Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért utasítom el a távol-keleti vallások nyugati terjedését?

2008.07.12

Én alapvetően vizuális típus vagyok. És a vallásokat is elsősorban abból ítélem meg, amit kívülről látok belőlük. Vagyis, hogy milyen hatással vannak az emberre, akik követik őket, továbbá a kulturális közegre, amelyben megjelennek. És csak másodsorban a teológiájuk alapján.

A távol-keleti vallások külső képén én azt látom, hogy nagyon idegen a nyugati kultúrától. Mindenki láthatja, hogy a nyugati görög és egyiptomi művészet, vagy a nyugati keresztény katedrálisok józansága, ésszerű arányai és illeszkedései, amelyek megfelelnek a mindenség rendjének, valamiféle magasabbrendű tartást és nemességet árasztanak.

Ez ellentétes a hindu művészet – és mitológia – pompájával, amelyben a fantáziának mintha semmi sem szabna határt, az anyagok, a színek és az elbeszélés pedig nem hajlandók alávetni magukat az ésszerűségnek és a mértéktartásnak.

Mindenki láthatta már az indiai hindu vallási felvonulások vad színeit, a bálványokra emlékeztető vallási szimbólumokkal. Az indiai hindu templomokon sok helyütt férfi és női alakok szobrai láthatók vad szexuális orgiában és logikátlan kompozícióban.

A protestantizmus megjelenése idején a protestánsok bálványimádónak nevezték a katolikusokat, mert Jézust és a szenteket szobrokon és festményeken jelenítették meg. Azonban a katolikus, és ortodox vallási szimbólumok mély és józan szakralitásával szemben a Buddha és Krisna szobrok számomra tényleg valamiféle vad színekben tündöklő bálványnak tűnnek.

Természetesen nem akarom megsérteni a más vallást követő embereket, de ha a magyarországi Krisna tudatú hívők szertartásait látom a televízióban, nekem mindig az a képzetem támad tőlük mintha démoni alakok táncolnának egy démoni istenség körül, ahogy azok a rózsaszín lepelbe borított, egyébként nagyon kívánatos hölgyek, táncolnak a krisna bálvány körül.

A sokszor látható nyolckarú, vagy ki tudja hány karú, hindu istennőkről is a démoniság jut eszembe, bárhogyan is próbálom szentnek elképzelni ezeket a vallási szimbólumokat. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem akarom megsérteni a más valláshoz tartozókat, de nekem ez a képzetem támad ettől az egésztől.

Amit pedig a távol-keleti vallásoknak a nyugati emberre és a nyugati közösségekre való hatását illeti, nagyon is azt érzem, hogy a távol-keleti vallások a fogyasztói társadalom eszközévé váltak, nem pedig valami igazi szakralitás táptalajává.

Nemrég láttam egy interjút a Hírtelevízióban egy keleti vallásokat követő fiatalemberrel. A szóban forgó úriember lakása szinte Buddha szobrokból van kikövezve. Ő maga jógázik, vegetáriánus életet él, és ő maga is különféle vegetáriánus élelmiszerek, gyógyteák stb. forgalmazásából él, mint vállalkozó, hova tovább nem is rosszul.

Mindemellett a magyarországi füst és alkoholmentes transparty-k meghatározó alakja. Minden hétvégén este transparty-kat rendez saját lakásán, ahol valamiféle spirituális discozene mellett, eléggé kívánatos hölgyek társaságában, keverőpult mögött csápol a budapesti éjszakai élet fényeire. Egyedül él, de ez az életmódja engem inkább a ma divatos szingli életmódra emlékeztet, nem valamiféle aszkétikus cölibátusra, továbbá nagyon elégedettnek és boldognak érzi magát.

Ez is jelzi a távol-keleti és a keresztényi aszkézis teljesen eltérő jellegét, amivel kapcsolatban Julius Evola, a tradicionalisták vezéralakja azt mondta, hogy a buddhista aszkézis sokkal magasabbrendű, mint a keresztényi aszkézis. Mivel a buddhisták életmódja sokkal keményebb. Pedig szerintem a kettőt ilyen szimpla mennyiségi elvek alapján nem lehet összehasonlítani.

