Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nikolaj Berdjajev: Az új középkor

2009.06.20

Nikolaj Berdjajev könyve egyedülállóan misztikus mű, betekintést nyújt az orosz lélek és a kommunista forradalom kapcsolatába, és annak misztériumába. Az új középkor misztikus távlatába. Már a könyv bevezetője is misztikus. Az új középkor Berdjajev szerint az éjszaka világa, amely mindig misztikusabb, és fénytelibb, mint a nappal, és amelybe az emberiség most kezd leszállni. Ennek első jele Bergyajev szerint éppen az orosz kommunista forradalom.

Az orosz forradalom Berdjajev szerint már az új középkorhoz tartozik, az újkorral ellentétben, mert feladja az újkor humanizmusát és individualizmusát, és egy megkérdőjelezhetetlen igazság alá rendeli a világot, ahogy a középkori kereszténység is tette. Ebből kifolyólag a kommunizmus szakrális társadalomnak tekinthető, csak a keresztény középkorral ellentétben nem krisztusi, hanem antikrisztusi értelemben vett szakrális világnak. Tehát egy fordított szakralitást jelent Berdjajev értelmezésében.

Az embernek pedig az újkor hanyatlásával nincs más lehetősége, minthogy választania kell a fordított szakralitás: a kommunizmus vagy a tényleges szakralitás: az új középkor között. Ez egy érdekes gondolat, engem a mai modern felhőkarcolók, és bevásárlóközpontok egyáltalán nem emlékeztetnek a középkori katedrálisokra, sokkal inkább a kínai pagodákra, de a régi szocialista ipari telepek, gyárromok valamennyire emlékeztetnek rájuk. Nekem is átfutott már az agyamon, hogy az új középkor eljöveteléhez talán először egy új kommunizmusnak kellene eljönnie. Hogy a szocialista ipari telepek gyárainak sötétjében fény gyúljon, és azt a középkori katedrálisok, templomok, várak, és kolostorok sötétje váltsa fel.

Azonban azt is meg kell jegyezni azt is, hogy a kommunizmus története nem az új középkort hozta el, inkább megismétlődött benne az a deszakralizációs folyamat, amely a középkor végétől idáig tartott. Ebben a kommunista forradalomtól az ötvenes évekig tartó időszak fedi le a tényleges középkort. A 60-as évektől a keleti kommunista államok bukásáig tartó időszak a reneszánszot, és az utána következő időszak, amely napjainkban is tart a felvilágosodást, és a protestantizmust. Erről már írtam A görög kultúra és a kommunista fogyasztói társadalom című cikkemben. http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=68984

Az új középkorban Berdjajev szerint az embernek ismét Isten felé kell fordulnia, ezt a gazdasági, társadalmi és kulturális élet teljes reszakralizációjának kell kísérnie. Az újkor humanista arisztokráciáját fel kell, hogy váltsa egy szellemi arisztokrácia, akik számára a hatalom gyakorlása nem előjogokat jelent, hanem kötelességteljesítést. Európa országainak egy újfajta monarchizmusban kell újjáélednie, amit Bergyajev szindikalista monarchiának nevez, ahol a középkori céhek mintájára szerveződő, illetve korporatív természetű testületi-hivatásközösségbeli egyesülések hierarchikusan felépülő szervezete alkotja az új monarchikus államfelépítményt, amelyek részint lelki, részint gazdasági természetűek.

Bennük a testi, és szellemi munka elve jut érvényre, de nem a minőségnélküli munkáé, mint a szocialista ipari társadalmakban, ahol a munka elgépiesetdett, hanem a minőségi munkáé, amely szakrális kultúrát hoz létre. (Ez jó gondolat.) Van még egy jellegzetessége is az új középkornak Berdjajev szerint, mégpedig, hogy előtérbe kerül benne a férfi principiummal szemben a nőiség, ezalatt nem a modernitás által hangoztatott női emancipációt, feminizmust ért, amely megtagadja a nőiség lényegét, azzal, hogy egyenjogúsítani akarja a nőket a férfiakkal, hanem a nőiség valódi lényegének, az örök-nőinek az előtérbe kerülését.

