Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Orbán Viktor: Egy az ország - Gyurcsány Ferenc: Útközben (összehasonlító elemzés)

2010.08.08

Fontosnak tartottam, hogy összehasonlító elemzést készítsek a két egykori kormányfő könyvéről, mert úgy tudom, hogy ilyen még nem készült. Gyurcsány Ferenc könyvével kezdeném az elemzést. Gyurcsány könyvének túlnyomó része tömény rizsa, szokásos MSZP-s kampányszöveg, erre nem térek ki külön. Arra sem akarok kitérni, hogy mennyire őszinték ezek az írások, vagy mennyire nem. Ami érdekes benne, és ami talán történeti összefüggésben is érdemes lenne a további elemzésre, az a Gyurcsány Ferenc által felvázolt polgári eszmény. Ahogyan ő elképzeli a jövőbeni magyar polgárosodást, és annak eszményképét.

 


Kifejti, hogy könyvében egy új ideológiát akar létrehozni, amelyben ötvözi a szociáldemokrácia és a liberalizmus elveit, majd könyvének első fejezetében hosszú történelmi bemutató után megállapítja, hogy korunkra a hagyományos tőkés-munkás ellentét, és az ebből fakadó osztályharc, kissé megváltozott. A régi, ahogy ő fogalmaz: egydimenziós társadalmi rendszert felváltotta a sokdimenziós társadalmi rendszer, ahol a tőkés és az alkalmazott közötti határok elmosódtak a technikai fejlődés, az információs társadalom kialakulása, és az ebből létrejövő új társadalmi rétegek megjelenésének következtében, akik nem kétkezi munkára, hanem képzettségükre, és tudásukra alapozzák társadalmi helyzetüket.

 


A mai nagyvállalatok kvalifikáltabb alkalmazottai, középvezetői éppúgy alakítói a vállalat arculatának és tevékenységének, mint a cégvezető, ezért ma már az osztályellentétek nem annyira a tőkés, és a munkás között húzódik, hanem a kvalifikáltabb, versenyképesebb rétegek, és az alulkvalifikált rétegek között, akik nem tudnak versenyezni. Itt gondolom a kvalifikáltság és képzettség nem annyira műveltséget jelent, inkább szaktudást, és a piacon való helytállni tudást, és ebből fakadóan a modern, globalizált információs és tudástársadalomhoz való kötődést.

 


Ez az eszmei alapvetés az új osztálytársadalomról, és osztályharcról véleményem szerint érdekes dolgokat mond el, a mai magyar társadalomról. Megjelenik előttem a Gyurcsányi értelemben felülkvalifikált, vagyis piacképes média elit, és a Gyurcsányi értelemben alulkvalifikált nyugdíjas és proletár réteg, akiket a média elit befolyásol, és akiknek sok esetben egyetlen örömük, hogy őket nézik nap, mint nap.

 


De hasonló osztályharc folyik például a Gyurcsányi értelemben felülkvalifikált különféle kereskelmi cégek ügynökei, és azok között a nyugdíjasok között, akikre ezek az ügynökök a termékeiket rá akarják sózni. A jólfésült menedzserréteg, és az alulkvalifikált proletariátus. Az első ismérve tehát a Gyurcsányi értelemben vett polgárságnak a modern, globalizált információs, és tudástársadalomhoz való kötődés.

 


Később kifejti, hogy a polgárság legfőbb jellemzője az önállósság, vagyis a versenyképesség, és a szociálpolitika célja is az kell, hogy legyen, hogy az embereket meg kell tanítani versenyezni, ez kell, hogy jelentse a magyar polgárosodást. A szociálpolitika másik célja az kell, hogy legyen, hogy biztonságossá tegye a versenyt így olvasztva össze a szociáldemokrácia és a liberalizmus elveit, amit mint célt a könyv elején is megfogalmazott. Ez az elv világlik ki egészségpolitikai és oktatáspolitikai nézeteiből is, piacosítani mindent, de a biztonságot a versenyben is megőrizni. Bár szavakban nemzeti középosztálynak tűnteti fel ezt a fajta polgárságot, az írásából mégis érződik, hogy ez a fajta önállóság mintegy a közösségi kötelékektől való eloldódást is jelent egyben, hiszen kifejti egy későbbi részben, hogy ő a jobboldallal ellentétben nem hisz abban, hogy a demográfiai válságot meg lehet fordítani.