Gondolom mindenkinek nehéz elképzelni, hogy egy hithű katolikus szerzetes, aki aszkéta életet él, discozenére csápoljon fiatal hölgyek társaságában, a budapesti éjszakában. Még egy hithű protestáns emberről is nehezen képzelhető ez el, pedig a protestantizmus mára nagyon is a fogyasztói társadalom eszközévé vált különösen Amerikában.

De nem csak ez az úriember él konzuméletet a távol-keleti vallások követése mellett. Allen Ginsberg, az amerikai beatirodalom kimagasló alakja, aki egyébként zsidó származású volt, szintén a buddhizmus követője lett, továbbá a Beatles zenekar „gombafejű” zenészei is Indiába jártak, hogy a transzcendentális meditáció gyönyöreinek hódoljanak. Ezek után nehéz csodálkozni azon, hogy éppen a távol-keleti társadalmak vették át legkönnyebben a nyugati fogyasztói kultúrát, ami egyébként is érdekes dolog, mert az a tájéka a Földnek, ahol az a vallási rendszer működik, amely a leginkább elutasítja az anyagi világot, korunkban a legmaterialistább része lett a világunknak.

Ezek után nevetségesnek tűnik, hogy sokan a kereszténységet hibáztatják a kapitalizmus létrejöttéért, mivel a kapitalizmus keresztény területen jött létre először, már csak azért is, mert nyugaton a kapitalizmus megjelenése a kereszténység totális hanyatlásával járt együtt, a távol-keleten viszont szembetűnő, hogy az új gazdasági formák megjelenése nem szorította ki a más természetű kulturális hagyományokat. Különösen Japánban nem, ahol a kapitalizmus, és a szamurájhagyományok, kéz a kézben járnak együtt. Ez is arra utal, hogy a távol-keleti kapitalista fejlődés sebességének okai a távol-keleti vallási rendszer természetében keresendő.

Az interneten való bolyongásaim során sokszor olvastam azt, hogy a buddhizmus, továbbá a többi távol-keleti vallás az igazi transzcendencia letéteményese. A kereszténység nem is igazi vallás. Mert nincs is benne transzcendencia.

Gyermekkoromban én is megpróbálkoztam a jógával meg a buddhista vallás gyakorlataival. A jóga enegem egyáltalán nem lazított el inkább idegesített, hogy egyfojtában egy helyben kell ülnöm.

Egyfojtában kényszerem támadt a mocorgásra. Később a buddhista légzésgyakorlatokkal is megpróbálkoztam de csak az lett az eredményre, hogy este holt fáradtan borultam az ágyba, mert annyira kifáradtam attól, hogy egész nap a légzésemre próbáltam koncentrálni.

Engem az egész valamiféle tornagyakorlatokra emlékeztetett. Belőlem ezt váltotta ki. De lehet, hogy másnak ez az igazi transzcendencia. Csak azt nem értem, hogy ha tényleg ez az igazi transzcendencia, akkor hogy épülhet rá ennyi profitorientált vállalkozás.

Az én lakóhelyem Sopron is tele van mindenféle jógacentrummal, keleti masszázsszalonnal, keleti vegetáriánus üzlettel. Reklámújságokban hirdetik őket. Ami igazi transzcendenciát hordoz az nem válhat a profitszerzés eszközévé.

Ezt az egész nyugati jóga, buddhizmus, keleti meditáció stb. mániát egy modernkori divatnak érzem. Ugyanolyannak, mint az internetes szerepjátékokat. Véleményem szerint a kereszténységben van igazi transzcendencia, pontosabban a római katolicizmusban, és a tradicionális keleti kereszténységben, akármennyire is próbálják ezt eltagadni.

A távol-keleti vallások teológiáját én csak kevéssé ismerem. Nem műveltem ki magam ezen a területen olyan nagy mértékben, mert annyira sohasem érdekelt. Nem vonzott. Annyit tudok róla, hogy ez valamiféle szélsőséges menekülést jelent az anyagi világ elől, amely az én kioltásában csúcsosodik ki, és amelynek végcélja az egyesülés a nirvánával, az abszolútummal.

