi keresztény ember csak az lehet, aki elutasítja a család eszméjét, nem vállal gyermeket. Ez egyfajta közösségellenességet jelent, ami tulajdonképpen tradicionális eszmény, mert a magány az valamennyire minden vallásban segít az Istenkeresésben, és a közösségiség az szentimentális eszmény, tehát valóban ellenkezik a krisztusi elvekkel, de nála egyfajta gnosztikus felhangot kap, ahol a szülők az evilágot, az anyagi világ megtestesítőjét jelentik. Ami azt sugallja, hogy az anyagi világ rossz. Mondjuk Jézusnak ez a mondata valóban közösség ellenességre utal.

 


Mircea Eliade viszont ezt írta az egyik vasgárdáról szóló cikkében. „Hiszek a román nép sorsában - azért hiszek a Vasgárda diadalában is. Egy olyan nép, amely a valóság minden szintjén ilyen hatalmas teremtő erőt tud felmutatni, nem szenvedhet hajótörést a történelem peremén, balkanizált demokráciában és társadalmi katasztrófában.

 


Kevés európai népet ruházott fel az Úr annyi erénnyel, mint a románokat. A román nyelvi egység valóságos csoda (a román az egyetlen dialektusok nélküli latin eredetű nyelv). A románok Délkelet-Európa legnagyobb államalapítói. A román nép spirituális teremtőerejének ékes bizonysága a román népművészet, a román folklór és a vallásos érzület.

 


Egy olyan nép, amely ennyi biológiai, társadalmi és szellemi erénnyel ékes, letűnhet-e anélkül, hogy teljesítené történelmi küldetését? Megengedhetjük-e, hogy a román nép olyan szomorú véget érjen, olyan módon hulljon szét, aminőt nem ismert még a történelem - hogy nyomor és vérbaj roncsolja, zsidók és idegenek özönöljék el, hogy elcsüggedjen, elárulják és eladják alig pár százmillió lejért? Akármekkora volt is őseink bűne, ekkora büntetés

 


túlságosan is kegyetlen lenne. Nem hihetem, hogy a román nép, amely ezer éve ellenáll talpig fegyverben, ma, nyomorba hülyülve, árulásba ájulva, alkoholtól és szólamoktól részegen úgy végezze, mint gyáva aljanemzet. Aki hisz népünk sorsában, az nem kételkedhet a Vasgárda diadalában.

 


Hiszem a vasgárda diadalát, mert mindenekelőtt hiszem a keresztény szellem diadalát. Egy olyan mozgalom, amely a keresztény szellemiségből fakad és táplálkozik, a szellem forradalma, amely elsősorban a bűn és alávalóság ellen harcol - nem tekinthető politikai mozgalomnak. Ez a mozgalom keresztény forradalom. A történelem során minden keresztény nemzet más-más módon értelmezte és élte meg a Megváltó szavát. De soha egyetlen nép sem áldozta még magát testestől-lelkestől a keresztény forradalomnak.
Soha senki nem értelmezte még a Megváltó szavait a lelki erők forradalmaként a test gyarlósága és bűnei ellen. Nem volt még nemzet, amelynek eszményképe a szerzetesi élet lett volna, jegyese pedig a halál.

 


A forradalom csillagzata alatt áll ma az egész világ. Amíg más népek az osztályharc és a gazdasági érdek nevében élik meg ezt a forradalmat (mint a kommunizmus), az Állam nevében (a fasizmus) vagy a faj nevében (a hitlerizmus), a Vasgárda Mihály arkangyal jegyében született, és isteni sugallat segíti diadalra.

 


Ezért van az, hogy bár minden kortárs forradalom politikai mozgalomnak tekinthető, a vasgárdista forradalom szellemi és keresztény mozgalom.”

 


Láthatjuk, hogy itt Eliade elutasítja a német nemzetiszocializmus fajiságra alapozott eszmeiségét. Neki nem a biológiai közösség, vagyis a faj, vagy a nemzet a fontos, hanem egy ennél magasabbrendű eszmény, vagyis Mihály Arkangyal, a kereszténység, de ezt úgy teszi, hogy közben mégis a román nép nagyságára hivatkozik. Tehát a társadalmi konvencióknak alávetett közösségiséget, a jézusi elveknek megfelelően, megtagadva volt mégis közösségi.

 


A protestantizmus építőművészete a puritanizmust hangsúlyozta, amely sivárrá tette a protestáns templomokat, a középkori katolikus építészet kolostorai és templomai viszont sokszor úgy voltak szegények és egyszerűek, hogy a római építészet elemiből is építkezve mégis gazdagok voltak, mert a keresztény transzcendencia mintegy megtisztította a római építőművészet elemeit, ahogy Titus Burckhardt is írta.

 


Egy igazi magasabbrendű vallás tehát mindig össze tud békíteni tradicionális, és antitradicionális vallási elemeket, vagy szintézist tud alkotni látszólag egymásnak ellentmondó tradicionális elemek között. A szekta viszont úgy próbál tradicionálisnak mutatkozni, hogy más tradicionális, vagy antitradicionális elemeket kivet magából. Ez egy általánosnak mondható jelenség a vallási szekták világában. Hangsúlyozom a kereszténységnek csak magán belül kell képesnek lennie a szintetizálásra, más vallások elemeit nem kell magába vegyítenie.

 


Végül szeretnék néhány szót szólni a fajelmélet és a kereszténység viszonyáról. A biológiai alapú fajelmélet idegen a kereszténységtől, mert a kereszténység elítéli a közösség túlhangsúlyozását. De mivel, mint ahogy az előbb leírtam a kereszténység képes összebékíteni tradicionális és antitradicionális elemeket, továbbá magát a kereszténységet sem lehet igazán elválasztani a fehér fajtól, mert csak a fehér faj körében tudott igazán tradicionális vallás lenni, továbbá az európai kultúra egyéb értékeit sem lehet a fehér fajtól elválasztani.

 


Bizonyos esetekben elkerülhetetlenül szükség van a fajelmélet valamiféle alkalmazására az Európai keresztény kultúra védelmében. Azonban ez soha nem lehet biológiai alapú fajelmélet, mert az a faj fogalmának deszakralizálását jelenti. Csakis valamiféle szellemi fajelméletről lehet szó. Mint például a keresztény Európaiság fogalma, vagy Szekfű Gyula történeti-népfaj elmélete, amiről már írtam: http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=65465

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.