 


Így az ebből fakadó szociális problémák megoldását, mint például a nyugdíjprobléma esetében is, a nyugdíjasok távmunkában, és részmunkaidőben való foglalkoztatásában, továbbá a magánnyugdíjpénztárakban, tehát az öngondoskodásban látja. Továbbá a versenyzésre való tanítás egyoldalú hangsúlyozása önmagában is a közösségi kötelékektől való eloldódást szorgalmazza.

 


Érdekes volt számomra, amikor arról írt, hogy meg kell tanítani az embereket versenyezni. Lényegében lefekteti a saját maga elleni osztályharc eszmei alapjait, hiszen ő maga az emblematikus személyisége ennek a fajta elitnek, polgárságnak, vagy kasztnak Magyarországon, aminek a jellemzőit leírta. A kaszt véleményem szerint a legjobb szó erre, hiszen régen a tőkés réteg egyszerűen kizsákmányoló volt, manapság viszont a modern információs és tudás elit inkább egyfajta embertípust képvisel, mint ahogy Indiában is a különféle kasztok, különféle felsőbbrendű és alsóbbrendű embertípusokat képviselnek, akik különféleképpen tudták megvalósítani magukban a Brahmant, vagyis az Istent, mint ahogy az információs elit a versenyképességet.

 


Gyurcsány Ferenc pedig úgy oldja meg ezt az osztályharcot, hogy mintegy meghívja maga közé, ebbe a kasztba, az alsóbbrendű proletárokat azáltal, hogy megtanítja őket versenyezni, vagyis, hogy felsőbbrendű emberré neveli őket, új emberré neveli őket. A Gyurcsányi értelemben vett polgárságnak tehát három jellemzője van: a modern információs és tudástársadalomhoz való kötődés, a versenyképesség, és a közösségi kötelékektől való eloldottság. Nemzetpolitikájában is szakítana a trianoni revízió gondolatával, és főként gazdasági alapokra helyezné a nemzetpolitikát.

 


Orbán Viktor ezzel szemben hangsúlyozottan egy tradíciókhoz kötődő és közösségbe ágyazott polgárságot képzel el könyvében. Ezt azzal alapozza meg, hogy elveti a piac mindenhatóságát, és a társadalmi felelősségvállalást, vagyis a szolidaritás elvét hangsúlyozza, amit a tisztelet kultúrájára és a szeretet civilizációjára akar építeni. A piac véleménye szerint nem tud olyan emberi tényezőket figyelembe venni, mint az alkotás szimpla öröme, a hivatástudat, a hazafiság vagy a másokon való segíteni akarás, amelyeknek a polgári létnek: a munkának, a családi létnek alapvető feltételei kell, hogy legyenek.

 


Az ember egyéni érvényesülésének összhangban kell lennie a társadalom érdekeivel. A szellemi és anyagi javakkal jobban megáldott polgároknak a tisztelet kultúrájával kell viszonyulniuk a szellemi és anyagi javakkal kevésbé megáldott polgárokhoz, és viszont, a társadalmi ellentétek megelőzése érdekében. Mindenkinek segítenie kell a többiek felemelkedését, ami megmutatkozik például abban is, hogy aki kevesebbet akar adózni, annak új munkavállalókat kell foglalkoztatnia.

 


A polgárosodásnak a tradíciókhoz kell kötődnie, amit azzal is jelez, hogy a modern információs társadalom fontosságának egyhangú hangsúlyozásával szemben, ami Gyurcsánynál volt szemmel látható, ő kitér a magyar föld szeretetére is. Orbán Viktor polgári eszménye tehát a modern információs és tudástársadalom hangsúlyozásán kívül a tradíciókra is próbál építeni, a versenyképesség helyett szellemi tényezőkre: alkotókedv, hivatástudat, segíteni akarás igyekszik alapozni, a közösségi kötelékektől való eloldottság helyett közösségbe ágyazott polgárságban gondolkodik.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.