A buddhizmus, a zen-buddhizmus és a tantra hinduizmus egyaránt arra összpontosítanak, hogy az ént megszabadítsák az individualitástól, a logikai gondolkodás terhétől, s megsemmisítsék az én cselekvésre késztető életerőt. Továbbá, hogy ezen vallások követői az Istent önmagukban, saját belsőjükben keresik. Ahol az Isten megtalálása egyben önmagunk megtalálását is jelenti.

Egyébként ehhez hasonló tanokat hirdetett ezen vallások nyugati megfelelője a gnoszticizmus is. A racionális elme számára nagy megrázkódtatást jelent, hogy ezt az énvesztést a keleti tanítások általában mint „önmagunk megtalálását” definiálják.

Nem annyira intellektuális folyamatról, mint inkább testedzédről és erkölcsi gyakorlatról van itt szó – „erkölcsin” nem jótékonyságot és jó cselekedeteket értenek, mint a keresztények, hanem egymástól alig megkülönböztethető koncentrált fizikai és szellemi energiák feletti uralmat.

A Tantrasban, a kései hinduista és buddhista iratokban az erényeket nem, mint pozitív tulajdonságokat határozzák meg, mint a keresztények, hanem mint a világ elkerülésének eszközeit: önmegtartóztatás, összpontosítás, belső tudás, nirvána (önkioltás).

Mivel a cselekvést és a mozgást egyaránt illuzórikusnak és a szenvedések forrásának tekintik, s ezért elítélik, a tudás felfedezése annyit jelent, hogy rálelünk önmagunk változatlan lényegére, az atmanra, a szellemre, a belső énre, a mozdulatlan magra.

Az atman azonban maga brahman, az örök elv, „a változatlan és oszthatatlan, részek nélküli” – ahogy Sankara hindu bölcs tanította. A tudás a belső szellemmel az atmannal való azonosulás ezért ugyanaz, mint az azonosulás a világszellemmel, brahmannal.

(Brahman a mindenség teljességének vagy semmisségének hagyományos neve; Brahma vagy Brahmo a hinduizmus egyfajta keresztényesített változatának tizenkilencedik századi elnevezése.)

Ez a szélsőséges menekülés az anyagi világtól nagyon idegen a nyugati kultúrától, mind pogány, mind pedig keresztény szempontból. A két világ nem is lehetne távolabb egymástól.

Míg a klasszikus görög gondolkodás középpontjában a logosz (alkotó és ésszerű beszéd) maximális fejlesztése állt a világ, a kozmosz s benne az ember helyének magyarázat érdekében, addig a hindu bölcselet annak útjait-módjait kereste, hogy miként nyerhető vissza a szellem, amely ugyanaz brahmanban és atmanban.

A nyugatiak, bármennyire magasan álljanak, mindig a külvilágból merítenek: tudást, műveltséget, megfigyeléseket, a sokarcú kozmosz alakjait és színeit. A keletiek önegyesülése viszont az én megsemmisítésére törekszik, a nirvánára, a pontra, „ahol az ujjászületés kereke nem forog”, a középpontra, az abszolút semmire”, az „őseredeti vákuumra”, a mindenség forrására.

Míg a görög filozófusok arra törekedtek, hogy metafizikájukat más tudományterületekkel egyesítsék, addig a hindu bölcseket csak a lelki-szellemiség érdekelte. Mindennél fontosabbnak tartották, hogy a lélek közvetlenül ragadja meg az abszolútumot, ami viszont azt jelenti, hogy tulajdonképpen önmagát ragadja meg.

Abban a légkörben, amelyben ennyire hangsúlyozzák a szellem-lelket, nem fejlődhet sem tudomány, sem filozófia, sem ésszerű alapokon nyugvó közélet. A kasztrendszeren belüli megosztottságok – miként a merev elkülönülések a gnosztikus rendszeren belül – a mindenség hindu szemléletének következményei.

A társadalmat aszerint osztják fel, ahogy az egyes csoportok is eltérő mértékben képesek megragadni az örök ürességet. A nyugati gnosztikusok is főként azt kifogásolják a keresztény vallásban, hogy Istent nem a belső énben helyezi el, hanem azon kívül.

De ha elolvassuk a régi teológusok, mint például Aranyszájú Szent János Írásait Isten felfoghatatlanságáról, azt érezzük, hogy a keresztény Isten éppen azért rendelkezik olyan hihetetlenül magas szintű transzcendeciával, mert rajtunk kívül van, fent a mennyben, ahova áhítattal felnézhetünk rá, és mert olyan hatalmas, hogy természetét fel sem foghatjuk.

