Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szekfű Gyula: A magyar bortermelő lelki alkata (könyvajánló)

2009.06.16

 

Szekfű Gyula: A magyar bortermelő lelki alkata című könyve vékony, de kiváló példáját nyújtja annak, hogy a történetírás tudománya olykor milyen tág teret engedhet a tudós fantáziájának és játékos szenvedélyének. Főként bortermelők számára íródott, de haszonnal forgathatják a gazdasági élet más szereplői is, továbbá a társadalomtudományokat művelő tudós emberek is.


A könyv első részében Szekfű szembeszáll azokkal a modern filozófiai, társadalomtudományi nézetekkel, dogmákkal, mint például a marxizmussal, amelyek az emberi történelem menetének mozgatórugói közül mindig csak egy tényezőt hangsúlyoznak, amely a marxizmus esetében az anyag, vagyis a gazdasági, materiális tényező.


Továbbá azon nézetének ad hangot, hogy a gazdaságtörténet vizsgálatakor megkerülhetetlen tényezőként merül fel a különféle népek, nemzetek lelki alkata, mert ennek minden nép esetében alapvető szerepe van az adott ország gazdasági életének alakulásában.


A könyv második részében rátér a magyar bortermelés kibontakozását akadályozó tényezőkre, amelyek közül először a külső tényezőket tárgyalja, főként Mária Terézia vámrendeleteit, amelyek erősen gátolták a magyar bor külföldi piacokra való kijutásának lehetőségét. Ezért olykor a nemes magyar bor külföldi piacokra való kijutása helyett saját magunknak is importálnunk kellett más népek „savanyú levéből”. Azonban Szekfű szerint ez csak részbeni oka a magyar bortermelés sikertelenségének.


A vámrendeletek gátló hatását le lehetett volna győzni, ha a magyar lélekben nem lenne jelen az a tényező, amit Szekfű gazdasági indifferentizmusnak hív. A magyar bortermelő szerinte nem lát kereskedelmi cikket saját borában, ahhoz személyes viszony fűzi, ezért sok esetben inkább megtartja magának, minthogy túladjon rajta. Meg van győződve borának kiváló minőségéről, ezért nem hajlandó más népek ízléséhez alkalmazkodni.


Az általa készített bor jellegének más népek ízléséhez való igazítását szentségtörésnek tartja, a magyar bor nemes jellegének bemocskolását látja benne, amely egyrészt megakadályozza a változó piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást. Másrészt ez a nemzeti gőg, a magyar bor kiváló minőségével való kérkedés sok esetben bántólag hat más népekre, akik ezért nem rendelnek a magyar borból.


Ráadásul ez a nemzeti gőg, és a borhoz fűződő személyes viszony gátló hatása, sok esetben restséggel is párosul, vagyis az új, nehezebb gazdálkodási módszerek tanulásától való idegenkedéssel, hanyagsággal, gondatlansággal, mozdulni nem akarással. Szekfű szerint mindez nagyban összefügg azzal, hogy a magyar nép a történelem folyamán nem igen szorult rá arra, hogy kereskedelemmel foglalkozzon, ezért a borral való nyerészkedés, kalmárkodás nagyon idegen tőle.


Mindennek következtében a bortermelést külsőleg gátló vámrendeletekben nem leküzdendő akadályt, kihívást lát, hanem fátumot, amely felmenti a kereskedelmi tevékenység, és a bor más népek ízléséhez való igazításának terhe alól. A magyar bortermelés előmozdítását Szekfű Gyula egy folyamatos népnevelésben látja megvalósíthatónak, amely a magyar bortermelőt rászoktatja az új gazdálkodási módszerek tanulására, a borral való nyerészkedés, kalmárkodás munkafolyamatára.


Felhasznált irodalom:


http://www.aetas.hu/1998_4/genfi.htm

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.