Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A reneszánsz ideológiája

2008.07.13

Az első kérdés, hogy minek következtében jött létre a reneszánsz. A reneszánsz sokak szerint leginkább annak köszönhető, hogy a középkori pestisjárványok felkavarták a hagyományos rendet. Munkaerőhiányt okozott. Ezáltal az emberek mobilabbak lettek, többet kerestek. Megkezdődött a világ felfedezése.

A második kérdés, hogy létezett e egyáltalán reneszánsz ideológia. Sokak szerint a reneszánsz nem nevezhető ideológiának. Az európai művészek (Leonardo, Michelangelo...) elvetették az egyház korlátait, és az ó-kori tudomány és művészet folytatóiként léptek fel ez a reneszánsz, sokak szerint tehát, egy művészettörténeti korszak.

A reneszánsz ideológiát viszont sokan mások a liberalizmus kezdetének tekintik a reneszánsz korában létrejött filozófiai áramlatok miatt. A reneszánsz filozófia három fő szellemi irányzata a neoplatonizmus (http://www.wsu.edu/~dee/REN/NEOPLATO.HTM), főleg Ficino, Pico, a neoarisztotelianizmus, főként Pomponazzi, Zabarella, valamint természetesen a humanizmus (http://www.historyguide.org/intellect/humanism.html, http://hu.wikipedia.org/wiki/Humanizmus).

Az egészről nagyon jó: http://phillwebb.net/History/Modern/Renaissance.htm, http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/szam10/darai10.html (ez nagyon jó), valamint pl. P.O.Kristeller és mások munkái, stb.

Ezek közül a neoplatonizmus egyértelműen konzervatív, sőt vallásos jellegű, a reneszánsz humanizmus pedig erősen különbözik az antiktól, ezért én inkább neohumanizmusnak mondanám, ugyanis nem általában az embert, ill. az emberi személyiséget, hanem főként a „nagy embert”, az „uomo universale”-t értékelte.

Hiszen bennük látta az embert „kicsúcsosodni”. Persze több irányzata is volt, pl. liberálisabb jellegű (Erasmus, stb.), de így mégis inkább konzervatívnak tűnik ez is, ráadásul az uo.un.-ról gondolom mindenkinek önkéntelenül beugrik Nietzsche nem éppen liberális Übermensche is.

A reneszánszot sokan a feudalizmus végének, és ezzel egyetemben a rabszolgaság megszűnésének is tekintik. A reneszánsz valójában a nagy emberről szólt, az emberről, akiért az egész világ van, mert aláveti az akaratának a világot, akiknek a léte értelmet ad a világ létének.

A reneszánsz világban nincsenek felszabadított tömegek, a kártolók, a bélmosók éppúgy szolgák, mint előtte bármikor ám most már az orcájába taposó nagy ember lábát is el kell viselniük. A szabad, a művelt, az okos, az erős és legfőképp a szép emberét!

A reneszánszot sokan a szabadság, és a demokrácia korának tekintik, de ez a szabadság nagyon hasonlít a mai magyar demokrácia viszonyaira. Mert mindaz, amit Adam Smith-től kezdve igen sokan megfogalmaztak a liberalizmusról teljesen ellentétes azzal a politikai programmal, amit például Machiavelli megfogalmaz a reneszánsz uralkodó számára.

Nincs reneszánsz demokrácia, épp ellenkezőleg, a reneszánsz világ politikája egy abszolút individualista politika, amelynek a krédója így hangzik: a szabadságom határtalan, legföljebb a hatalmam korlátai szabnak határt neki. A reneszánsz államférfi katonai diktátor, aki a fegyverek erejére támaszkodik, és korlátlan hatalmat gyakorol.

A reneszánsz gazdaságpolitikája pedig a gátlástalan prekapitalista kizsákmányolás politikája, a tradicionális gazdasági társaságok politikája, azoké, amiket a kapitalizmus utáni világban maffiának, triádnak nevezünk. A reneszánsz üzletember egyszerre keresztapa, bűnöző, bankár és jótevője a szűkebb pátriájának.

A reneszánsz jelenség háttere sokak szerint nem más, mint visszatérés ahhoz az ókorban ismert és elfogadott nézethez, hogy a világ és az ember alapvetően szellemi, és csak másodlagosan anyagi. Szemben a középkori nézetekkel.

A reneszánsz a középkorral ellentétben egy hedonista és világi értékrendet képviselt, amely teljesen felértékelte anyagi dolgokat, az élet élvezetét, a pénzt, a hatalmat, a szexualitást, a világi művészeteket és tudományokat a korábbi századokhoz viszonyítva.

És ezt abból a meggyőződésből tette, hogy a világ és az ember alapvetően szellemi, és csak másodlagosan anyagi és ezért szabad, sőt szükséges a világi dolgok hajszolása. A reneszánsznak ezt a tulajdonságát sokan valamiféle szellemi szárnyalásnak tekintik, és szembeállítják a mai modern tömegkultúrával.

A mai - úgynevezett - liberalizmussal, pontosan a materialista oldalt erősítő pénz uralmával, a fogyasztói társadalommal, és kultúrával. Mások pedig éppen a mai fogyasztói kultúra előzményének tekintik a reneszánszot.

Ugyanis párhuzamot látnak a világi jellegű reneszánsz művészet és tudomány, továbbá a mai amerikanizált tömegkultúra között, amely szintén a szexualitást, és az anyagi javak mértéktelen fogyasztását helyezi előtérbe, és amely szerintük arra vezethető vissza, hogy a reneszánsznak az ókorral ellentétben nem sikerült szellemivé tenni az anyagi világot és az embert.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.