Amikor Aranyszájú Szent Jánosnak Isten felfoghatatlanságáról vallott nézeteit olvasom, szinte látom annak a hatalmas, felfoghatatlan Istennek a végtelenségét, és végtelen fényét. Dante Beatrice iránt érzett szerelme, amit a nyugati keresztény világ talán legszebb leírt szerelmi élményének tartanak is azért volt szép, mert érintetlen volt.

Dante soha hozzá sem ért Beatrice-hez, csak távolról szemlélte szépségét, amely az égbe emelte. Mindennek következtében a távol-keleti szellemiség találkozása a nyugatival nagyon is romboló. A racionalitásuk, arányérzékük lebecsülésére késztetett nyugatiak a keleti gondolkodás hatására rendszerint abszolutizálják magukat és erkölcsön kívüli Übermenschekké válnak.

Karikatúrává változtatott formában élik meg a misztikus egyesülést, kivéve, hogy nem Istennel, hanem saját kiüresedett héjukkal találkoznak, ami meghasonlott személyiséget eredményez. Ugyanúgy ahogy a keresztény szektákba belépők esetében is. A cikk elején említett fiatalember, aki minden hétvégén füst és alkoholmentes transparty-kat tart, engem nagyon emlékeztet a megtért, hit gyülekezetes 80-as évekbeli rockzenészre Pajor Tamásra.

Pajor Tamás mióta megtért, az említett fiatalemberhez hasonlóan szintén boldognak és elégedettnek vallja magát. Boldogan él „Jézus-Krisztusban”, a vagyonával és a cégeivel. Pedig az igazi keresztény aszkézis alapelvei éppen azt mondják, hogy ha igazi jutalmat akarsz Istentől, adj fel minden jutalmat, még túlvilági boldogságodat is.

Igen még túlvilági boldogságunkat is fel kell adnunk, hiszen a túlvilági boldogság, mint az evilági élet jutalmának elve ellenkezik a keresztény tanításokkal, hiszen Jézus éppen mondta, hogy ha jót teszel, ne várj érte semmi jutalmat. Tehát a túlvilág semmiképpen nem lehet olyan hely, ahol valamiféle földi jellegű boldogság vár.

De ha nagyon keresünk, még párhuzamot is találhatunk egyes keresztény szekták és a nyugati vallások tanai között. Ha utána nézünk egyes keresztény szekták tanainak azt látjuk, hogy ők nem valamiféle keresztényi aszkézist, és megtisztulást hirdetnek, hanem olyasmiket, hogy találd meg Jézust. Egyesülj Jézussal, és akkor üdvözülsz.

A hit gyülekezetében, mikor a pásztor kezét a hívek homlokára teszi, azok pedig elájulnak, és bárgyú mosollyal, sokszor állathangokat kiadva fetrengenek, ezt a jelenséget ők úgy magyarázzák, hogy ők ilyenkor tulajdonképpen egyesülnek Jézussal, vagy Istennel, átjárja őket a szent szellem és valamiféle kimondhatatlan boldogságot éreznek.

Akárhogy is ez engem nagyon emlékeztet a keleti tanításokra, vagyis a nirvánával, illetve a világszellemmel való egyesülés tanaira. Mindennek figyelembevételével én továbbra is fenntartom azon álláspontomat, hogy a távol-keleti vallások nyugati terjedése rombolóan hat a nyugati szellemre, mert meghasonlott személyiséget eredményez, és minden eszközzel meg kell akadályozni nyugati térnyerésüket.

