Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paul Claudel: Az úr angyala köszönté szűz máriát (könyvajánló)

2010.10.09

Egy misztériumdrámáról van szó, amely fő műve Paul Claudelnek, aki a XX. századi újkatolikus értelmiség, Péguy és Papini mellett, harmadik nagy alakjának tekinthető. Elragadó és könnyfakasztó szépségű műről van szó. A szenvedés és az önmegtagadás magasabbrendű példáját állítja elénk.


A cselekmény: A dráma a 15. században játszódik. A középkor végén, amikor a kereszténység bomlásnak indult. Craon Péter az építőmester, aki templomokat épít, és aki leprában betegedett meg távozni készül Annás a földműves házából, ahol megszállt. Violaine a földműves egyik lánya, akit szépsége és jósága miatt virágszálnak becéznek, utánamegy, és hosszú búcsúzkodásnak lehetünk tanúi.


A beszélgetésből kiderül, hogy Craon Péter szerelmes lett Violaine-be. Violaine pedig mivel szánta az építőmestert, aki leprás lett, meg a maga módján szerette is, elébe ment elbúcsúzni tőle. Emlékbe adja neki jegygyűrűjét, amit jegyesétől kapott, és csókkal búcsúzik el tőle. Craon Péter pedig, akinek fáj a búcsúzás, és tudja, hogy nem lehet az övé Violaine, szakmája mellett kötelezi el magát.


Megesküszik, hogy fájdalma ellenére folytatja hivatását a templomépítést, míg betegsége engedi. A következő felvonásban Violaine apja a földműves Annás és felesége Erzsébet beszélgetésének lehetünk tanúi. Annás keletre akar zarándokolni Jézus szülőhelyére, hogy vezeklésével elejét vegye a kereszténység bomlásának. Violaine-t jegyeséhez: Sebestyénhez akarja hozzáadni, és rá akarja bízni a birtokát is.


A felesége marasztalja, de Annás hajthatatlan. Akarata úgy látszik be is teljesül. Azonban Annás másik lánya, és Violaine huga: Mara Sebestyént szereti, és mint kiderül látta, ahogy Violaine és Craon Péter búcsúzkodnak. Bár azt nem tudja, hogy azon kívül a búcsúcsókon kívül nem történt közöttük semmi. Elmondja anyjának és Sebestyénnek, amit látott, hogy megakadályozza Sebestyén és Violaine házasságát, de Sebestyén nem hisz neki.


Amikor azonban Sebestyén és Violaine újból találkoznak, a patak mellett, ahol Sebestyén meg akarja kérni Violaine kezét, Violaine megmutatja Sebestyénnek testén a lepra jelét, hogy elkapta Craon Pétertől a leprát amiatt a búcsúcsók miatt. Sebestyén azt hiszi, hogy Violaine odaadta magát Craon Péternek, Violaine pedig nem mondja meg neki, hogy csak egy búcsúcsók volt közöttük, mert tudja, hogy előbb-utóbb meg fog halni, és nem akarta, hogy Sebestyén miatta bánkódjon.


Így elválnak. Sebetyén Mara-t veszi feleségül, Violaine lepratelepre kerül, Annás pedig elzarándokol a Szent Földre nem tudva róla, hogy mi történt Violaine-el. A következő színben a Craon Tamás vezette építőtelepen vagyunk, ahol a templomépítő munkások beszélgetnek egymással. Mint a beszélgetésből kiderül, Craon Péter kigyógyult a leprából, megjelenik Mara egy gyermekkel a kezében. Majd megjelenik Violaine, aki már a lepratelepen él.


A munkások egy darab kenyeret dobnak neki, majd visszaindul a barlangjába. Mara követi oda. Beszélgetésükből kiderül, hogy Violaine belenyugodott sorsába, és Istennek ajánlotta szenvedését. Elmondja azt is Mara-nak, hogy közötte és Craon Péter között nem történt semmi, és ezt azért nem mondta meg Sebestyénnek, hogy ne bánkódjon miatta. Kiderül az is, hogy anyjuk: Erzsébet pedig azóta meghalt.


Később Mara odaadja Violaine-nek halott csecsemőjét, aki születése után meghalt, Mara pedig elszökött vele ide, mert nem akarta, hogy elvegyék tőle a holtestet és eltemessék, és könyörög Violaine-nek, hogy mint szent ember támassza életre. Violaine tiltakozik Mara kérése ellen, hiszen ő csak egy ember, és nem rendelkezik Istennel. Nem áll Isten felett. De később Violaine imára inti Mara-t, és szeme láttára megnyílnak a mennyek kapui, a csecsemő pedig életre kel.


Mara és Violane elindulnak a hegy tetejére. A következő felvonásban Craon Péter hozza a haldokló Violaine-t Annás, illetve most már Sebestyén lakásába, akit építőtelepén a homok alá temetve talált, Sebestyén el akarja küldeni őket, de Craon Péter az asztalra teszi Violaine-t, és magukra hagyja őket. Violaine elmondja, hogy semmi nem történt közte és Craon Péter között, elmondja, hogy lányát Isten feltámasztotta, és bár nem akarja elmondani, de Sebestyén elkeseredésével kiszedi belőle azt is, hogy Mara volt az, aki lelökte ők a hegy tetejéről, és homokkal temette be.


Mivel Sebestyén Violaine eltávozása után is csak őrá gondolt Mara helyett. Ezért Mara nem látott más lehetőséget, minthogy megölje őt. Azonban felszólítja Sebestyént arra, hogy bocsásson meg Mara-nak, hiszen ő is megbocsátott neki. Sebestyén megbánja, hogy elküldte Violaine-t, végül Violaine Craon Péter karjai között hal meg, mert nem akarja, hogy Sebestyén elkapja tőle a leprát, Craon Péter pedig már immunis a lepra fertőzés ellen, hiszen egyszer kigyógyult belőle. Ezen a napon hazatér Annás is.


Az utolsó színben Violaine temetésén vagyunk. Sebestyén, Craon Péter és Annás beszélgetnek egymással. Adóznak Violaine emlékének, Sebestyén megbocsát Mara-nak, ahogy Violaine kérte, és mint kiderül, Mara sem olyan számító már. A dráma végén a templom harangja szól, és ennek ritmusára emelkedik az égbe Violaine lelke.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Illinois

(Kati, 2010.11.01 23:21)


Nagyon szepen leirtad a konyv tartalmat!
Koszi!!!