Ezt igazából nem tudtam értelmezni, hogy Berdjajev miért tartja fontosnak, vagy hogy tulajdonképpen mit is ért a nőiség előretörésén, ha a modern feminizmus elveit elveti, továbbá, ha a társadalom elnőiesítésének modern formáit szintén elveti. Továbbá utalást tett a teozófus tanok, a gnoszticizmus terjedésére, amit ő szintén az új középkor megnyilvánulásának tart, és mintha pozitív dolognak tartana, ami számomra nem éppen szimpatikus ebben a könyvben. „Még a tudomány is visszatér mágikus ősforrásaihoz és nemsokára a technika természete is végérvényesen kinyilvánul. Újból érintkezik tudomány és vallás és előáll a vallásos gnózis szükségessége.”

Berdjajev ezen nézeteivel nem tudok egyetérteni. A tudomány és a keresztény hit találkozását bizonyos mértékig én is szükségesnek tartom, dehogy ebbe a mágiát, és a gnózist is belevigyük, azt határozottan elutasítom, én éppen a gnózis kiirtása érdekében tartom szükségesnek a tudomány és a vallás bizonyos mértékű találkozását, mint ahogy azt már a 2001 Űrodüsszeia című film és a gnózis című cikkemben leírtam. http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=60314

Az orosz forradalom természetének leírásakor Berdjajev hangsúlyozza, hogy ez nem írható csupán a zsidók és a szabadkőművesek számlájára, ennek okai sokban az orosz nép lelki alkatában is keresendőek. Itt nem annyira az orosz nép erkölcseit kell figyelembe venni, inkább vallásos alkatából adódó anarchizmusát, a polgári rend megvetését. Berdjajev szerint való igaz, hogy az orosz nép erkölcsei sok esetben rosszabbak, mint a nyugati népeké, de a forradalom igazi előidézője nem az orosz lélek ezen tulajdonsága volt, hanem hogy ortodox neveltetéséből adódóan az orosz ember Isten országa felé fordítja tekintetét. Megveti a nyugati polgári erényeket, a saját tulajdonhoz, saját földhöz, világi hívságokhoz való ragaszkodás patrióta erényét, ami bizonyos mértékű anarchizmusra hajlamosítja az orosz embert, ami az orosz forradalomban is megjelent.

Ahogy Berdjajev is írja: „Ezért van nálunk még a szociálizmusnak is olyan szakrális jellege és ezért lett félig egyházzá, félig Istenországává.” Mivel Oroszországban még a kommunista forradalomnak is félig-meddig szakrális jellege volt, az ortodox neveltetésből adódóan, Berdjajev nem is a régi kommunistákat tartja veszélyesnek a ma Oroszországára nézve, akik a forradalom gyermekei, hanem azokat, akiket úgy hív, hogy az új antropológiai típus. Az új antropológiai típusba egyfajta üzleties, törtető réteg tartozik, aki mindenen átgázol, hogy előrejusson az orosz társadalomban, és azért veszélyesek, mert ők ténylegesen deszakralizálják az orosz világot. Ez jó gondolat, valóban előrevetíti a mai Oroszországot, a gengszterek, és gazdasági oligarchák Oroszországát.

Berdjajev azt is hangsúlyozza, hogy a forradalom anarchiájából való kilábalás, nem szabad, hogy elvezessen semmiféle demokratikus átalakuláshoz, sem pedig a régi rend restaurációjához, mert a demokrácia nem sokkal jobb a kommunizmusnál, a régi rend pedig abban a formájában már restaurálhatatlan, ezért csak valamiféle új szakrális rend, új középkor jöhet számításba. Az új középkor megvalósítását Berdjajev semmiképpen sem erőszakkal akarja véghez vinni, ennek szerinte sokkal inkább belső megújulásnak kell lennie, továbbá az is kitűnik írásából, hogy erős elutasítással viseltetik a theokrácia, vagyis a papság hatalmának visszaállítása iránt. Ezt én nem igazán tudom elfogadni, mert egyrészt a világ önmagától szerintem nem fog visszatérni keresztény gyökereihez, továbbá hogyan akar valaki vallásos társadalmat építeni, ha teljes mértékben elutasítja a vallás közvetítőit: a papságot.

Tehát Berdjajev könyvében vannak nagyon jó, és vannak rosszabbul sikerült meglátások is, összességében véve a könyv rám nagyon erős hatást gyakorolt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.