Felhasznált Irodalom:

Molnár Tamás: Pogány Kísértés, Kairosz Kiadó, 2000.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

http://megszaznap.blogspot.com

(Azor, 2013.08.14 14:05)

Szerintem keleti és nyugati kultúrkörben homlokegyenest eltérő módon jelennek meg a (koránt sem homogén) keleti vallások, és nyugaton tényleg nagyon marketing - szagúak... Buddhista vallású emberek is ezt állítják: a nyugati buddhizmusban tényleg sokszor elveszik a lényeg e miatt.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy a mennyei jutalom várása a keresztény (jézusi) tanokkal ellenkező lenne. Maga a megváltó figyelmeztet arra sokszor, hogy jó cselekedeteinkért kincsünk lesz a mennyben, és a rosszakért kárhozatra számíthatunk. Az egy magasabb szintű lelkiállapotot eredményez, ha nem a jutalomért haladjuk meg önző önmagunkat, de aki legalább az üdvösségért megteszi, az is elnyerheti az örök életet.

http://thesecret.tv/

(Chakravartin, 2010.07.01 12:56)

Az előző hozzászólásomra visszautalva: Az anyagi és a szellemi világ azonosságát úgy értem, hogy minden a világon, amit ismerünk nem más, mint ENERGIA. Ezt hívhatjuk Isten egy formájának, Brahman kiáradásának, azonban nem szabad, hogy a fogalmi gondolkodás korlátai akadályul álljanak a valóság megismerésének.

Szóval minden ugyanannak az energiának a különböző rezgésszámú (intenzitású? sűrűségű? mindegy hogyan különböztetjük meg) változata az anyagi dolgoktól kezdve a rádióhullámokon és a durva bioenergián keresztül a finom gondolati-mentális energiáig bezárólag.

akibmatf@gmail.com

(Chakravartin, 2010.07.01 12:49)

Ez mind eszement hülyeség, amiket leírtál ebben a cikkben, szinte bekezdésről bekezdésre lehetne cáfolni minden állításodat. Nagyon merész dolog a keleti vallásokat egy kalap alá venni. Pl. a hindu filozófiában még egy irányzaton belül is eltérő megítélése van az anyagi és a szellemi világnak, továbbá van olyan irányzat is, amely szerint az anyagi és a szellemi világ egy (ez a legvalószínűbb). Egyik szerint testünk nem csupán undorító fizikai anyagból áll (ez is egy hinduista megközelítés ami leginkább a jóga irányzataira jellemző) hanem kiemelkedő fontosságot tölt be, mivel az a lelkünk temploma (ez is hindu megközelítés ami leginkább a tantrikus irányzatra jellemző), amit gondozni kell. E kiemelt példából is látszik, hogy fogalmad sincs a keleti vallások transzcendentalizmusáról.

Ezenkívül a fizikai világ felől való megközelítést vízszintes irányzatnak, a szellemi felé törekvést függőlegesnek hívják, és van akinek a kettő egyaránt fontos, szinkretizmust alkot azoknál e kettő metszi egymást (és csupán véletlenségből alkot egy keresztet :) )

Újabb merész dolog napjaink ezoterikus maszlagait és az azok szerint élő egy darab negatív példával igazolni a kereszténység felsőbbrendűségét.

Ugyanígy hibás csupán a külsőségek alapján megítélni egy vallást (ha így teszel, soha nem fogsz transzcendentalizmust találni!). A keleti vallásokban a testgyakorlás soha nem öncél, és nem is feltétlenül elengedhetetlen. A légzőgyakorlatok viszont a test energiarendszerének irányítása miatt fontosak. Nem hiába hasonlít a lélegzet szó a régi magyar LÉLEKzetre, ami közös szógyökre (és valós kapcsolatra) utal a kettő között.

Sokat kell még tanulnod ifjú padawan...

illinois

(Kate, 2009.01.04 21:06)

Devil,lehet,hogy te hulyesegnek tartod!
Szamodra lehet,hogy tul magas meg a tudomany.Nem mint,hogy ha En sokat tudnak rola.Mivel meg nem lattam es nem tudjuk,hogy mi lesz velunk ha tenyleg van "Tulvilag".Szerezsd baratodat,de jobban ellenfeledet!
Becsulnunk es nem elitelni kell a kulombozo vallasu
embertarsainkat.
God bless everyone!!!!

lol

(Devil, 2009.01.03 19:35)

Ennyi hülyeséget leírni hallod..:D

Az h nemtudsz leülni 5 percre meditálni sokmindent elárul rólad.

Maradj csak meg ebből a középkori kereszténységből kinőtt kapitalista agyement világodban

Persze majd ha vki megkérdezi h miért élsz, vagy mi van a halál után vagy hogy ki vagy igazából nemtudsz majd válaszolni.