Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsidó szellem és kereszténység – Reagálás Bognár Gábor úrnak a Virtus.hu-n tett hozzászólására

2008.07.12

Bognár Gábor úr tehát úgy határozta meg a kereszténységben munkálkodó zsidó szellemet legútóbbi hozzászólásában, hogy mi vagyunk a kiválasztottak. Isten kiválasztottjai. Nekünk jár minden, másnak semmi. Erre én azt írtam, hogy zavaros. De így utána gondolva el kell ismernem, hogy van benne valami. Főként a keleti fogyasztói társadalmakra vonatkozóan.

Hiszen valóban. Keleten éppen azok a társadalmak vették át leggyorsabban a fogyasztói társadalmat vagy a kommunizmust a nyugattól, amelyek valamiféle kasztrendszer szerint épülnek fel. Ahol a társadalom egyes rétegeinek valamiféle Isteni kiválasztottsága, vagy különleges előjogai vannak.

Mint például Japán, ahol a császár egyenesen Istennek számított, és a szamurájoknak öngyilkosságot is kötelességük volt elkövetni feljebbvalójuk parancsára. Annyira a tulajdonuknak számítottak. És a korai japán kapitalizmus átörökítette ezt a hagyományt. A munkáltató szamuráj szerződést kötött a munkavállalóval, hogy ha például nem ők lesznek az elsők az autógyártásban, akkor harakirit kell elkövetniük.

Vagy Kína, ahol a parasztságnak régen egyenesen lehetetlen volt a társadalomban feljebb kerülniük, és Mao éppen a parasztságra építve indította útjára a kommunista forradalmat, az uralkodó kaszt megbuktatására, amelynek köszönhetően létrejött az új, vagyis a kommunista kaszt, amely aztán még elnyomóbb, és kegyetlenebb volt, mint az előző.

Indiában is kasztrendszer van, ezt tudjuk, és ők is átvették a nyugattól a fogyasztói kultúrát, ez tagadhatatlan. És Indiában is a felsőbb kasztokhoz tartozók alkotják most a kapitalista elitet.  Továbbá a középkori nyugati kereszténységre is valóban elmondható, legalább is a történelemkönyvek szerint, hogy a papságnak, illetve az arisztokráciának voltak előjogai, és például arisztokratává válni nagyon nehéz volt egy jobbágynak.

Továbbá tényleg igaz az is, hogy Jézus Isten fiának vallotta magát. Ezzel mintha valami kiválasztottságot adva magának. Bár, ha jobban elemezzük a keresztény tanokat, akkor rájövünk, hogy ezt átruházta követőire is. Ők is Isten fiai lettek, miután követői lettek, és megszűntek „asszonytól születettnek lenni”.

És valóban az iszlám kultúra áll legtávolabb a kasztrendszerszerű társadalomtól, ami szintén feudalizmus volt ugyan, de az oktatás és a felemelkedés lehetősége mindenkinek nyitva állt, talán a nőket kivéve, de sokan ezt is vitatják. Ennek köszönhető a középkorban létrejött hihetetlenül magas szintű iszlám kultúra.

És valóban az iszlám vallás az ahol a keresztény vallással ellentétben még szentek sem létezhetnek, mert nincs olyan földi lény, amely Isten nagyságához bármilyen mértékben is hasonlítható lenne. Továbbá, ha megnézzük mai világunkban éppen az iszlám áll ellen legtávolabb a nyugati fogyasztói kultúra támadásának. Tehát a kasztrendszerre épülő társadalom és a fogyasztói kultúra, illetve a kommunizmus átvétele között kapcsolat van. Ez nyilvánvaló.

De ez akkor sem ad választ arra, hogy miért csak a keresztény, pontosabban a nyugati keresztény kultúra talaján (mert a keleti keresztény kultúra talaján nem) jött létre a liberális kapitalizmus spontán önmagától. Hiszen soha nem csak a nyugati keresztény kultúra volt az, amely hasonlított a kasztrendszerre épülő társadalomra. Ezt a logikát követve keleten is létre kellett volna jönnie önmagától a kapitalizmusnak.

Ami pedig a protestantizmust illeti. Azt én is elítélem, és nyilvánvalóan hozzájárult a kapitalizmus kifejlődéséhez. De azt is meg kell néznünk, hogy mi volt valójában a protestantizmus előzménye. A lutheri és a kálvini protestantizmus a Rotterdami Erasmus féle reneszánsz szemléletből nőtt ki, vagyis alapvetően reneszánsz gyökerű. Rotterdami Erasmus korában az antik kultúra iránti rajongását akarta összeegyeztetni keresztény hitével. A reneszánsz pedig antik görög-római gyökerű újpogány törekvés volt.

És a protestantizmus éppen azért tekinthető zsidó szellemű kereszténységnek, amiért a reneszánsz zsidó szellemű görög-római pogányságnak. Mert nincs benne szakralitás, nincs benne, ami a léten túlmutat, ahogy a zsidó vallásban sincs ilyen. A protestantizmus a hit racionalizálását, a metafizikai elemek teljes kikapcsolását jelenti. Ezért lehetett a kapitalizmus motorja, nem azért, mert a kereszténység zsidó eredetű. A reneszánsz is a kapitalista fejlődés motorja volt, pedig újpogány törekvés volt, a pogányság pedig nem lehet zsidó eredetű.

És maga a protestantizmus is a reneszánszból nőtt ki, mint ahogy mondtam, és mondhatjuk, a reneszánszban virágzó szemléletnek egyfajta kiteljesedése volt, és története során a reneszánsszal erősen összefonódott. Akik a protestantizmusban, mint a kereszténység egyik irányzatában zsidó szellemet keresnek, és azt az egész kereszténységre általánosítják a pogányságot dicsőítve, azok nem veszik figyelembe, hogy a protestantizmus esetében éppen a pogányságból került át a zsidó szellem a kereszténységbe.

Ezek után nem értem, hogy miért kell a kereszténységben zsidó szellemet keresni. Miért nem lehet azt mondani, hogy a nyugat egyszerűen fellázadt saját vallása ellen. Vissza akart térni saját pogány gyökereihez, és ez a törekvése találkozott a zsidó szellemmel, mert a helyreállított antik kultúrában nem sikerült helyreállítani a szakralitást.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.